Piton, a fiúk áldozata
 
1. fejezet Szülinap

- Sirius! Sirius! Ébredj már!
- Mi van? Mit akarsz már megint ilyen korán reggel? Aludtam. - hangzott
az álmos felelet egy feltűnően jóképű fiútól.
- Tudod milyen nap van ma? - kérdezte izgatottan James.
- Asszem szerda. - nyögte végül ki Sirius nagy ásítások közepette.
- Nem úgy, te hülye!- mérgelődött a kócos hajú fiú
- Jaj James hagyjál már, aludni szeretnék, ha eddig nem vetted volna
észre!
- Jól van akkor elárulom- mondta kicsit sértődötten.- Ma van a mi kis
Pipogyuszunk szülinapja! (ezt a mondatot hatalmas vigyor követte)
Sirius azonnal kiugrott az ágyból, az álmosság egy csapásra eltűnt a
szeméből.
- Valahogy meg kéne őt lepnünk, nem? -most már ő is ravaszul
vigyorgott
- Én is pont erre gondoltam. Látod, pont ez a jó a legjobb barátokban,
hogy mindig egy véleményen vannak!
Egyszer csak valaki kopogtat a hálószoba ajtaján.
- Igen?!
Egy lány lép be az ajtón, Lily Evans az.
- Már rég reggeli van! Elaludtatok? Azért, mert szombat van még
időben kell felkelni! És nehogy azt higgyétek, hogy körülöttetek forog a
világ, és akkor mentek le reggelizni amikor akartok. Jó? -szidta le a
fiúkat.
- Eszünk ágában sem volt. Igaz Sirius?
- Hát persze, hogy gondolhatsz rólunk ilyeneket?
- Na vajon honnan? Nem mintha nem lenne meg rá a jó okom, na
mindegy. -mondta halkan magának a lány.
- Tessék?
- Semmi. De siessetek már!
- Jaj most jut eszembe mi ma nem tudunk lemenni reggelizni.
- Miért? -hangzott a kérdés egyszerre Sirius és Lily szájából.
- Szülinap. -mormogta maga elé James alig hallhatóan.
Sirius hamar kapcsolt.
- Á! tényleg! Mi most sajnos nem érünk rá! -mondta titokzatosan
- És mégis miért nem, ha szabad kérdeznem?
- Sirius odahajolt Lilyhez és a fülébe súgta: Titok!
Lily sértődötten kiviharzott a szobából. Sirius és James pedig
mosolyogva egymásra néztek és ők is elindultak a klubhelyiségbe.
- Hol van Remus? -kérdezte hirtelen James
- Nem t’om, biztos tanul, vagy Peterrel van.
- Ne keressük meg?
- Nem, inkább találjuk ki Pipogyusz szülinapi ajándékát. Remus meg
előbb-utóbb majd előkerül.
- Jó. Van valami tuti ötleted?
- Háááát az az igazság, hogy konkrét még nincs. Valami olyasmit kéne
csinálni, hogy valahol találkozunk vele, mert azt mondjuk neki, hogy ki
akarunk vele békülni.
- Az csak akkor jó, ha valami olyan helyen szivatjuk meg, ahol nagyon
sokan vannak, hadd röhögjön mindenki.
- Igazad van. Mondjuk a park... Elharapta a mondatot, mert belépett a
klubhelységbe egy vékony, szőkésbarna hajú fiú, Remus Lupin.
- Szia Remus! Éppen időben, pont azon beszélgettük, hogy mit kapjon
tőlünk ma Pipogyusz.
- Miért mi van ma? - kérdezte értetlenül a fiú.
- Hát Piton szülinapja!!! - vágta rá egyszerre a két felháborodott fiú
- És mit akartok vele már megint csinálni?
- Jaj Remus, nehogy már elkezd nekünk itt sajnálni!
- Nem sajnálom csak én nem leszek benne ebbe, ok?
- Ne csináld már ezt!
- Sajnálom, de én prefektus vagyok. Örüljetek neki, hogy titeket nem
köplek be.
- Örüljünk neki???!!!
- De hát mi vagyunk a legjobb barátaid, ez természetes, hogy nem
köpsz be minket!
- Jól van, tudom. Csak… csak féltelek titeket, nem akarom, hogy megint
bajba kerüljetek.
- Ne félj nem fogunk, eddig is tudtunk vigyázni magunkra. -mosolygott
Sirius.- Igaz James?
- Tessék? Ja, ja hát persze, igen!
- Tudod egyáltalán, hogy miről van szó?
- Jaj, bocsi egy pillanatra nem figyeltem oda.
Sirius felhorkantott és abba az irányba nézett amerre James.
- Miért pont ez a lány kell neked? Minden csaj a suliból totál beléd van
esve, de neked pont Lily kell, aki utál téged. - csóválta a fejét Sirius. -
Esküszöm nem értelek, mit bírsz ennyire ebben a csajban? Jól van az
igaz, hogy jól néz ki, de állandóan Pitont védi.
- Tudod, hogy szeretem a kihívásokat!
- Na, miről beszélgettek? - lépett oda hozzájuk  egy szőke, alacsony fiú
Peter Pettigrew.
- Arról, hogy mivel ma van Piton szülinapja  meg kéne ,,ajándékoznunk -
valamivel.
- Juj, már alig várom! Ezelőtt is halálra röhögtem magamat, amikor a
parkban fejjel lefelé lógattad és kilátszott az alsógatyája. Nektek
mindig olyan jó ötleteitek vannak.
- Kösz Peter!
Sirius az órájára pillantott.
- Nem hiába vagyok már éhes, hisz ebédidő van, gyerünk le a
nagyterembe!
- Már ennyi idő van, és még mindig nem sikerült semmit kitalálnunk
Pitonnak! - mérgelődött James - Ez nem ránk vall, fiúk!
- Evés közbe jönnek a jó ötletek! - biztatta Sirius.
- Na menjünk már, mert mindjárt éhen halok! - unszolta őket Peter.
Ezzel a négy jó barát elindult a nagyterembe.

2. fejezet

- Na mi van megtanultatok, akkor lejönni ebédelni, amikor a többi
normális ember? -  kérdezte egy számon kérő hang, amikor a fiúk
nekiláttak az ebédnek.
- Te neked ehhez mi közöd van, ha szabad megkérdeznem? - érkezett
a visszavágás Sirius szájából.
- Végülis mit is várjon el az ember egy Black-től, nem igaz? - vágott
vissza sértődötten a lány.
- Mit mondtál? - pattant fel hirtelen a helyéről Sirius.
- Jól hallottad! - sziszegte Lily.
- Hogy mered...? - de ezt nem tudta befejezni, mert a lány hátat
fordított neki és kiviharzott a nagyteremből.
- Hogy lehet valaki ilyen? - mérgelődött magában Sirius.
Igazából csak James tudta, miért viseli meg ez annyira Siriust. Ezért
felállt a székéről és távozott azzal az ürüggyel, hogy már nem bír
többet enni és felmegy a klubhelyiségbe a Piton-os dolgon
gondolkodni. Közben Lilyn járt az esze, mit mondjon a lánynak? Az
igazat nem akarta elmondani, mert megígérte legjobb barátjának, hogy
azt tőle senki nem tudja meg.
- Mi van? Miért követsz? - zökkentette ki a gondolkodásból Lily hangja.
- Figyelj Lily beszélni szeretnék veled! - mondta eltökélten  James
- Megmondtam, hogy nem randizok veled, nem?
- Nem erről van szó, hanem Siriusról!
- Mi van vele? - kérdezte dühösen
- Hát tudod lent a nagyterembe eléggé megbántottad.
- Én? Siriust? Egy: ő soha nem vesz fel semmiien sértést, ahhoz túl
nagyképű, kettő:  ti állandóan csesztettek valakit, az nem baj? És még
nem is mondtam olyan igazán sértőt, pedig igazán megérdemelte
volna... - csattant fel Lily
- Tudod, lehet, hogy te nem éreztél abban semmit amit mondtál, de én
ismerem Siriust.
- Jaj, hirtelen milyen érzékenyek lettünk!
- Ne mond ezt, mert nem ismered Sirius családját, hogy mindig... -
szaladt ki James száján, de még időben elharapta a mondatot.
Lily egy csapásra megváltozott.
- Miért mi van vele? - kérdezte már teljesen más hangnemben
- Hát tudod az az igazság... inkább menjünk be a klubhelyiségbe és ott
elmesélem, nem akarom, hogy bárki is meghallja, mert megesküdtem
neki, hogy ezt senkinek nem mondom el.
- Akkor nekem miért mondod el? - kérdezte Lily a klubhelyiség felé
menet.
- Mert te más vagy. Benned megbízom és tudom, hogy nem élnél vissza
vele.
- Honnan tudod? - faggatta tovább a lány.
- Miért nem így van?
- De, de, csak furcsa, hogy így megbízol bennem. - sietett a válasszal
Hirtelen elhallgattak, mert odaértek a Kövér dáma portréja elé.
- Jelszó? - kérdezte a festmény.
- Ööööö, farkasölőfű ! - vágta rá hirtelen a fiú.
Leültek egy fotelbe a kandalló elé és James elkezdett mesélni.
- Egyáltalán nem ért egyet a családjával, ő nem aranyvér mániás és
nem áll a sötét oldalon. Nyár nagy részét is mindig nálunk tölti, mivel
nem bírja ki otthon. Az anyja állandóan kritizálja, meg van az a szörnyű
unokatesója, Bellatrix, vagy, hogy hívják az is folyton piszkálja. Nem
egy sértődékeny típus, de ha a családjáról van szó nagyon ki tud
borulni.
- Úristen! - hajtotta le a fejét csöndesen Lily. - Én ezt nem tudtam. Ha
tudtam volna nem mondtam volna neki.
- Éppen ezért mondtam el, hogy máskor ne legyen ez. De ő nem
tudhatj, hogy én ezt elmondtam neked, jó?
- Ígérem hallgatok!
- Köszi! - mondta James és egy mosolyt küldött a lánynak. Az egy kicsit
elpirult, de ő is visszamosolygott.
- Én köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem.
Erre nyílt a portré ajtó és Sirius lépett be a klubhelyiségbe.
- Hát itt vagy, James? Téged kerestelek! Gyere, mert hamarosan
kezdődik a bájitaltanunk!
Erre mindketten elfintorodtak és elindultak a pincehelyiség felé.

3. fejezet

- Miért vagy ilyen szótlan? - faggatta Sirius barátját miközben lefelé
bandukoltak a széles lépcsőkön.
- Ja, semmi, csak elgondolkoztam. - hangzott a tömör felelet.
- Értem. És min? - kíváncsiskodott tovább.
- Áh. - legyintett .- nem fontos. Csak most semmi kedvem nincs
bájitaltanra menni.
- Miért, volt már veled olyan is, hogy volt kedved bájitaltanra menni? -
kérdezte elfintorodva Sirius.
Ezen mindketten mosolyogtak, majd Sirius hirtelen megszólalt.
- Tényleg és miről beszélgettetek Lilyvel?
James nyelt egyet. Pont ettől a kérdéstől félt. Utált hazudni, főleg a
legjobb barátjának.
- Hát tudod, megint leszidott.
- Aha. Amikor megérkeztem a klubhelyiségbe nem úgy tűnt, mintha
veszekednétek. - vetette oda sértődötten Sirius.
- Ja, mert addigra már kibékültünk. - James megpróbálta ezt a lehető
leghitelesebben mondani, de barátja arckifejezéséből arra lehetett
következtetni, hogy ez nem igazán sikerült neki.
Sirius, aki elég hirtelen haragú volt, már épp készült volna
visszafeleselni, amikor megjelent a bájitaltantanár. Ezért csak egy
mélyet sóhajtott és kicsit dühösen Jamesre nézett.
Bementek a terembe és elfoglalták helyüket.
- Ma a veritaserumot próbáljuk meg elkészíteni. Mit kell tudni erről a
főzetről?
Piton keze máris a magasba lendült.
- Igen, Persleus? - szólt mézesmázosan a tanár.
A fiú egy szuszra ledarálta az összes dolgot, amit erről a bájitalról csak
tudni lehetett. Sirius köhögött egy nagyot, ami furcsa módon úgy
hangzott, mintha azt mondta volna, hogy puncsos - Erre néhányán
felnevettek. A tanár ezt szerencsére nem vette észre, ugyanis mással
volt elfoglalva.
- Oh, ezt gyönyörűen összefoglalta., magam sem tudtam volna jobban.
10 pont a Mardekárnak! - dicsérte Pitont. A fiú erre kicsit elpirult, de
látszott rajta, hogy jólesik neki a dícséret.
- Nos. - Szólalt meg a tanár. -  A veritaserum receptjét a táblán
láthatjátok. - Erre suhintott egyet a pálcájával és a tábla teli lett
írással.
- Huh, ez elég bonyolult - sóhajtott fel James.
- De Remus biztos meg tudja csinálni - kacsintott Sirius barátjára. - ,
igaz?

Úgy látszik amilyen gyorsan jött a sértődési rohama, olyan gyorsan el is
ment. - gondolta magában James.
- Na, ilyenkor én is jó vagyok? - kérdezte szemrehányóan a sápadt fiú.
- Jaj, tudod, hogy nem erről van szó, csak gondoltuk, hogy segíthetnél
nekünk. Te olyan jó vagy bájitaltanból. - mosolygott James.
- Segíteni, meg tök egyedül megcsinálni egy kicsit más. - mondta kissé
morcosan Remus. De a fiúk kérlelő pillantásainak végül engedett.
5 perccel az óra vége előtt el is készült a főzet.
- Megvan!!!- kiáltott fel Sirius a kelleténél kicsit hangosabban.
A többiek hamar lepisszegték, de a fiú tovább vigyorgott.
- Mi van meg??? - súgta oda neki James
- Hát, hogy mit csináljunk Pipogyusszal!!! - A fiúnak most már a füléig
ért a szája.
- Igen? - kérdezte barátja izgatottan
- Most jutott csak eszembe. Mi lenne, ha egy kis üvegcsébe
veritaserumot csempésznénk ki?
- Mi köze ennek Pitonhoz? - értetlenkedett James.
- Az, hogy beadnánk neki a veritaserumot, ő meg minden titkát
kitálalná.
- Hú, ez aztán tényleg elég ütős terv. Szuper vagy Sirius! - dicsérte
barátját
- Köszi! - hálálkodott a fiú.
Miközben kifelé tartottak a teremből (veritaserumot rejtő táskájukkal)
Peter is csatlakozott hozzájuk és izgatottan kérdezgette a fiúkat,
Pitonos tervükről.
Egyszer csak valaki megszólította Jamest.
- Azt hittem, megváltoztál. Amikor ketten beszélgettünk olyan normális
voltál, de a haverjaiddal egyszerűen, mintha nem ugyanaz az ember
lennél. � mondta Lily csalódottan.
A fiú megbánóan nézett.
- Figyelj, ez más... - kezdte volna
    - Nem érdekel, szólj, ha újra normális leszel és akkor hajlandó leszek
veled beszélni. � Ezzel elindult kifelé a teremből.
Sirius nem vette észre, hogy a lány még nem hagyta el a termet, és
rögtön elkezdte parodizálni.
- Jaj, James,  hogy lehetsz ilyen, hát én azt hittem, hogy megváltoztál.
Ej, ej, csalódtam benned. Bezzeg, amikor kettesben vagyunk olyan kis
aranyos vagy.
Sirius színjátékán szinte mindenki majdnem megfulladt a röhögéstől,
csak egy valaki nem. Lily hirtelen utat tört köztük, odament a fiúhoz és
lekevert neki egy pofont. Erre hirtelen mindenki elhalkult. A lány pedig -
mintha mi sem történt volna - kiment a teremből. A többiek szájtátva
bámultak utána. Néhány griffendéles lány odafutott Siriushoz.
- Úristen, jól vagy? Ne segítsünk valamiben? - kérdezték odaadóan.
Sirius utálta ha sajnálgatják. Kijelentette, hogy semmi baja és
kiviharzott a teremből. James is ment volna utána, de hirtelen valaki
elkapta a vállát. Piton volt az.
- Na, most  jól megkapta a kis barátod. - mondta gúnyosan, és
kárörvendő mosollyal távozott.
- Kikészítelek te kis... - üvöltötte utána dühösen James, de a mondatot
már nem tudta befejezni, mert a folyosón megjelent McGalagony. 
- Jó napot, tanárnő! - mosolygott a professzorra. Majd elindult
megkeresni Siriust.
- Szerintem a klubhelyiségben lesz. - mondta Remus, aki épp akkor ért
oda a fiú mellé.
- Tessék? - kérdezett vissza James. Furcsállta, hogy Remus kitalálta a
gondolatát.
- Mondom Sirius szerintem a klubhelyiségben van. - ismételte meg.
- Ja, aha lehet. - helyeselt a fiú.
Ezzel elindultak felfelé a széles lépcsőkön.