Szerző: HollyJade a jogok őt illetik!

Ginny drága!


Harry, Ron és Hermione kiléptek a Három Seprűből, miután jól átmelegedtek a finom vajsörtől. Csendben bandukoltak az üzletek között, mikor Harry hirtelen így szólt:

-Hermione! Ron! Hol van a köpeny?
-Úr Isten, Harry! Ha ott hagytad!!...
-Azt hiszem sajnos....- nyelt egy nagyot- visszafutok érte! Várjatok meg! Sietek!
-Gyorsan!- szólt Ron.

Mikor Harry visszaért zihált, de nyomban körül is nézett... A köpenyt kereste a tekintetével. Ekkor megpillantotta Ginny-t, aki pont annál az asztálnál ült, aminél feltehetően a köpeny volt.

-Szia, Ginny!- szólt Harry.
Ginny összerezzent az ijedtségtől, de nem szólt semmit, csak biccentett, és tovább nézegette a piros-fehér szegélyes abroszt.
Harry nagy szerencséjére megtalálta a láthatatlanná tévő köpenyt, ami le volt csúszva az asztal alá. Begyömöszölte a táskájába, majd ezután oda folrdult Ginny-hez egy \"Viszlátot\" mondani, de ekkor meglátta a lány arcán legördülő, csillogó könnycseppeket.

-Ginny, mi a baj? Mi van? Segíthetek?
-Sem-sem-semmi...- szipogta.
-Ginny, ha nem lenne semmi baj, akkor több mint valószínű, hogy nem sírnál!
-Jó, rend-rendben... De-de kérlek, ho-hogy ne mo-mondd el se-se-senkinek! Jó, Ha-Harry?
-Persze, csak ne sírj már!
-Jó... Ugye, tu-tudod. hogy én jártam De-Deannal? És-és... Most... Én.... Szóval én szakítottam vele.
Harry nem értette a dolgot. Minek szakít Ginny Deannal, ha szemmel láthatóan szereti?
- De Ginny... Ha te szereted őt... Akkor miért?
-Hát épp ez az! Már nem... illetve, hogy soha nem  is szerettem őt!
-De akkor miért...
-Miért kezdtem járni vele?- fejezte be  Ginny.- Mert azt hittem, hogy el tudok felejteni valakit, akit szeretek.
-Michael Corner?
-Nem. De most kérlek hagyj magamra, mert szeretnék gonolkozni! Ugye, nem baj?
-Nem, már megyek. A többiek már így is elég sokat vártak rám. Na, szia!- Azzal Harry rámosolygott a még mindig könnyező, de mégis sokkal vidámabbnak tűnő lányra.
-Szia! És kérlek Harry! Én megbízom benned!
-Senkinek nem mondom el!

E közben Hemione:
- Hol lehet már Harry?
-Nem t\'om. Lehet, hogy még iszik egy vajsört... Vagy direkt itt hagyott minket...!- Ám az utolsó mondatát hangos kiabálás követte.
-Ron! Ron! Hermione! Ne-ne haragudjatok, csak...- gondolta elmondja barátainak amit Ginny mondott neki, de ekkor megjelent előtte Ginny képe \"Én megbízom benned!\"-... Csak nem találtam meg hirtelen... De szerencsére megvan...

Este visszamentek a kastélyba vacsorázni.
Ginny Harryvel és Ronnal szemeben ült le, és  már nem potyogtak a könnyei, de a szemei elég kisírtak voltak.
Ronnak is feltünhetett a dolog, mert megkérdezte a húgától:

-Miért bömböltél Ginny?
- Kopj le!
- Na, Ginny, mi van?- ezt már jóval kedvesebben mondta, látva a húga arckifejezését.
-Mondom, hogy semmi! Csak... csak...  A bájitaltan leckém iszonyatosan rossz lett.
- Á, az semmi Ginny. Szerintem Piton már megszokta. Biztos azt gondolja már, hogy ezt tőlem vagy legalábbis Fredtől és George-tól örökölted!-mondta nevetve Ron. és ezen minden jelenlévő vigyorogni kezdett.
Harry azonban tudta, hogy ez a Pitonos dolog csak ürügy volt. Az igazság más volt. Harry-nek azonban este a kandalló előtt üldögélve egy másik gondolat ötlött a fejébe. Természetes Ginny mondata volt:
-Mert azt hittem, hogy el tudok felejteni valakit, akit szeretek.
-Michael Corner?
-Nem.
Ha nem Michael az, akkor... akkor... Vajon kibe volt szerelmes Ginny?
Harry egyre többet gondolkozott ezen a témán... Sőt néha azon kapta magát, hogy Ginny nevét irogatja a könyvébe.
Csak nem? Nem, az lehetetlen... Pont Ginny-be? De hát... De ez bizony igaz volt. Harry Potter bele szeretett Ginny Weasley-be, a legjobb barátjának a húgába.

Harry nem érette, hogy miért gondolkozik egyre többet azon, hogy ki is lehet Ginny szerelme. De ekkor támadt egy jó ötlete!       
HERMIONE!
Másnap Mágiatörténet után oda ment a lányhoz, és azt mondta:

- Hermione! Lehet egy kérdésem?
- Persze.
- És meg is fogod mondani az igazságot?
- Attól függ.
- Kérlek Hermione! Akkor... akkor én mondok neked előbb valmit, hogy megértsd!
Azzal elmesélte Hermione-nak, hogy miért is késett annyit azután, miután visszarohant a köpenyért.
- És hát... Tudod, azóta folyton ezen gondolkozom! Vajon kibe lehet szerelmes Ginny?
- Én....- Hermione nyelt egyet- Én tudom... De szerintem te is.
- Corner nem lehet, mert megkérdeztem tőle, hogy ő- e az, de azt mondta: nem!!!!!
-Hát nem tudod!!! Jaj, Harry! Minden fiú ilyen fafej, vagy csak te?
- Biztos, csak én, de akkor sem t\'om! Ginny szerelme valahol utánam, és Corner előtt lehet, ha a \"Hermione-fél logikus észjárást\" követjük!
- Nem, Harry! Közted és Michael Corner között nemvolt senki!
- Ez... ezt azt jelenti, hogy aki Ginny szerelme...- nagyon nehezen mondta ki ezt Harry, de Hermione a segítségére sietett:
- Az Te vagy!

Harry-nak erre a szóra nagyot dobbant a szíve... Ő?
De az nem lehet... Olyan boldog volt Harry, de nem tudott mit mondani  a lánynak...
Ilyen dolgokkal állított oda Ginnyhez, hogy:
- Ginny, leellenőrizzem a házid?
vagy például (Harry ezt tartotta a leghülyébbnek):
- Ginny, kölcsön kéred a baglyom? Ha kell, csak szólj.

Ginny-nek valószínűleg ezek a dolgok fel sem tűntek mert folyton gondolataiba volt elmerülve.

Harry-nek a közelgő karácsony hozta meg az ötletet!
Írt egy levelet Ginny-nek (aláírás néljül, teljes inkognitóban).

Ginny kedves!

Már régóta tetszel nekem,
Hisz arcodat nem feledem.
Gyönyörű vagy mint egy virág,
De nem szebb nálad az egész világ!
Ha nem tudod hogy mit érzel,
Akkor, kérlek, Gyere el!
Karácsonykor tízórakor,
Várlak a Trófea teremben!

Szeretettel:      
                      A titkos hódoló

Harry amikor átolvasta a levelet, egy picit érzelgősnek találta, de gondolta, megteszi!
Etután odaadta a levelet Hermione-nak, hogy rakja le Ginny ágyára, de úgy, hogy azt csak a lány találhassa csak meg!

Másnap reggel Ginny sejtelmes mosollyal érekezett meg a nagyterembe.
- Te meg mit somolyogsz itt?- kérdezte Ron.
- Semmit.- de arckifejezése pont az ellenkezőjét mutatta annak, amit mond.

Elérkezett a karácsony.
Harry Hermionetól könyvet, Mrs. Weasleytól egy H betűs pulcsit, Rontól egy halom pulicerpennát, Hagridtól egy hatalmas arany színű valamit, amit inkább félretett, akármennyire szerette is a vadőrt, és - itt hatalmasat dobban a szíve - Ginny-től egy borítékot kapott. Gyönyörű ezüst betűkkel volt a ráirva  ez a két szó: Harrynek Ginnytől. Harry kinyitotta a borítékot, és abban egy kis pergemen darab volt:

Ott leszek.

ISTENEM, hát tudja? Úr isten... Gondlta Harry. De ha ezt írja a lány, akkor biztos... akkor biztos viszonozza... Vagy nem?

Este mind ez ki is derült...

Ginny pontosan érkezett. Harry azonban 5 perc késéssel.
Harry-n rajta volt a láthatatlanná tévő löpeny.

- Szia.
- Szia.- köszönt a lány is.
- Tudod, Ginny, valamit mondanom kell, mielőtt meg mutatom az arcom, de gondolom, tudod, hogy ki vagyok!
- Azt hiszem...-mondta a lány.
- Szóval, Ginny, én már év eleje óta szeretlek.
- Én pedig már azóta, mióta megláttalak.
- Öhmmm... Igen... Szóval, tudod, ki vagyok?- És egészen a lány elé lépett.
- Igen Harry, tudom.- És lerántotta a fiúról a köpenyt.
- Szeretlek mondta Harry, és megcsókolta a lányt.
- Én is!! Nagyon!! -mondta Ginny.

- THE END -