A színfalak mögött
Több, mint százmillió eladott könyv, minden idők legnagyobb filmbevétele - ezek a sikerek fémjelzik Harry tündöklő karrierét. Az ifjú varázsló történetét 46 nyelvre fordították le, augusztusban pedig napvilágot lát a latin és az ógörög nyelvű kiadás is. A könyv a gyerekek és a felnőttek fantáziáját egyaránt megmozgatta.
 A felnőtt rajongók egyike David Heyman, egy hollywoodi film-menedzser, aki olyan filmek producere volt, mint a "Juice", vagy a "Daytrippers". Az angliai születésű Heyman 1996-ban költözött vissza Londonba, hogy megalapítsa saját filmforgalmazó cégét, a Heyday Films-et. Célja olyan filmek készítése volt, amelyek az európai és az amerikai közönség számára egyaránt érdekesek és érthetők.
A kollegák ismerték a producer titkos álmát, ezért a fejlesztési részleg vezetője egy alkalommal egy új gyerekkönyvet mutatott neki, amelyet egy akkor még ismeretlen, brit szerzőnő írt. Amikor Heyman elolvasta a könyvet, nyilvánvalóvá vált számára, hogy megtalálta azt, amit keresett. Másnap reggel pedig felhívta a könyv kiadóját, és tárgyalni kezdett a történet megfilmesítéséről.
Heyman és Rowling, a könyv szerzője elkészítették a film terveit, ám nehéz feladat volt olyan rendezőt találni, aki valóban megragadta a könyv hangulatát. A választás végül Chris Columbusra esett, aki a "Reszkessetek betörők" és még számos film elkészítésével megmutatta, hogy a legalkalmasabb erre a feladatra.
Columbus elolvasta a könyvet, innentől kezdve pedig csakis a leendő film elkészítésén törte a fejét. Az események azonban néhány hónap elteltével hirtelen fordulatot vettek, amikor ügynöke közölte vele, hogy nem valószínű, hogy megkapja a rendezés jogát. A Warner és Hayman ugyanis másokkal is folytattak tárgyalásokat, és egyáltalán nem volt bizonyos, hogy kit választanak.
A kérdést végül Columbus és Rowling személyes találkozója döntötte el, amikor is kiderült, hogy a megfilmesítéssel kapcsolatos elképzeléseik kitűnően összeillenek. Mint utóbb kiderült, a többi pályázó tervei jelentősen eltértek a szerzőnő és a producer elképzeléseitől. Egy rendező-jelölt például úgy kívánta átírni a történetet, hogy Harry és barátai amerikaiak, a Roxfort pedig nem más, mint a Hollywoodi Egyetem. Egy másik terv szerint az egész film számítógépes animációval készült volna, valódi szereplők nélkül.
"Nyilvánvaló volt, hogy egy esetleges rajzfilm elkedvetlenítette volna a rajongókat. Harry sorsa valódi, emberi sors, vidám, de tele van nehéz próbatételekkel és tragikummal. Nem lett volna jó viccet csinálni belőle. Ugyanakkor azonnal eldöntöttük, hogy csakis Nagy-Britanniában fogunk forgatni, kizárólag brit színészekkel. Valahogy nem lett volna őszinte dolog tipikus amerikai történetet csinálni belőle" - állítja Columbus.
Nem sokkal később az alapkoncepciónak megfelelően elkezdődött a színészek válogatása. A legnehezebb feladat Harry Potter megtalálása volt, hiszen sok esetben a főszereplőn áll vagy bukik az egész produkció sikere. A stáb olyan fiút keresett, aki őszintén rácsodálkozik az őt körülvevő világra, ugyanakkor kemény dolgokon ment keresztül, és már van élettapasztalata.
"A keresés már több hónapja zajlott, egyelőre sikertelenül. "A színészválogatás vezetője teljesen kikészült, a haját tépte és azt ordította, hogy "Nem tudom, mit akartok" - ekkor akadt a kezembe az a videókazetta, amelynek borítóján Daniel Radcliff látható, David Copperfield szerepében. Azonnal tudtam, hogy neki kell eljátszania a szerepet" - meséli Columbus.
Daniel tökéletesen megfelelt a szerepre, a szülei azonban kezdetben nem akarták megengedni, hogy elvállalja. Úgy gondolták, veszélyes lehet, és az egész család életét felforgathatja. Hosszas megbeszélések után azonban mégis beleegyeztek. A végleges döntéshez azonban szükség volt Rowling beleegyezésére is. Daniel éppen a füdőszobában tartózkodott, amikor csörgött a telefon. Fél perccel később Daniel úszott a boldogságban, és az éjszaka folyamán többször felkeltette szüleit, hogy megkérdezze tőlük, vajon valóság-e, vagy csak álmodja, hogy ő Harry Potter.
A Ron szerepét játszó Rupert Grint és a Hermionét alakító Emma Watson kiválasztása sokkal könnyebben ment, azonban csak Harry kiválasztása után döntöttek véglegesen mellettük, hiszen fontos volt, hogy Harryvel összeillő arcokat válasszanak. Grint kicsit tartott a forgatástól, mivel még soha sem játszott filmben, azonban minden úgy ment, mint a karikacsapás. Rupert kitűnően alakította Ron szerepét, mivel maga is nagycsaládban él, így jól bele tudta képzelni magát az ifjú Weasley bőrébe.
A Hermionét alakító Emma Watson már rendelkezett némi színészi tapasztalattal, azt azonban legmerészeb álmaiban sem gondolta, hogy őt kérik fel Hermione szerepére, aki egyébként Emma egyik kedvenc hőse. "Számtalanszor beleképzeltem magam a bőrébe, egyvalamiben azonban nagyon különbözünk: én nem vagyok osztályelső" - állítja.
A gyerekek mellett a felnőtt színészek kiválasztása sem volt könnyű feladat. Elsőként a Hagridet alakító Robert Coltrane-re bukkantak rá, aki egy pillanatig sem gondolkozott azon, hogy elvállalja-e a szerepet. Állítása szerint ugyanis ellenkező esetben a fia biztosan megölte volna. Coltrane szerint Hagrid szeretetteljes figura, akinek lehet, hogy nehézségei támadnak, amikor be akar lépni egy golfklubba, a sárkányok és hasonlók megállítására azonban a legjobb ember.
A Dumledore-t játszó Richard Harris kezdetben nem akarta elvállalni a szerepet, később azonban meggondolta magát, mivel 11 éves unokája telefonon közölte vele, hogy amennyiben nem játssza el a tiszteletreméltó varázsló szerepét, soha többé nem áll szóba vele. A nagypapák szíve pedig ilyenkor elolvad, mint a vaj.
Alan Rickman, alias Perselus Piton örömmel vállalta a szerepet, mivel kiskorú rokonai szinte a levegőbe dobálták. Maggie Smith, azaz Minerva McGalagony professzor Rickmannel együtt a könyv egyre bővülő rajongótáborának tagja. Smith azonnal igent mondott, mivel a David Copperfieldben együtt játszott Radcliffel, azaz Harryvel. "Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy ő kapta a szerepet"- állítja.
Ian Hart ismert színész, mégis örömmel vállalta Mógus professzor, azaz a "főgonosz" szerepét. Szerinte minden történethez hozzátartozik a jó és a rossz küzdelme, akkor is, ha a gonoszt éppen ő alakítja.
A Petunia nénit játszó Fiona Shaw ismert színész Angliában. A szereppel kapcsolatban elmondta, hogy rádöbbent, semmiféle feketemágus vagy szörnyeteg nem lehet olyan rossz, mint az emberek kegyetlensége.
fRichard Griffiths Harry elviselhetetlen nagybátyját, Vernon bácsit játszotta a filmben. A Petuniát alakító Shaw-hoz hasonlóan ő is úgy gondolja, hogy a Dursley karakterek fegyvere a hétköznapiság. Ám ahhoz, hogy megértsük Vernon bácsit és családját, több, elsőre jelentéktelennek tűnő jellemvonást is észre kell vennünk. A Dursley család magában hordozza a sznobizmust, a nyárspolgári gondolkozást és a feltűnéstől való félelmet. Dursley-ék kulcsszava a normalitás. Ennek tökéletes megvalósítása annyira fontos nekik, hogy észre sem veszik, hogy közben természetellenessé és abnormálissá váltak. Vernon bácsi a tekintély mintaképe akar lenni, erőltetettsége miatt azonban ellenszenves figurává válik.
A Dursley szülők Harry iránti beteges utálata két forrásból fakad: Harry varázsló, azaz olyan, aki eltér a normálistól. Másrészről Harry szebb, okosabb és rátermettebb, mint Dudley, akinek hátrányait szülei úgy kívánják ellensúlyozni, hogy mindent megadnak neki. Ez persze nem a legmegfelelőbb út, hogy Dudley megtanuljon egyedül boldogulni.
A Petuniát játszó Fiona Shaw szerint talán Dudley szerepe volt a legnehezebb az egész filmben. A 12 éves Harry Melling alakította, aki Shaw szerint napjaink egyik legtehetségesebb gyerekszínésze. "Tökéletesen bánik a testével, az arcával, a mimikával és valósággal sugárzik belőle a kreativitás. A forgatás során rengeteg ötlettel gazdagította a munkát, igazi profiként dolgozott" - állítja Shaw. Elmondása szerint Melling nagyon élvezte Dudley megformálását, csak az bántotta, hogy a nézők gyorsan megutálják majd. "Ha egyszer felismernek az utcán és paradicsommal dobálnak meg, tudni fogom, hogy jól játszottam" 0- meséli nevetve. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
