4. fejezet
A 9 és 3/4 vágány és a Roxfort expressz

Vészesen közeledett a tanév, de én mégsem akartam menni. Eközben
Harry jól mulatott Hagriddal az utólsó napjukon. Apám jött be az ajtón.
- Készülödj Melissa, holnap kezdődik a suli.
- Nem akarok menni! - felnéztem apámra aki meglátta szememen a
könycseppeket! Sajnos...
- Mi a baj kicsim?
- Semmi, csak nem akarok menni a Roxfortba!
- De miért, nekem elmondhatod? Tudod mint eddig mindent! Azt, hogy
szerelmes vagy Harry Potterbe... - ahogy kimondta a nevét kitört
belőlem a sírás, így apám rájött, hogy miért itatom az egereket. - Mi
történt Harry és veled, hisz olyan boldog voltál, hogy megismerted!
Vagy nem?
- Igen apa, de elszúrtam... - így kénytelen voltam elmesélni neki a
dolgot! - És akkor futottam, hogy ne érjen utól, aztán csatlakoztam
hozzátok miközben úgy tettem mintha mi sem történ volna.
- Szóval így történt?! - apám arcán mosoly terült szét és csak annyit
mondott - Tudod, kicsim, szerintem meg kellet volna várnod mit mond.
- De apa...
- Semmi, de. Figyelj anyád ugyanezt eljátszotta velem is. - itt
mosolyogni kezdett - És én sem értem útol őt futásban, pedig jól esett
amikor megcsókolt. Így írtam neki egy levelet, hogy szeretném ha járna
velem... és látod most itt vagyunk!
- Hogy én milyen hülye vagyok!
- Nem, holnap keresd meg és beszélj vele. Rendben?
- De félek, mi lesz, ha azt mondja: bocsi de elég hülyén viselkedtél!
Akkor elsüllyedek szégyenemben!
- De legalább megpróbáltad!
- Rendben! De most pakolnom kell apa! - apa megölelt és rám
kacsintott, jól esett, hogy van egy apukám akivel mindent
megbeszélhetek! - Szeretlek! -kiálltottam utána. - Dettó! - mondta.
Így neki álltam pakolni.
Reggel remegő lábakkal ültem a kocsiba, de apának ismét sikerült
megnyugtatnia. Mikor beértünk a King's Crossra megpillantottam Harryt
és apám bátorító szavai már semmit nem segítettek, úgy remegtem
mint a nyárfalevél és egy szó sem jött ki a torkomon. Igyekeztem
kerülni, de Ő nem, egyszercsak elindult felénk. Egyre jobban dobogott
a szívem, de valaki megszólította:
- Szia! Ronald Weasley vagyok! Nem jössz a vágányra?
- De! - válaszolta kissé morcosan Harry.
- Ezt megúsztad! - szólt halkan apa.
- Igen!
Beértünk a 9 és 3/4-ik vágányhoz. Elbúcsúztam mindenkitől és 10 óra
55 perckor felszálltam a vonatra. Mentem-mentem, de sehol nem
találtam üres fülkét, végül mégis - micsoda szerencse - gondoltam.
- Szia Melissa! - a hang irányába fordultam.
- Szia Draco!
- Szabad ez a fülke? - gondolkodásba kezdtem, vajon ideengedjem,
akkor elkerülöm Harryt, igen ideengedem.
- Igen Draco, gyerecsak! - mondtam és mosolyt erőltettem az arcomra,
de ahogy Draco befészkelte magát, Harry ment el a fülke mellett,
szemével villámot szórt Malfoy felé! Ezután hosszú csend következett,
amit végül Draco tört meg:
- Féltékeny!
- Ki? - tettem az értetlent.
- Hát Potter!
- Ugyan miért lenne féltékeny? - ezt most tényleg nem értettem, de
megkaptam rá a választ.
- Hát, hogy ilyen szép lánnyal utazom! - éreztem, hogy elpirulok.
- Aha, ha te mondod.
Pár perccel később éreztem, hogy nem Draco az én emberem, de ezt
én szúrtam el. De ekkor jött a felemtősereg, ki hitte volna de nyilt a
fülkeajtó és:
- Szia Melissa! Nincs kedved átjönni hozzánk? - Harry volt az,
mosolygott. Ránéztem Dracora és hirtelen felpattantam.
- De, persze! Ugye nem baj, Draco?
- Nem, menj ha gondolod! - de látszott rajta, hogy zavarja a dolog! De
ez most cseppet sem érdekelt!
- Harry... - kezdtem, de nem jött szó a számra.
- Igen?
- Szóval... ami az Abszol úton történt... - de ekkor félbeszakított, és a
falhoz nyomta a vállam.
- Semmi olyan nem történt az Abszol úton amiért neked kerülnöd
kellene engem. - mindezt olyan nyugodtan mondta, mintha arról
beszélnénk mi történt a nyáron.
- De...
- Semmi de!
- Akkor nem haragszol?
- Szerinted? - tette fel a kérdést, amire mind a ketten nevetni
kezdtünk. - De siessünk, mert Ron azt hiszi eltűntünk.
- Ronald Weasley?
- Igen, de...
- Én is ott voltam a King's Crosson.
- Igazad van. - életemben nem voltam még ilyen boldog!
Mikor beértünk Ron ott ült egymagába és a patkányát szorongatta!
- Sziaszotok! Már azt hittem soha nem értek ide! - rám nézett, erősen
a szemembe, ami engem igencsak zavarba hozott. Így Harry lépett
közbe.
- Ron, Ő Melissa! Melissa, Ő Ron! - kezett fogtunk, majd leültünk,
legnagyobb meglepetésemre Harry mellém ült.
- Hogy telt a nyaratok? - kezdtem a beszélgetést.
- Jól.
- Szörnyen! - válaszolta Harry, annyi gyűlölettel a szemében, hogy
szinte megijedtem tőle.
- Öh, bocsi, nem tudtam, hogy...
- Nem a te hibád - ezt nem értem, mindig félbevág és mindig
megnyugtat, vajon mi van ezzel a fiúval? - csak a nagynénémék elég
gonoszak velem!
- Értem. - tovább beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat, sokat
nevettünk.
12 előtt nyilt a fülke ajtaja és belépett rajta egy barna hajú, barna
szemű lány. Kedvesnek tűnt - gondoltam, majd meglátjuk.
- Szia! - köszöntem neki - Melissa Valentine-nek hívnak.
- Sziasztok! Hermione Granger a nevem. - rögtön tudtam, ahogy
bemutatkoztunk, hogy ez a lány lesz az én legjobb barátnőm - Van
esetleg egy szabad hely? - Én rögtön rá akartam vágni, hogy IGEN!
gyere nyugodtan, de ekkor feleszméltem én itt csak vendég vagyok,
úgyhogy csak ennyit mondtam:
- Részemről igen, én örülnék neki! - ez meghozta a hatását, mert a fiúk
rögtön igent mondtak.
Pontban 12-kor jött a büfés kocsi és én kötelességemnek éreztem,
hogy meghívjam a többieket.
- Mit kértek? - kérdeztem és láttam, hogy Ronnak felcsillan a szeme
- Tényleg? Komolyan kérded?
- A lehető legkomolyabban! - mondtam fülig érő szájjal!
- Köszönöm Melissa! Köszönöm!
- Öhm. Melissa Valentine? - kérdezte a büféskocsis nő, mindannyiunk
legnagyobb meglepetésére.
- Öh, igen.
- Valaki ezt küldi magának. - azzal levett egy kosarat tele csokibékával,
Bagoly Berti féle minden ízű drazséval meg még sok mással. De a
legfurcsább, hogy a tetején volt egy szív, nem is kicsi és amint láttam
ez Harrynek nem nagyon tetszett.
- Köszönöm. - azzal átvettem a csomagot. - Ron, Hermione, ... - vártam,
féltem megszólítani, de megtettem - és Harry kérjetek amit csak
akartok, én fizetem.
- Amit csak akarok? - kérdezte Harry.
- Igen, amit csak akarsz. - próbálkoztam egy mosollyal, vajmi kevés
sikerrel.
- Jó, a kérdésem a büfésnénihez szól: ki volt az aki EZT küldte? - nem
lehetett ráismerni, felállt az indulattól remegett a keze. - Mondja meg!
Kérem?!
- Hát, öh,... Draco Malfoy!
- Tudtam! Megölöm! - azzal kirohant fülkéből, most én üldöztem őt, de
most én nem értem utól. - Draco Malfoy! - ordította.
Mikor megtalálta a fülkéjét berontott, de mikor már én is odaértem
Draco orra vérzett.
- Úristen! - felsikoltottam, mikor megláttam mi történt. - Ti meg mi a
frászt csináltok?
- Nem látod Melissa, betörte az orrom. - Harryre néztem, egyszerűen
leblokkoltam - Ezt meg miért csináltad? - De Harry nem felelt. Odaálltam
elé és mélyen a szemébe néztem, igaz, éreztem, hogy elpirulok, de ez
most cseppet sem érdekelt. - Harry! Ez meg mire volt jó?
- Nekem jól esett! - válaszolta
- De miért? Amiatt a vacak ajándék miatt? - nem válaszolt, tudtam mit
kell tennem, elmentem az ajándékért - Köszönöm Draco, de nem
fogadhatom el! - azzal átnyujtottam Draco ajándákat, de Ő nem
fogadta el, így leraktam mellé az ülésre, karon fogtam Harryt és
elvonszoltam. Tudtam, most rajtam volt a sor falnak nyomjam és
faggatni kezdjem! Meg is tettem. - Harry, ez mire volt jó? Muszály ilyen
kis hülye dolgok miatt bajba keveredned?
- Igen, mert idegesít, hogy Malfoy nem száll le rólad! - éreztem valamit
amit eddig még soha, vágyat, hogy megint adják neki egy puszit, de
nem volt rá szükség, mert:
- Légyszíves ne haragudj! - mondta és megakart ölelni de a vonat
egyszercsak fékezni kezdett, mi pedig hátra estünk. Csak feküdtünk és
néztük egymást, éreztem, hogy nagyon-nagyon elpirulok, ezért
igyekeztem kiszabadulni, de nem tudtam, mert csak feküdt rajtam és
csak nézte szemem. De én megint megmenekültem ugyanis a nagy
fékezés azt jelentette, hogy megérkeztünk. A többi diák özönlött ki a
fülkékből így fel kellet állnunk.