Ha, mégis megteszed, annak következménye számodra felfoghatatlan!!!
Thanx, HJ
Daniel (Nők L.)
Forrás: Nök Lapja újsás
– Tedd a szívedre a kezedet. Nem unod még Harry Pottert?
– Dehogyis! Harry velem változik, filmről filmre fejlődik, mint én. Ne felejtsd el, hogy az előző részben még csak tizenkettő volt, most meg már tizenhárom. Kamasz. A tinik összes visszafojtott dühével, magányával, gondjával, bajával. A harmadik részben derül ki, hogy mennyire hiányoznak a szülei, akiket rejtélyes körülmények között megöltek, és mennyire fáj neki, hogy mindig mindenkit elveszít, akit szeret. A negyedik részben pedig még ennél is nagyobb lelke lesz.
– Jól hallom, hogy mutálsz?
– Hááát.... már biztos, hogy nem csipogok úgy, mint a másodikban. Sőt, mondok még egy titkot: már borotválkozom is. A filmen csak egyszer látszott, hogy serked a bajuszom, de azt digitálisan lekaszálták.
(Most kuncog. De gyorsan a szája elé kapja a kezét.)
– Világsztárok ilyet nem csinálnak.
– Az lehet, de én nem vagyok világsztár. Legföljebb évente két napig, a premier körül, mikor elég rendesen van körülöttünk felhajtás. Amúgy tök normálisak vagyunk.
(Muszáj társai, Emma és Rupert háta mögé bújnia a többes számmal, pedig ő az igazi sztár.)
– És a visító kislányok a hotel bejáratánál?
– Attól még nem vagyok sztár, hogy én játszom Harry Pottert, legföljebb csak nekik. Szép is lenne, ha elhinném magamról és úgy járkálnék, mint egy jó nagy lufi!
– És ha leszólítanak az utcán?
– Akkor megállok. Még senki nem akarta leharapni a fejemet. És ha valaki kedvesen megszólít, miért ne válaszolnék?
– Sokan irigyelnek ám, hogy akkor beszélgetsz a Harry Potter-regények írónőjével, J.K. Rowlingsszal, amikor csak akarsz.
– Hát azért ez nem egészen így van. Nagyon elfoglalt, mert írja a hatodik és a hetedik folytatást, és csak néha jön el a forgatásra.
– Gondolom, olyankor kikérdezed.
– Nem, de nemcsak azért, mert tudom, hogy a regény megjelenéséig ipari titok, hanem azért sem, mert ha képben lennék, hogy folytatódik a sztori, nem tudnék koncentrálni arra, amit éppen forgatunk. Folyton az motoszkálna a fejemben, hogy mi lesz Harryvel, és megzavarodnék.
– Jártál már az írónő házában?
– Nem, minket, gyerekeket nem szokott meghívni. De amikor meglátogat a forgatáson, nagyon aranyos. Mindig mondja, hogy mennyire elégedett velünk.
– Tedd a szívedre a kezedet. Nem unod még Harry Pottert?
– Dehogyis! Harry velem változik, filmről filmre fejlődik, mint én. Ne felejtsd el, hogy az előző részben még csak tizenkettő volt, most meg már tizenhárom. Kamasz. A tinik összes visszafojtott dühével, magányával, gondjával, bajával. A harmadik részben derül ki, hogy mennyire hiányoznak a szülei, akiket rejtélyes körülmények között megöltek, és mennyire fáj neki, hogy mindig mindenkit elveszít, akit szeret. A negyedik részben pedig még ennél is nagyobb lelke lesz.
– Jól hallom, hogy mutálsz?
– Hááát.... már biztos, hogy nem csipogok úgy, mint a másodikban. Sőt, mondok még egy titkot: már borotválkozom is. A filmen csak egyszer látszott, hogy serked a bajuszom, de azt digitálisan lekaszálták.
(Most kuncog. De gyorsan a szája elé kapja a kezét.)
– Világsztárok ilyet nem csinálnak.
– Az lehet, de én nem vagyok világsztár. Legföljebb évente két napig, a premier körül, mikor elég rendesen van körülöttünk felhajtás. Amúgy tök normálisak vagyunk.
(Muszáj társai, Emma és Rupert háta mögé bújnia a többes számmal, pedig ő az igazi sztár.)
– És a visító kislányok a hotel bejáratánál?
– Attól még nem vagyok sztár, hogy én játszom Harry Pottert, legföljebb csak nekik. Szép is lenne, ha elhinném magamról és úgy járkálnék, mint egy jó nagy lufi!
– És ha leszólítanak az utcán?
– Akkor megállok. Még senki nem akarta leharapni a fejemet. És ha valaki kedvesen megszólít, miért ne válaszolnék?
– Sokan irigyelnek ám, hogy akkor beszélgetsz a Harry Potter-regények írónőjével, J.K. Rowlingsszal, amikor csak akarsz.
– Hát azért ez nem egészen így van. Nagyon elfoglalt, mert írja a hatodik és a hetedik folytatást, és csak néha jön el a forgatásra.
– Gondolom, olyankor kikérdezed.
– Nem, de nemcsak azért, mert tudom, hogy a regény megjelenéséig ipari titok, hanem azért sem, mert ha képben lennék, hogy folytatódik a sztori, nem tudnék koncentrálni arra, amit éppen forgatunk. Folyton az motoszkálna a fejemben, hogy mi lesz Harryvel, és megzavarodnék.
– Jártál már az írónő házában?
– Nem, minket, gyerekeket nem szokott meghívni. De amikor meglátogat a forgatáson, nagyon aranyos. Mindig mondja, hogy mennyire elégedett velünk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
