Írói megjegyzés: (felvilágosítást ki kér, hogy melyik fiú, melyik lány?! Linnie Reson (lány), úgy mint Will ikertesója, Miser Lendon (fiú), Al (lány), mint az Altaris (Lorde) rövidítése [J J J : áh, nuku ego… de tényleg], Will(iam Reson)(fiú), Valier Rendal(lány), Rosaline (Rose) Pennbrook(lány)…)

Kopogtatott a bagoly… kinézett az ablakon… egy másik helyre… messze… dementorok… megh… Al felriadt. (rémálmából, mely születése óta kísértette.)

Linnie, akit csak Linek becéztek, szomorkásan ballagott a Roxfort termetes parkjában. Már negyedikes volt… és arról gondolkozott, hogy mennyi, de mennyi leckéje is van. Nem volt tanulós, de szerette, ha megvan a leckéje… legalább a vizsgára nem kell annyit tanulni, csak átnézni a jegyzeteket meg a házikat. Már fél öt volt. De hol lehet Al? Reggel óta nem is látta és ő nem szokott lógni… meg persze nem is lehetne…

Miser azt mondta nemsokára – vagyis két hét múlva – kviddicsmeccs is lesz… de akkor kell leadni a bájital házit is… ami nem kevés, összesen három és fél tekercs Ebből már készen van kettő, de képtelen többet írni.

Csak úgy cikáztak a gondolatai és mint úgy általában, nem értette meg saját magát sem…

- Li, mondd megvárnál?! Már legalább a fél parkot átrohantam, hogy utolérjelek… – lihegte tényleg kifulladva Miser.

- Mit keresel te itt? Nem kviddics edzésen kéne lenned? Két hét múlva meccs!!!

- Hát épp ez az amiatt kereslek… Al nincsen edzésen és ma még nem is láttam…

- Na látod ezzel én is így vagyok – vágott közbe Li.

- Nincsen a szobátokban? Én ugyebár nem nézhetném meg… de te…

- Mit nem nézhetne meg, Mr. Lendon?

Miser már megint ötösre vizsgázott bajkeverésből… Akárcsak, legalábbis ezt mondják, Harry Potter. Nem kellett volna meghalnia… Igaz, hogy Voldemort sem élte túl, de – sajnos – ő sem. Hermione Granger roxforti tanárnő lett, épp bájitaltan és sötét varázslatok kivédése (attól még hogy elpusztult az Uruk, sok követője maradt; nem mondanék példát, de úgyis tud néhányat a varázsvilág) na meg persze a Griffendél vezetőjévé vált, Ron Weasley pedig… hát ő egy érdekes eset…

Hermione professzor volt a háta mögött. Alapból nem csípték egymást, bár a tanárnő elég engedékeny volt. Habár sokmindenben magából, Harryből és Ronból indult ki, hiszen minden évben belekeveredtek egy kalamajkába. Ettől akart mindenkit, megvédeni teljesen érthető módon… hiszen mi lett a vége? Viszonylag békés időszak, de a mi világunknak hiányzik jó néhány olyan ember, akik még élhetnének (pl.: Sirius Black, Harry és James Potter, Lily Evans…), de sajnálatos módon nem az élők döntik el, hogy ki éljen még és ki haljon meg!!!

Miserben a már felgyűlt összes indulat ellenszenvvé alakult. Kár volt érte…

- Semmi szabályzatba ütközőt nem akartam csinálni, éppen ezért szaladtam ki a lelkemet is, hogy Lit megkérdezhessem…

- Mit kérdezett…

- Tanárnő, nézze mit találtam! – kiáltozott a felettébb nem kedvelt és kényes Valier… amilyen szép neve van, olyan ronda a természete. Ez már csak így van.

Három gondosan lezárt pergamen levelet adott neki. Egy Willnek szólt, aki most csatlakozott hozzájuk és ikertestvérét akarta megkérdezni hol van Al, de beléfojtotta a szót Hermione a levél átadásával. A másik Linek és Misernek szólt, a harmadik Hermionénak.

Mindenki azon lepődött meg jobban, ha már Al levelet ír, miért éppen Hermionénak?! Az ő viszonyuk sem volt mentes mindenféle előítélettől.

Különleges levelek voltak azok: kettőről rögvest eltűnt az írás, ahogy a címzettjük elolvasta (Al okosságára vall, aki hasonlóan Hermionéhez a könyvtárat bújta, ha nem a klubhelységben tanult vagy nem kviddicsezett, ennek ellenére nem rokonszenvezett a tanárral), a Linek és Misernek írt levél nem rendelkezett ilyen képességgel. Hermione és Will szó szerint elfehéredtek a tartalmától.

* * *

Al gyorsan magához tért. Egy álom kísértette végig egész eddigi életét… és most teljesülni látta… Nagyon megijedt, amint meglátta a baglyot az ablakban. Pontosan ilyen színe volt az álmában is. Ugyanilyen fehéres-barnás tollszínezet feketés pettyekkel.

Nem tehet mást, kinyitja az ablakot. Már éppen ki akart takarózni, amikor eszébe jutott egy egyszerű ablaknyitó varázsige. Elmormolta és huss, a bagoly beröppent. Jókora pergamen volt. Szobatársa, Rosaline épp ébredezett.

- Kitől jöhet neked ilyenkor bagoly?! – kérdezte meglepve Rosaline.

- Én is meg vagyok lepődve…

Nem merte bevallani, hogy inkább van megijedve, mint meglepődve. Szóról szóra tudta mi van a levélben, mégis megilletődve olvasta a szavakat.