Fájdalmas emlék

Akkor láttam utoljára Hermionét amikor ezt mondta:

-Sajnálom Ron! Nem tehetek mást! Már nem szeretlek!

És most ő! A lány aki összetörte a szívem ő itt áll a házunk előtt és arra vár, hogy ajtót nyissak! De én szeretnék hisz olyan rég láttam! Nincs is miről beszélnem vele! Egyszer elfogadtam, hogy nem kellek neki nem akarom, hogy feltépje a régi sebeket! De Hermione még egyszer csönget, és újra meg újra és most már tudom, hogy ajtót kell nyitnom!  Igen kinyitom…

-Oh Ron! Úgy hiányoztál!- Ezekkel a szavakkal a nyakamba ugrik és megcsókol, mintha mi nem is szakítottunk volna! És ő ezt meri mondani:

-Kezdjük újra!  És én nem is tagadom, hogy szívesen tettem volna ezt pár évvel ez előtt, de most ez a lány már nem jelent nekem semmit! Ez a lány, akit én annyira szerettem ez lány most már nagyon távolinak tűnik hisz az évek során eltávolodtunk egymástól! És amikor ezt kimondta és várt a válaszra, felajánlott nekem mindent amire valaha is vágytam! Ám ott akkor abban a pillanatban felnőttem és csak ennyit mondtam neki:

-Sajnálom  és becsuktam az ajtót! Hermione pedig tudta, hogy már nincs esélye! 

Most, hogy évekkel később visszatekintek erre a napra majd magam mellé nézek és látom a lányom, a fiam és a feleségem, egy boldog családot. Most már látom, hogy jól döntöttem!!