A másnapi felkeléssel elég nagy gondjaim voltak, de egy jó kis ébresztő bűbáj mindent megoldott. Kikászálódtam az ágyból, és nekiláttam az öltözködésnek. Eléggé furcsa volt újra talárt viselni, de nem volt mit tenni, a szabály, az szabály. Hermione már nem volt a szobában, és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem a könyvtárba ment, hanem reggelizni. A Nagyteremben már szép számmal megjelentek a reggelizni kívánó diákok, én pedig gyorsan leültem a szokásos helyemre a Griffendél asztalánál. Mellettem természetesen Harryék foglaltak helyet, akik eléggé álmos fejet vágtak.

-      Hűű, de frissek vagytok reggelről!- szekáltam őket, amire csak egy-egy mordulás volt a válasz.- Nem tudjátok, hol van Hermione?

-      Nevm- mondta, teliszájal Ron, és minden felé tojásdarabokat köpködött.

-      Hé!- kiáltotta Alexian, amikor egy méretes darab a talárjára hullott.- Haver, jó lenne, ha megtanulnál végre normálisan enni.                                                                                       

-      Bocsi. Nem volt szándékos. Nézzétek csak! Ott jön az új tanár-bökött a villájával Noyn felé, mire mi mind felé fordultunk. A fiú egy csapat lány között próbált átvergődni, sikertelenül. A népszerűség átka.

-      Ron, tedd le azt a villát, mielőtt kiszúrod valakinek a szemét- mondtam.- És különben is illetlenség mutogatni.

-      Bocs. Jó reggelt, tanárnő-fordult McGalagony felé.

-      Itt van az órarendjük. Ranien kisasszony, akkor, ahogyan az igazgató úrral megbeszélték, mindennap 7 óra.

-      Igen, tanárnő. Este hét óra. A tanár úr is mondta.

-      Rendben van. Akkor nem is rabolom tovább az idejüket-, mondta, majd távozott. Hermione éppen ekkor viharzott be a terembe.

-      Mi a baj?- kérdeztem.

-      Semmi, semmi- motyogta szórakozottan, és meglocsolta narancslével az újságját.

-      Tényleg nincs semmi, Hermione?-Harry is aggódva figyelte a lány bénázását.

-      Tényleg. Mi lesz az első óránk?

-      Sötét varázslatok kivédése- válaszolta a bátyám.- Noyn most megmutathatja, hogy mit tud-motyogta maga elé.

-      Tényleg?- sikkantott Hermione.- Ez csodás, és már rohant is a teremhez.

 Mi utána futottunk, majd együtt benyitottunk az osztályba. Már mindenki ott volt, és szinte minden hely foglalt is volt. Az összes lány betelepedett az első padokba, ami a barátnőmnek nem ki csalódást okozott. Beültünk a leghátsó sorba és vártunk. Noyn-Claude hamarosan befutott. Egyszerű sötétkék talár volt rajta, hóna alatt egy könyv és egy pergamen.

-      Jó reggelt mindenkinek!- köszönt mosolyogva, amitől a csajok olvadozni kezdtek.- Az idei év különlegesnek mondható, mivel ez a RAVASZ előkészítő évfolyam. Tudom, hogy ebbe az osztályba jár az évfolyam két legjobbja: a híres Harry Potter- a nevét teljesen normálisan mondta ki-és Sylana Ranien. Kérlek, álljatok fel.

Harry és én zavartan engedelmeskedtünk neki.

-      Ha jól tudom, Potter úr képes patrónust idézni, Ön pedig, Miss. Ranien... öhm nos az ön képességeit inkább most hagyjuk. Leülhettek, köszönöm. Amint mondtam az idei év különleges. Ugyanis az idén a démonokról és a vámpírokról fogunk tanulni. Ezért lesznek előadóink, bár ők koránt sem lesznek annyira veszélyesek, mint odakint a való életben. Most pedig felolvasom a neveiteket. Akit szólítok, az álljon fel. Alexian Ranien!

 A bátyám készségesen felállt, majd leült.

-      Hermione Granger!

 A lány felemelkedett a helyéről, és elpirult. Noyn folytatta a névsorolvasást, de engem és Harryt kihagyott a sorból, mivel minket már látott.

-      Most, hogy már mindenkit ismerek, el is kezdhetnénk az órát-fogott bele mondandójába, mire mindenki elcsöndesedett.- Ma csak elméletet fogunk venni. Szépen sorba vesszük az összes démon és vámpír fajt. Ez azért szükséges, hogy a következő órán már szembe tudjatok szállni ezekkel a lényekkel. Vegyetek elő pergament és pennát. Ha megvan, akkor kezdjük. A démoni ranglétra legalsó fokán az úgy nevezett árnyak helyezkednek el, akik csak rossz benyomásokat keltenek az emberekben, velük könnyedén el lehet bánni. A következő szinten két faj áll: az alakváltók, akik bármilyen külsőt fel tudnak venni, ezért elég veszélyesek, és a segítők, akik nem harcolnak, csak híreket visznek, és parancsokat hoznak. Bár ettől függetlenül eléggé erősek, úgyhogy nem ajánlatos újat húzni velük. Majdnem a legmagasabb szinten négy személy áll. Ők embernek néznek ki, de nem azok. A segítők az ő parancsaikat teljesítik. Ők nem mások, mint az négy démon úr: Noyn- a halál és az élet szolgája- volt szerencsém róla kapni a nevemet-ő rendelkezik a legnagyobb hatalommal, közülük. Loyn- a káosz és a béke ura. Az ereje megközelíti Noynét, de nem képes megölni senkit, csak viszályt szít. Rhuan- a négy őselem gazdája. Vele sem érdemes kekeckedni, mert a végén még rostonsültet csinál belőled. És ott van a gyönyörű Liz, az egyetlen nőnemű lény az egész csapatban, aki a harag birtokosa, és néha olyan, mint egy sárkány. Na mindegy. Van még valaki, akiről eddig nem volt szó, ő pedig a Démon király. Tudja valaki, hogy miért az öt démon úr irányítja ezt a bagázst? Mert ők irányítják.

 Hermione egyből jelentkezett.

-      Tessék, Hermione.

-      A Démonok királyát, vagyis a Sötétség magiszterét, még nem találták meg. Egyszerűen senki nem tudja, hogy ki lehet az, és hogy hol van ő.

-      Pontosan. Köszönöm. 10 pont a Griffendélnek. A Démon király jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen, de minden szörny várja a napot, hogy ő megjelenjen, és irányítása alá vonja a világot. Persze nem úgy hogy elpusztítja, hanem egész egyszerűen egyensúlyt teremet, ugyanis lassan túl sok a jóság a Földön. Most pedig vége az órának. Házi feladatot nem adok.

 Mindenki pakolni kezdett, majd elhagytuk a termet. Már a kilincsen volt a kezem, amikor Noyn-Claude utánam szólt:

-      Sylana, kérlek, várj egy percet.

-      Tessék?

-      Szerinted mennyire vették be, hogy ember vagyok?

-      Elhitték, nem kell aggódnod. A lányok teljesen odavannak érted, úgyhogy nem kell a miatt aggódnod, hogy észreveszik, hogy te nem csak a nevedet kaptad a démon úrról, hanem azonos is vagy vele- elmosolyodtam.- Kezdelek megsajnálni titeket, szegény szörnyeket, hogy mennyi munkátok van.

-      Ne gúnyolódj velem! Különben este egy kicsivel nehezebb gyakorlattal fogunk indítani, mint eredetileg terveztem.

-      Ahogy óhajtja, tanár úr. Akkor este találkozunk.

-      Igen.

 Kimentem a teremből, és egyenesen a pincébe vettem az irányt, ahol Piton már biztosan várt minket. Hurrá! A mardekárosok hülyeségeit kell hallgatnom egész órán keresztül. Mondhatom ragyogó. A terem előtt már mindenki ott volt, és érdeklődve figyelték érkezésemet.

-           Hol voltál?- kérdezte Pansy Parkinson.

-           Noyn-Claude professzor beszélni akart velem- mondtam, és elégedetten nyugtáztam, hogy a lány arcán féltékenység jelenik meg. De nem csak ő, hanem az összes lány elhűlt a környezetemben.

-           És miről akart beszélni veled a professzor?- kérdezte gúnyosan a lány.

-           Az nem tartozik rád- susogtam kedvesen, és kacsintottam egyet.- Szerintem menjünk be, és üljünk le, mert Piton professzor mindjárt itt lesz.

Elvonultunk a mardekáros bagázs ellett, és helyet foglaltunk a leghátsó sorban. Piton, mint mindig döngve bevágta az ajtót, és a zajszint elérte a nullát.

-      A mai órán az igazságszérumokkal fogunk foglalkozni-kezdett bele mondókájába.- Egyelőre még csak egy gyengébb főzetet fogunk elkészíteni, de év végére, aki elég ügyes hozzá, képes lesz megfőzni a Veritaserumot is. Úgyhogy lássunk hozzá a feladatnak- intett egyet, mire a táblán megjelentek a főzet hozzávalói, és az elkészítés módja is.

  Hozzákezdtünk a szérumhoz. Griffendéles létemre Piton engem nem szidott annyira, mint a többieket, és elismerte, hogy nem vagyok rossz ebből a tárgyból. A mai főzet is könnyű volt, így nem okozott különösebb gondot az elkészítése. Maga a lötty halványsárga színű volt, és semmilyen szagot nem bocsátott ki. Az óra végén Piton körbejárt a teremben, és megszemlélte az elkészült műveket. Ront és Harryt leteremtette, hogy a főzetük citromsárga lett, Alexianéhoz nem fűzött kommentárt, sem Hermione-éhoz. Az enyémet pedig megdicsérte. Megdicsérte? Ezt fel kell írni a piros betűs napok közé. Kivonultunk a teremből, és egyenesen a nagyterembe, hogy végre megebédelhessünk. A terem ajtaján azonban egy felirattal találtuk szembe magunkat.

   „ Minden diák figyelmét felhívnánk arra a nagyszabású rendezvényre, ami hamarosan megrendezésre kerül iskolánkban. A mai vacsora különleges lesz, ezért kérnénk minden tanulót, hogy dísztalárban jelenjen meg.

Köszönettel:

Albus Dumbledore”