Egy felejthetetlen nyár

- Mit fog szólni ehhez apám, ha megtudja!- sóhajtott egy szőke fiú a Roxfort Express egyik fülkéjében, ahol teljesen egyedül volt. Barátai a büfés boszorkányt keresték. Mind a kettő bélpoklos volt a javából, így hát gyakran előfordult, hogy egyedül maradt. Mióta elindultak a vonattal hazafelé Roxfortból, már hatodszorra.
A fiú mindvégig csak arra tudott gondolni, hogy szigorú apja mit fog szólni a bizonyítványához. Kis híján megbukott az összes tantárgyból. A hatodik tanévben kicsit nagyon elhanyagolta a tanulást, túlságosan is lekötötte az a felettébb szórakoztató elfoglaltság, hogy mások idegeire menjen
- Mit fog szólni ehhez apám!- ismételte már vagy századszorra, amikor barátai léptek be a fülke ajtaján.
-Megérkeztünk Draco- szólt az egyik, akit Craknak hívtak- Gyere! Segítünk vinni a csomagjaidat.
Amint átléptek a kilenc és háromnegyedik vágányt a muglivilágtól elválasztó falon, Draco hátán végigszaladt a rettegés. Apja, Lucius Malfoy már várt rá.
- Majd szeptemberben találkozunk!- köszönt el barátaitól, majd csomagjaival elindult az apja felé.
- Szerbusz fiam! Gyere! Keressünk egy nyugis helyet. Itt nem hoppanálhatunk- azzal kivette fia kezéből a csomagokat, és elindultak az állomás kijárata felé.
„Én egyébként sem hoppanálhatok”- futott át a gondolat Draco agyán.


*
Draco felvitette a csomagjait a szobájába az új házimanójukkal, majd nagy levegőt vett, besétált a nappaliba, és leült apja mellé egy fotelba. El sem merte képzelni, mi fog történni most.
- Kérem!- szólt a szigorú hang, mire Draco kelletlenül átnyújtotta apjának a bizonyítványát.
A férfi hosszasan nézte a kezében lévő papírt, mintha csak azon gondolkozna, mivel büntetheti meg fiát.
- Ez meg mi?- szólalt meg olyan hirtelen, hogy Merlin, a házimanó ijedtében elejtette a teáscsészéket, amiket Draconak és Luciusnak hozott.
- Bocsánat uram!- mentegetőzött Merlin- Nagyon megijedtem, de máris feltakarítom, és hozok másikat!
A cserepeket egy tálcára tette, és elindult az ajtó felé. Az idősebbik Malfoy dühtől szikrázó szemekkel nézett utána, de nem szólt semmit. Merlin tudta, hogy meg kell büntetnie magát, ami abban mutatkozott meg, hogy a fülére csapta a szoba ajtaját.
„Ha ezt Granger látná!”- gondolta Draco, majd az apjára nézett.
- Felteszem újra a kérdést!- mondta a szigorú hang, melyben méreg és csalódottság csengett- Mi ez?
- Apa én…- kezdte volna a fiú, de apja félbeszakította.
- Hallgass! Egy szót se! Nem szégyelled magad? Hogy lehet neked ilyen bizonyítványod? És ne mond, hogy a tanárok hibája! Most igenis te vagy a hibás! Valami elterelte a figyelmedet a tanulásról. Megkérdezhetném, hogy mi? Mert ha lenne egy csinos és gazdag, aranyvérű barátnőd, még meg is érteném, de tudtommal nincs! Vagy tévednék?
- Nem…
- Akkor meg mi történt? Tönkre akarsz tenni? Szégyent akarsz hozni a fejemre? Az a pimasz kis sárvérű Granger százszor jobban tanul nálad! Úgy tudom, mindenből kitűnőre vizsgázott! Fiam! Egy sárvérű többet ér nálad? Ezt a szégyent! És a pénz! Fel tudod te egyáltalán fogni, mennyit költöttem rád és az iskolázásodra? A tankönyvekre, a felszerelésedre, az új seprűkre, hogy bekerülhess a Mardekár kviddics csapatába. Így hálálod meg, hogy szégyenbe akarsz hozni? Hát abból nem eszel! Most majd megtanulod, hogy milyen keményen kell dolgozni azért, hogy tanulhass! Egész nyáron dolgozni fogsz, és abból fogod kifizetni az iskolai dolgaidat, amit megkeresel!
- De apa! Ezt nem teheted!- csattant fel Draco.
- Nem kérdeztem! Dolgozni fogsz és kész! És leszel szíves szállást is keresni magadnak a nyárra. Kapsz rá két napot, utána nem akarlak itt meglátni! Világos?
- De apa…
- Világos?
- Igen!- ordította magából kikelve a fiú, amit Lucius gonosz vigyorral nyugtázott- Világos!
Azzal Draco duzzogva felrohant a szobájába.
- Túl szigorú vagy vele!- szólt egy női hang a férfi háta mögött.
- Ebbe te ne szólj bele, kedvesem!

*
- Ezt nem teheti meg velem!- mondta Draco, és belerúgott az ágyába.
- De igen, hisz ő az apád!
- Zorn! Áruld el, mi a fenét csináljak most?- mondta a fiú az előtte lebegő szellemnek.
- Keress valami munkát, és egy helyet, ahol nyár végéig lakhatsz. Lehetőleg két napon belül.
- Ezt magamtól is kitaláltam volna. Inkább azt áruld el, hogyan.
- A legegyszerűbb megoldás, ha átmész a szomszédokhoz, és megkérdezed, hogy nem adnának-e neked szállást és munkát. Mást nem tudok mondani.
- Persze! Aztán majd apám jól megaláz előttük, és kirúgat! Nem! Valami olyan kell, ami messze van! Várjunk csak! Megvan!- azzal Draco felugrott az ágyából, és egyenesen a szekrényéhez futott. Pár perccel később a nélkül csapta be maga mögött az ajtót, hogy bárkitől is elköszönt volna, amit az anyja nagyon rossz néven vett.
- Lucius! Látod, hogy mit csináltál?
- Úgyis visszajön! Ebben biztos vagyok! Ha nem, akkor felőlem meg is rohadhat, akár a muglik között is!
- Túlzásba viszed, Lucius!
Amíg a két szülő veszekedett egymással, Draco már messze járt onnan. Eltökélt szándéka volt, hogy minden undora és megvetése ellenére, a muglik között keres menedéket. Már London kertvárosában járt, közben teljesen besötétedett. Nem tudta, mit tegyen, hova menjen, hisz nem ismerte a környéket. Hosszas séta után egy parkban kötött ki, ahol leült egy padra.
- Mi a fenét csináljak most! Egyedül vagyok, ráadásul azt se tudom, hol vagyok, azon kívül, hogy Londonban! Úgy látszik, itt kel töltenem az éjszakát!- ásított egyet, és elnyúlt a padon.
Reggel kora hajnalban a madarak csiripelésére ébredt fel. Először azt se tudta, hol van, de aztán, mikor körül nézett, eszébe jutott, amit az apja mondott. Így hát elindult, hogy keressen magának valami elfogadható munkát.
A belvárosban nagy volt a nyüzsgés, és Draconak minden olyan furcsa volt. Már három napja kóválygott a városban, de mindenhonnan elküldték azzal az indokkal, hogy túl fiatal.
- Nem is olyan könnyű ez az egész, mint ahogy gondoltam!- gondolta.
Éppen azon volt, hogy feladja az egészet és visszamegy a varázsvilágba, amikor észre vett egy McDonalds nevezetű éttermet, ahová ki volt írva, hogy eladót keresnek, és reménykedve elindult a bejárat felé.
- Jó napot! A nevem Draco Malfoy. Láttam, hogy ki van írva az ajtóra, hogy eladót keresnek!
- Szerbusz, fiacskám. Nem vagy te még túl fiatal, hogy dolgozz? Hány éves is vagy pontosan?- kérdezte tőle az étterem vezetője.
- Tizenhét.
- Sajnálom, de itt nem adhatok neked munkát. De próbálkoztál már a bébi szitterkedéssel? Manapság minden korodbeli srác ezt csinálja, ha zsebpénzre van szüksége.
- Hát, nem is tudom. Fontolóra veszem. Azért köszönöm! Viszlát.
Draco lógó orral lépett ki az étteremből, így nem vette észre a vele szembe jövő lányt, és neki ment.
- Normális vagy? Nem látsz a szemedtől?- szitkozódott a lány.
- Bocsánat! Én csak…Granger ?- hasított a felismerés a fiúba.
- Malfoy? Mi a csudát keresel itt?- kérdezte Hermione.
- Ez hosszú történet.
- Én ráérek!- mosolygott a lány- Gyere! Meghívlak egy hamburgerre.
Draco mélyen a lány szemébe nézett. Kicsit furcsállotta, hogy legfőbb ellenségeinek egyike ilyen barátságos vele.
- Hahó! Föld hívja Marsot! Jól vagy?
- Persze. Menjünk!
Most vette csak észre, milyen szép is ez a lány. Mini szoknya volt rajta egy piros toppal, és egy csinos szandállal.
- Nos! Hallgatlak!- mondta Hermione, miután tálcáikkal leültek az egyik asztalhoz.
Draco elmesélte neki szomorú történetét elejétől a végéig. Mire a végére ért, a lány ellenszenve a fiú iránt teljesen megszűnt.
- Lehet, hogy tudok neked segíteni. A szüleim egész nyáron nincsenek itthon, úgyhogy nálam lakhatsz. A munkát illetően tudok egy-két embert, akinek bébi szitterre van szüksége. Napközben pedig segíthetnél Miss. Brandnek. Ő egy idős hölgy, aki minden nyáron felvesz valakit maga mellé, hogy segítsen elintézni neki dolgokat. Például a kutyasétáltatást és etetést, bevásárlást, kertészkedést. Idén engem alkalmazott, és talán meg tudom győzni, hogy téged is felvegyen.
- Köszönöm. Olyan rendes vagy, pedig nagyon sokat bántottalak téged és a barátaidat. Köszönöm!
- Ezt csak természetes. Mindenkin segítek, még akkor is, ha az a legádázabb ellenségem is. Gyere, induljunk.
- Hova megyünk?- kérdezte Draco, miután már vagy tíz perce utaztak valami mugli járművön, ami Hermione elmondása szerint villamos volt.
- Miss. Brandhez. Megkérdezzük tőle, mit szól hozzád! Utána pedig hazamegyünk, és megmártózunk a medencébe.
- Van medencétek?
- Igen, van. Nektek nincs?
- Nincs. Apám nem engedi, pedig csak egy pálcasuhintásába kerülne.

- Mondtam, hogy kedves hölgy. Tetszel neki!- mondta Hermione, miután beléptek a Granger-lak ajtaján.
- Igen, az. Meg is lepődtem egy kicsit rajta. Anyám, de szép házatok van!- csodálkozott Draco.
- Köszönöm. Gyere, megmutatom, hol fogsz aludni, aztán irány a medence.
Tíz perccel később már mindketten a medencében ugráltak. Mivel Draconak nem volt fürdőruhája, alsónadrágban úszkált a vízben, Hermione viszont a legjobb bikinijében pompázott.
- Hermione!
- Igen?
- Tudod, ahhoz képest, hogy utáljuk egymást, elég jól meg vagyunk.
- Hát, ez igaz- nevetett a lány.
- Sok mindenre rájöttem, mióta eljöttem otthonról, és találkoztam veled. Szeretnék bocsánatot kérni, amiért bántottalak, és sárvérűnek neveztelek.
- Semmi baj, hisz az vagyok. Csak nem így kellett volna előadnod- azzal lefröcskölte a fiút.
- Héj! Ez bosszút követel!- és Draco is lefröcskölte a lányt.
Kisebb vízi csata alakult ki kettőjük között, aminek az lett a következménye, hogy Hermione orrba vágta a fiút.
- Draco! Jól vagy?- kérdezte kétségbeesetten a lány a fiútól, aki mindkét kezét az orrára szorítva tartotta.
- Azt hiszem, nem tört el semmim. Igen, jól vagyok- felelte bizonytalanul.
- Jaj, annyira sajnálom! Nem akartam. Véletlen volt. Bocsi!
- Semmi baj. Megérdemeltem!
- De hát miért?- kérdezte a meglepett lány.
- Ezért!- kiáltotta fiú, és megragadta a lány csípőjét, magához húzta és gyengéden megcsókolta. Hermione először ki akart térni Draco öleléséből, de aztán őt is elkapta a hév, és viszonozta a csókot. A fiú végig simított a lány gerincén, mire annak minden porcikája beleremegett az érintésbe. Úgy érezték, nincs idő és nincs tér, csak ők vannak, ketten, a medencében, egymás karjai közt.
Hermione tért magához először. Kiszakadt a fiú öleléséből, zavartan kisimított egy hajtincset az arcából, és mintha mi sem történt volna, elindult a lépcső felé. Csípőjét kecsesen ringatva lépdelt ki a vízből, ami Draco figyelmét nem kerülte el.
- Azt hiszem, ideje megszárítkoznunk és felöltöznünk. Megígértem az egyik szomszédunknak, hogy vigyázok a kislányukra este. Házassági évfordulójuk van, elmennek vacsorázni, és a gyereket nem igazán akarnák magukkal vinni.
Draco is kikászálódott a vízből, és mindketten felmentek a szobájukba felöltözni. Mire Hermione elkészült, addigra Draco már türelmetlenül várta őt a szalonban. Amikkor meglátta őt a lépcső tetején, elállt a lélegzete. A lány egy testhez simuló nyári ruhát vett fel, a már jól ismert szandállal.
- Mehetünk?- kérdezte a megrökönyödött fiútól.
- Azt hiszem, mehetünk!- mondta kicsit zavartan Draco, és a kezét nyújtotta a lánynak, amit az el is fogadott. Kézen fogva sétáltak el az alig pár méternyire lévő házhoz, ahol már a kapuban várta őket a fiatal házaspár férfi tagja.
- Szerbusztok!- köszönt rájuk kicsit izgatottan a férfi.
- Szia Matt. Bemutatom neked Draco Malfoyt. Ő az egyik iskolatársam- Matt kezet fogott a fiúval- Draco, ő pedig Matthew Tenner, ő pedig a felesége, Lara Tenner- mutatott az éppen feléjük tartó, fiatal nőre.
- Sziasztok. Látom nem fog unatkozni a mi kis Taránk- mondta Lara, mikor odaért hozzájuk.
- Szívem, ő itt Draco Malfoy, Hermione egyik iskolatársa.
Draco Larával is kezet fogott, majd elbúcsúztak egymástól, és Lara még a kocsiból hozzátette, hogy Tara épp az előbb aludt el, úgyhogy csöndben menjenek be a házba.
- Furcsa egy mugli házaspár- jegyezte meg Draco, miután Hermionéval együtt beléptek a házba.
- Ja, igen, valóban furcsa mugli házaspár. Főleg azért, mert varázslók!- mosolygott a lány.
- Varázslók? Nem is tudtam, hogy élnek itt varázslók.
És valóban, ahogy jobban körülnézett, látta, hogy a falakon sorakozó képek mozognak, a szobában különféle mágikus dolgokat vett észre, és a semmiből még egy házimanó is előugrott. A manó, akit Momonak hívtak, felkísérte őket a gyerekszobába, majd egy halk pukkanással magukra hagyta őket.
- Nézd, milyen édesen alszik!- suttogta Hermione Draconak.
- Nagyon aranyos!
- Gyere, üljünk oda le!- mutatott a lány két fotelra a fal mellett.
- Kérdezhetek valamit?- Draco megpróbált úgy beszélni, hogy Hermione éppen csak hallja, amit mond, nehogy felkeltsék Tarát.
- Persze, kérdezz csak bátran.
- Miért hagytad?
- Mit?
- Hogy megcsókoljalak.
- Mert és is akartam.
- Te is?- Draco igencsak meglepődött ezen a kijelentésen.
- Ha te nem teszed meg, én csókoltalak volna meg.
- Oh, hát ezt nem gondoltam volna.
- Már azóta akartam ezt a csókot, mióta megláttalak. Tőled akartam megkapni az első csókomat, de ez idáig azt hittem, ez csak egy megvalósíthatatlan álom.
Hermione nem mert a fiú szemébe nézni, félt, hogy szemei elárulják majd az érzelmeit.
Draco kicsit tétovázott, majd felállt a fotelból, és a lány elé térdelt. Megsimogatta az arcát, majd végighúzta ujjait a puha ajkakon. Gyengéden magához húzta a megszeppent lányt, és megcsókolta. Hermione viszonozta a csókot, és azt kívánta, ez a pillanat örökké tartana. A meghitt pillanatot Tara hangos sírása törte meg.
- Úgy látom felébredt- állapította meg Draco.
- És éhes is- azzal mind a ketten odasétáltak a babához, Hermione pedig szólt Momonak, hogy hozzon Tarának egy kis tejet.
Miután megetették a kislányt, Hermione visszatette őt az ágyába, aki gyorsan el is aludt, és odalépett Dracohoz.
- Hol is tartottunk?- kérdezte huncut mosollyal az arcán.
- Azt hiszem, valahol itt!- mondta a fiú is mosolyogva, majd újra megcsókolta a lányt.
Hosszú, és gyönyörű percekig csókolóztak az ablakon beáradó holdfényben. Hermione hallotta egy lefékező autó hangját, ezért elszakadt szerelme ölelésétől, majd elindult az ajtó felé.
- Gyere, megjöttek. Szerintem már mehetünk haza.
És valóban, Tennerék már haza is értek. Köszönet képen két-két galleont kaptak a gyerekek, aztán kézen fogva hazasétáltak, és egy forró fürdő után mindketten fáradtan bújtak be a puha ágyba.
Mindennap együtt mentek dolgozni, hol bébiszitterkedni, hol pedig Miss. Brandnek segíteni. Még három hét volt a nyári szünetből, Draco pedig egyre jobban belejött a munkába.
- Nem is hittem volna, hogy mugliként ilyen jó az élet!- jegyezte meg a fiú egy nehéz nap után a szalonban üldögélve.
- Én mindig mondtam, de te sose akartál hinni nekem!- mondta Hermione egy ásítás közepette- Megyek, és lefekszem. Hulla vagyok!
- Felkísérelek!
- Bejössz egy kicsit hozzám?- kérdezte Hermione, miután a szobája ajtaja elé értek.
- Bemehetek, ha gondolod- azzal mindketten beléptek a lány szobájába.
Hermione rögtön levetette magát az ágyra, Draco pedig megállt az ajtó mellett.
- Miért nem ülsz le?
- Azt hiszem, jobb, ha mégsem maradok. Én is fáradt vagyok, úgyhogy megyek, lefekszem.
- Ahogy gondolod- Hermione felállt és odasétált a fiúhoz, hogy búcsúzóul még adjon neki egy csókot.
Draco érezte, hogy minden izma megfeszül, ahogy a lány puha ajkai megérintik az övét. Annyira kívánta a lány, nem bírt magával. Óvatosan megragadta a lány karjait, és a falhoz nyomta. Draco egyre mohóbban követelte a lány csókjait. Először csak az ajkait kényeztette, majd lassan áttért Hermione nyakához. Kezével óvatosan lefejtette a lány szvetterét, végigcsókolta mindkét kezét, majd visszatért a lány szájához. Hermione kiszakította magát a fiút öleléséből. Draco először azt hitte, hogy a lány vissza akarja őt utasítani, de Hermione lassan, vágyaitól remegő kézzel elkezdte kigombolni az ingét. Miután végigcsókolta Draco meztelen mellkasát, és újból rátapadt a fiú ajkaira. A forró csókok okozta izgalomtól Hermione észre sem vette, hogy Draco már eltűntette róla a szoknyáját és a felsőjét is. Lassan elkezdte kibontogatni a fiú övét, és levette róla a nadrágját. Egyre hevesebben csókolóztak, és egyre jobban kívánták egymást. Draco felkapta, és az ágyra fektette a lányt, majd óvatosan nekiesett a lány feszes, gömbölyű melleinek. Hosszasan csókolgatta mind a kettőt, amivel sikerül Hermione izgatottságát még jobban feltüzelni. Miután az utolsó fehérneműjüket is letépték egymásról, Draco gyengéden megemelte szerelme csípőjét, majd óvatosan beléhatolt. Hermione a fájdalomtól felsikoltott, de Draco csókjai elfelejttették vele a fájdalmat, helyette lassanként egy teljesen új, egy sokkal jobb érzés kezdett szétáramlani a testében, ahogy a fiú ütemesen mozogni kezdett benne. Először lassan, majd egyre gyorsabban. Felhevült testüket majd szétvetette a vágy a másik iránt. Azt képzelték, hogy ők vannak egyedül az egész világon, és miután az ütemes mozgás abbamaradt, együtt adták át magukat a gyönyörnek.

Reggel egymás karjai közt ébredtek.
- Jó reggelt!- mondta halkan a fiú, és egy gyengéd csókot lehelt szerelme ajkára.
- Neked is.
- Neked jó volt az éjszaka?
- Igen. Még soha nem voltam ilyen boldog!- felelte Hermione, bár kicsit meglepte a fiú kérdése.
- Megérte?
- Mindennél jobban! De miért kérdezel ilyen butaságokat?
- Csak arra vagyok kíváncsi, hogy mire lennél képes a kapcsolatunkért?
- Ezt meg hogy értsem?- kapta fel a fejét a fiú mellkasáról a lány- Mit akarsz ezzel mondani?
- Csak azt, hogy a suliban senki nem tudhat kettőnkről! Nem akarom, hogy…
- Hogy lenézzenek, amiért egy sárvérűt szeretsz?
- Nem erről van szó!- próbált mentegetőzni a fiú, mire Hermione már jócskán felemelte a hangját.
- Akkor miről van szó? Tudod mit? Nem akarom tudni!- azzal felpattant az ágyról, és a köntösét magára kapva berohant a szobához tartozó fürdőszobába, és becsapta maga mögött az ajtót. Draco jobbnak látta, ha átmegy saját szobájába.
Beállt az zuhany alá, és a kapcsolatukról gondolkozott. Talán nem kellett volna így megbántania a lányt, de egyiküknek sem tenne jót, ha nyilvánosságra kerülne a kettejük között folyó, bensőséges viszony.

Hermione a neki okozott fájdalomtól sírva áll a zuhany alatt. Hogy tudta így megbántani? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejében, és egyre csak sírt. Miután egy kicsit megnyugodott, arra az elhatározásra jutott, hogy elküldi a fiút. Bár tudta, ennél jobban semmi se fog neki fájni, rájött, hogy ez lesz a legjobb megoldás.
Megtörölközött, felöltözött, és egyenesen Draco szobája felé vette az irányt, ami pár méterre volt a sajátjáról. A fiú az ágya mellett állt, a teljes meztelenségtől csak a derekára csavart törölköző védte. Haja még nedves volt, és a csupasz mellkasán végig gördülő vízcseppek látványától Hermionéban megmozdult valami, és az egész testét elöntötte a vágy. Miután ezt sikerült legyürkőznie, határozott hangnemben szólt az előtte állóhoz.
- Menj el!
- Tessék?
-Azt akarom, hogy tűnj el a házamból!
- Hermione! Én nem akartalak megbántani, de te is nagyon jól tudod, hogy mindkettőnknek így lenne a legjobb.
- Nem! Neked lenne így a legjobb! Hogy nekem mi a jó, azt csakis én dönthetem el! És nekem most az lenne a legjobb, ha elmennél! Úgyhogy szedd a sátorfádat, és tűnj el innen!
- De nincs hová mennem! Még három hét van a suliig, addig mi csináljak? Különben se akarok elmenni! Veled akarok lenni! És tudod, hogy miért?- közelebb lépett a lányhoz, és halkan a fülébe suttogta:- Mert szeretlek!
Draco megragadta a lány csípőjét, magához húzta és megcsókolta. Hermione érezte, hogy már nem tud határozott lenni, már nem tudja elküldeni Dracot. Átölelte a nyakát, és viszonozta a szenvedélyes csókot, de amikor a fiú óvatosan becsúsztatta a kezét a pólója alá, eszébe jutottak a fiú szavai. Fájt neki, de így látta helyesnek. Kitépte magát szerelme karjaiból.
- Tűnj el!- azzal kiviharzott a szobából, még mielőtt a másik megszólalhatott volna.
Nem tehetett mást, Draco összeszedte a holmijait, és lassan, fájdalommal teli szívvel kisétált az ajtón. Már százszor megbánta, amit mondott szerelmének, de már nem volt mit tenni, a történteken nem tudott változtatni, bármennyire is szerette volna.

Hermione az ablakból, könnyes szemmel, és bánatos szívvel nézte végig, amint szerelme kisétál az ajtón, majd befordul az ajtón, és végleg eltűnik a szeme elől.

Draconak keresnie kellett egy másik szálláshelyet, hiszen haza nem mehetett. Végül Crak szülei segítettek neki. A nyár hátralévő részében egyfolytában dolgozott, és mikor elég pénzt sikerült szereznie, elment az Abszol útra, és beváltotta a mugli pénzt a Gringotts-ban.

Hermione, miután Draco elment, a telefonhoz sietett, és tárcsázott.
- Szia Ginny! Itt Hermione. Harry ott van?- mondta, miután egy kislány felvette a tulsó oldalon a kagylót.
- Szia! Igen, itt van. Adjam?
- Nem, inkább anyukádat add, légyszi.
- Oké, adom! Szia!- azzal átadta a kagylót Mollynak, az édesanyjának.
- Szia Hermione!- mondta a barátságos hang- Mi baj van, drágaságom?
- Szia, Molly! Azt szeretném kérdezni, hogy a nyári szünet hátralevő részében nem lakhatnék nálatok?
- Persze, kicsikém. Ez csak természetes! Harry is itt van. Mikor jössz?
- Most rögtön! Hopp-porral megyek! Egy perc, és ott vagyok!
Hermione egy kis táskába dobálta a holmiait, a kandalló elé lépett, a tetején található cserépből kivett egy marék port, a tűzbe dobta, belépett a megjelenő zöld lángba, és csak ennyit mondott: Az Odú!
Egy pillanattal később már Weasley-ék házában lépett ki a kandallóból. Arca és ruhája csupa korom volt, de Molly egy szempillantás alatt leporolta.
- Üdvözöllek kicsikém!- köszöntötte a lányt, majd a mellette álló szeplős Ginnyhez fordult- Szólj Harrynak és Ronnak, hogy Hermione megérkezett!
- Igen anya, máris!- adott két puszit Hermionénak, és kisietett a kerbe- Fiúk!- kiáltotta- Hermione itt van!
Fél perccel később már mind a két fiú a nyakában lógott.
Három héttel később, épp az utolsó napon a suli előtt, mindannyian elmentek az Abszol útra, hogy megvegyék az iskolai felszerelést. Épp a Gringotts felé tartottak, hogy kivegyenek egy kis pénzt, amikor Hermione észrevette Dracot, amint belép a bankba. Mivel nem akart összefutni vele, szólt, hogy ő addig Ginnyvel megeszik egy fagyi kelyhet.
- Hmm… milyen finom ez az eper fagyi vanilliával!- mondta Ginny.
- Igen, tényleg nagyon finom- helyeselt Hermione- És mond csak, még mindig szerelmes vagy Harrybe?
- Hát… tudod- a kislány fülig elpirult-, mi… én és Harry… szóval mi… járunk!
- Komoly? Ezt én nem is tudtam. És mióta?
- Már a suliban jártunk, de anyuéknak is csak pár hete mondtuk el.
- El sem tudom képzelni, hogy hogyan tudtátok eltitkolni, hogy jár…- Hermionénak torkán akadt a szó, mereven nézett a bankból kilépő fiúra. Ginny is odanézett, és nem akart hinni a szemének. Draco is észre vette őket, és óráknak tűnő másodpercekig mélyen egymás szemébe néztek Hermionéval.
- Bárcsak idejönnél- gondolta a lány-, és megcsókolnál, a karodba zárnál. Itt, mindenki előtt. Istenem, hisz annyira szeretlek!
De Draco nem ment oda hozzá, hanem hátat fordított a lányoknak, és elindult a könyvesbolt felé. Hermione szeme megtelt könnyel, majd lassan könnycseppek gördültek végig az arcán.
Ginny rögtön rájött, mit érez a fiú iránt.
- Hermione!- szólt, és egy papír zsebkendőt nyújtott át a lánynak- Szereted őt?
- Igen- felelte alig hallhatóan. Tudta, hogy ennek a lánynak kiöntheti a szívét- Lefeküdtem vele!
Ginny szemei elkerekedtek a csodálkozástól, és Hermione szép lassan, elejétől a végéig elmondta a történetet. A lánynak még csak válaszolni sem volt ideje, mert a csapat többi tagja épp akkor lépett ki a bankból.
- Gyorsan, töröld le a könnyeidet! Jönnek a többiek!
- Kérlek, ne mond el senkinek!
- Ezt mondanod sem kell!
- Mehetünk lányok?- hallották Molly kedves hangját.
- Igen, mehetünk.
*

Másnap reggel a vonat pontban tizenegykor indult a kilenc és háromnegyedik vágányról. Hermione, Harry, és a két Weasley gyerek, Ron és Ginny egy kupéban ültek. Közülük négyen vidáman nevetgéltek Ron viccein, de Hermione arcán csak bánat és csalódottság tükröződött. Többször megkérdezték tőle, mi a baja, de egy „semmi”-n kívül semmit nem mondott.

Pár fülkével arrébb Draco Malfoy gondolkodott magán és Hermionén, miközben két barátja, szokásukhoz híven, evett.
- Hermione- gondolta a fiú.- Milyen gyönyörű lány. És szeret engem, ahogy én is őt. De hallani sem akar rólam. Megbántottam! Én hülye! A fenébe is! Nem érdekel ki mit gondol! Bocsánatot kérek tőle!
Azzal felpattant az ülésről, és kilépett a folyósóra. Barátai utána mentek, de Draco visszaküldte őket a fülkébe.
Draco végigment a folyósón, és minden útba eső kupéba benézett. Az utolsó előtti fülkében megtalálta, amit keresett. Hermionét, a barátaival. De kit érdekel, hogy azok is ott vannak?
Lassan, remegő kézzel kinyitotta a tolóajtót, mire mindenki odanézett.
- Malfoy!- mondta Harry- Ha csak azért jöttél, hogy gúnyt űzzél belőlünk, akkor inkább most tűnj el!
- Szia Harry!- mondta a fiú higgadtan- Sziasztok!
- Harry? Sziasztok? Beverted a fejed?- kérdezte Harry, de Draco nem válaszolt, egyre csak Hermione könnyekkel teli szemeit fürkészte. Ginny huncutul elmosolyodott.
Draco Hermione felé nyújtotta remegő kezét, mire a lány, szintén remegő kézzel megfogta.
Draco magához húzta, és forrón megcsókolta a lányt. A többiek csak értetlenül bámulták a nem mindennapi párocskát, Ginny pedig vidáman elmosolyodott.
- Nem akarsz leülni közénk?- kérdezte Hermione, miután ajkaik elszakadtak egymástól.
- Szabad?
- Persze, csak nyugodtan!- mondta Ginny.
- Mi a fene folyik itt?- értetlenkedett Ron.
- Semmi, csak szeretjük egymást!- válaszolta Draco.