Leültünk a Griffendél asztalához és vártunk. Meg is érkezett
McGalagonya székkel, a süveggel és az elsősökkel. Miután a süveg
befejezte dalát, óriási tapsvihar következett, utána az elsősök
beosztása.
-... Zackmaier, Melanie - tartott a végefelé McGalagony - És végül, de
nem utolsó sorban Zachair, Zelenter. - a fiú föltette a süveget, egy perc
néma csend, végül elkiáltotta magát.
- GRIFFENDÉL! -az asztalunknál óriási tapsvihar tört ki. Rá néztem
Harryre - aki velem szemben ült -, Ő is rám nézett és mosolygott.
Megnyugodtam, jól esett.
Dumbledore szólásra intett, így a teremben csend lett.
- Kedves Gyerekek és Tanártársak! Fontos bejelentést szeretnék tenni!
Idén kerül sor először egy bál megrendezéséhez - a teremben moraj
futott végig, de az igazgató is mét csendet kért -, de nem akármilyen
bál, hanem MugliBál! Volt szerncsém ugyanis részt venni egyen a
nyáron, és be kell látnom, nagyon jól éreztem magam! A Teszlek Süveg
fogja kiválasztani azt a személyt - minden házból egyet -, aki részt
vesz a nyitóbálon! A bálon egyépként Mindenki részt vehet, aki itt
marad a téli szünetben. Köszönöm a figyelmet! Jó étvágyat a
vacsorához! - azzal csettintett és az asztal megtelt minden féle
finomsággal.
- Biztos Te leszel a kiválasztott! Tuti! - mondtam Hermionénak.
- Szerintem pedig Te! - mosolygott.
- Nem hiszem, hogy én lennék! - mondtam szomorúan.
- Szerintem biztos! - mondta Ron.
- Egyetértünk Öcsinkénkkel! - mondták az ikrek.
- Szerintem is! - mosolygott Harry, mire én fülig elpirultam.
- Sziasztok! - Neville, Dean és Seamus léptek oda hozzánk.
- Helló! - köszöntünk - Üljetek le! - tanácsoltam.
- Épp azt tárgyaltuk kit választ a Teszlek Süveg!? - mondta Fred.
- Melissa, ez egyértelmű! - mondta Seamus.
- Szerintem is! - helyeselt Dean.
- Köszi Srácok, aranyosak vagytok! - teljesen zavarban voltam...
- Öh... szerintem... - hebegett-habogott Neville.
- Igen? - kiváncsiskodott Hermione.
- Szerintem Ginny! - mondta esetlenül, mire Ron felpattant a székről.
- Hogy merészeled!! - sziszegte.
- Na de Ron! - mondtam és visszanyomtam a székbe - Csak szerelmes,
ahogy Te is! - mosolyogtam, mire mind a ketten elpirultak.
- Tényleg, ki lett a két új prefektusunk? - váltottam témát.
- Szerinted? - gúnyolódott Ron.
- Te? - mosolyogtam.
- Az kéne még! - tiltakozott.
- Harry és én. - mondta Hermione.
- Gratulálok! Erre igyunk! - örültem. Koccintottam Harryékkel. Szép este
volt, mikor mindenki végzett az evéssel, Dumbledore ismét szólásra
emelkedett.
- Kedves Egybegyűltek! Akkor kezdődjék a kiválasztás! - a Teszlek
Süveg ismét kinyitotta a száját - Vajon ki lesz a Mardekárból? -
kérdezte Dumbledore.
- Hát... - fél perc csend - DRACO MALFOY! - ránéztem Dracora,
mosolygott. Mikor rámnézett én elhúztam a fejem, ránéztem Harryre és
Ronra akik csak egy "Ez a patkány?" nézéssel undorodtak a fiútól.
Órási tapsvihar... a Mardekárnál.
- Hollóhát? - tette fel a kérdést ismét az igazgató.
- MARTINA ROCK. - ismét tapsvihar, de most már mindenki, persze a
Mardekár kivételével.
- Huggrabugg? - kérdezte ismét a Süveget.
- CINDY GREEN. - kiálltott a Süveg. Cindy Paul húga volt. Ismét
tapshivar.
- Griffendél? - tette az utolsó kérdést Dumbledore.
- Nehéz kérdés... Van egy kiválasztottam, de mivel már két lány és egy
fiú van... Sajnálom Melissa! - amint meghallottam a nevem kalapálni
kezdett a szívem - Szóval - egy perc síri csend - HARRY POTTER!!! -
mindenki tapsolt.
- Sajnálom! - mondta Harry a tapsviharba. Még szerencse, hogy tudok
szájról olvasni...
- Semmi baj! - küldtem vissza a választ.
- Köszönjük! - mondta az igazgató - Jó éjt Mindenkinek! Ne maradjanak
fenn sokáig, mert holnap már tanítás! - mosolygott és intett, hogy
elmehetünk. Mindenki elindult, csak én nem.
- Én még maradok! - mondtam.
- De Melissa... - kezdte Harry.
- Semmi baj! Csak egyedül szeretnék lenni! - próbáltam mosolyogni,
sikertelenül.
- Biztos? - kérdezte.
- Tuti! - felálltam és megöleltem - Gratulálok!
- Kössz! - mosolygott és elindult. Én ott maradtam, gondolkodni. De
nem a bálon, hanem a vonatúton. Belemerültem a gondolataimba - épp
a csóknál voltam - mikor valaki megragadta a karom.
- Mi a...!? - mondtam.
- Szia Édes! - Draco lépett elém.
- Ne szólíts így! - tiltakoztam.
- Miért? Akkor mondjuk jobb a... Cicám!? - mosolygott.
- Te meghülyültél! - sziszegtem.
- Te hülyítettél meg! - húzott magához.
- Engedj el! - kiabáltam.
- Egy feltétellel! - már nagyon közel voltunk egymáshoz, kb. 5 centire.
Éreztem az illatát, a leheletét - Gyere velem a bálba! - húzott még
közelebb.
- Előbb a halál! - sziszegtem.
- MI?? - hápogott.
- Jól hallottad! Amíg ilyen vagy, ne is álmodj róla!- próbáltam kitépni
magam a karjaiból, de Ő hirtelen magához húzott és megpróbált
megcsókolni. Aztám Draco szorítása egyszerre eltűnt, vele együtt. A
földre. Mikor lenéztem a földre Dracót és Harryt láttam, verekedni.
Illetve Harry az eszméletét vesztett Dracón feküdt.
- Oh, Istenem! - sírtam.
- Jól vagy? - kérdezte és felállt. De én csak álltam és álltam - Jól vagy? -
kérdezte újra.
- Harry... - de csak sírtam tovább.
- Semmi baj! - odajött és átölelt - Most már vége! - súgta a fülembe.
- Mi ez a ricsaj? - McGalagony, Piton és Dumbledor jöttek elénk.
- Igazgató úr! Jó, hogy jön! - szólt Harry a vállam fölött.
- Mi történt? - kérdezte.
- Malfoy, zaklatta Melissát! Már nem először! - erre a mondatra
hangosan felsírtam - Semmi baj! - súgta a fülembe.
- Ez elfogadhatatlan! - mondta  Piton - 100 pont a Mardekártól! -
dühöngött.
- NE! - kiálltottam - Csak el akart hívni a bálba. - a földet néztem, nem
mertem senki szemébe nézni.
- Mi? - nézett rám döbbenten Harry - És azt úgy kell, hogy kiszorítja a
kezedből a vért? - tajtékzott, de még mindig nem engedett el.
- Nem! - adtam igazat.
- Nem baj Miss Valentine! Ez akkor is elfogadhatatlan! Marad a minusz
100 pont és még mellé egy hét büntető munka is! - mondta Piton.
- Kérem, Mr. Potter kísérje fel Miss Valentine-t a hálókörletébe! -
mondta McGalagony.
- Persze! Jó éjt! - átkarolta a derekam és elindultunk a lépcsőn.
- Honnan tudtad? - szipogtam félúton.
- Mit? - nézett rám.
- Hát, hogy... szt, hogy... - elcsuklott a hangom.
- Azt, hogy ott lesz Malfoy? - bólintottam - Nem tudtam. Téged vártalak!
- Engem?
- Igen. - mondta higgadtan.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert féltem, hogy butaságot csinálsz!
- Butaságot? - nem értettem, de ez nem esett túl jól - Méghogy
butaságot, kössz szépen! - eltoltam magamtól és szaladni kezdtem
kezdtem.
- Hé! Várj! Nem úgy értettem! - szaladt utánam.
- Hanem hogy? - örjöngtem.
- Hát... Nem is tudom! - nézett rám - Féltettelek! - nézte ismét a földet.
- Tényleg?
- Igen. - mondta magabiztosan, de még mindig a földet nézte.
- Köszönöm! - mosolyogtam.
- Mit? - értetlenkedett.
- Hát, hogy megmentettél! - felnézett, végre...
- Nincs mit! - mosolyodott el.
- Akkor mehetünk? - kérdeztem.
- Hát persze! - karon fogott és együtt mentünk a klubhelységbe.