I. fejezet

Már megint a szemembe sütött a nap, ami miatt kénytelen voltam felkelni. A mamám elgondolásaim szerint a konyhában volt és éppen reggelit készített. Éppen ezért, nehogy megvárakoztassam, lebotorkáltam a lépcsőn és egyenesen az ebédlőbe mentem, de amint leértem meglepetten meg is torpantam, ugyanis rajtam kívűl csak is a bátyám Alexian volt a házban.

Amúgy a nevem Sylana Ranien és félig tündér, félig boszorkány vagyok. A magasságomat illetőleg nem igazán vagyok eleresztve, de szerintem a 170 cm nem éppen rossz. Emellett sötétkék hajzuhataggal és lila szemekkel büszkélkedhetem, amikhez majdnem hófehér bőr párosul. Vagyis nem vagyok egy átlagos lány. Azt el is felejtettem mondani, hogy 16 éves vagyok és idén kezdem hatodik évemet a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. A testvérem, majdnem teljesen ugyanúgy néz ki, mint én csak ő magasabb és fekete haja valamint nagyon barba szemei vannak. Az iskolában minden lány nagyon szívesen elmondaná magáról, hogy Alexian barátnője, de őt nem érdeklik "ezek a csajok" ugyebár. Néha már azt hiszem hogy a bátyámnak ferde hajlamai vannak, de ki látott már egy meleg férfit ócska fekete tornacipőben és kinyúlt pólókban mászkálni? A családunk iszonyú gazdag, mivel a szüleinknek jól menő válalkozásuk van. Hogy mivel foglalkoznak arról sejtelmem sincs.

De most térjünk vissza a tárgyhoz.

-  Hol vannak anyáék, Alex?- kérdeztem álmosan

-  Elmentek. És ne hívj Alexnek! A nevem Alexian!

-  És szabadna tudnom, hogy hová mentek?

-  Én sem tudom. Mikor felkeltem már csak egy levelet találtam az asztalon, miszerint sürgősen el kellett utazniuk, és nem tudják, hogy mikor jönnek vissza.

-  Ez egyszerűen szuper!-morogtam kissé dühösen.

-  Most mit nyavalyogsz? Holnap visszamegyünk a Roxfortba. És végre nem kell azt hallgatnom, hogy "mikor találkozhatok végre Christiannal?". Tudod az idegeimre tudsz ezzel menni.

-  Szerezz magadnak egy csajt és akadj le rólam!- dühösen faképnél hagytam, és felmentem a szobámba, hogy felöltözzek. Mivel semmilyen normális ruhát nem találtam, így egy egyszerű bordó szoknyát és egy hozzáillő blúzt rángattam magamra, majd visszabaktattam a tetvéremhez.

-  Na mi van? Csak nem lenyugodtál?

-  Fogd be! Mit akarsz ma csinálni?

-  Mit szólnál, ha felderítenénk az erdőt? Azt hallottam, hogy valami elrejtett kincs van itt.

-  És mi lenne, ha nem törnéd állandóan hülyeségeken a fejedet? Inkább menjünk nézzünk szét Londonban.

-  Csak nem a koszos mugli Londonba akarsz menni?

-  De, pontosan-bólintottam vigyorogva.-A muglik olyan mulatságosak tudnak lenni.

-  És még én vagyok a bolond? És ha szabad tudnom, mit akarsz csinálni Londonban?-kérdezte Alexian egy sóhajtás keretében.

-    Nem tudom-vallottam be az igazat, majd én is sóhajtottam egyet és fejethajtottam testvérem akarata előtt.-Rendben, akkor menjünk abba a rohadt erdőbe, ha annyira akarsz!

-  Meggondoltam magamat, ugyanis támadt eg jobb ötletem.

-  És mi lenne az?

-  Menjünk el a telepre.

Én csak néztem rá, és nem hittem a fülemnek. A bátyám a vértelepre akart elvonszolni, ami London egyik legjobb helye volt, de fiatalkorúakat nem igazán engedtek be. Na jó Louihoz bárki bemehetett,de az a hely éjszakánként nem éppen az erkölcsösségről volt híres.

-    Ühüm...Szóval, menjünk a telepre...és mégis hogyan akarsz akárhová is bejutni, amikor még csak 16 évesek vagyunk?

-    Néha tényleg bolond tudsz lenni.Kedvesem, mi varázslók vagyunk, vagyis ...

-    Vagyis bárhová be tudunk menni ahová akarunk-fejeztem be a mondatot egy hatalma igyor keretében.-De mi lesz ha jönnek a vérszopók?

-    Akkor megvédjük magunkat. Az igaz, hogy még nem varázsolhatunk, legalábbis én nem, de azönvédelem nekm is olyan jól megy, mint neked.

 Ezen csak azt értette, hogy ugyanúgy animágus, mint én. Csak míg én fehér tigrissé, ő farkassá változott.

-    Jó, de mit vegyek fel?

-    Szeintem tökéletes lesz ez a ruha. Legalább nem fogsz úgy kinézni, mint egy ringyó.

-    Te mindig olyan kedves vagy-válaszoltam neki ironikusan.

-    Jól van na. Inkább induljunk.

      Nos a Vértelep délelőttönként nem a legszórakoztatóbb hely, de mégis valamiért más volt, mint a többi hely. A bárban, ahová bementünk valami furcsa dolgot észleltem, de úgy látszott, hogy rajtam kívül senki sem érzi ezt. Még Alexian sem. Az igazat megvallva ez a hely nem is igazi bár volt, sokkal inkább egy kávézó, ahol valami műsort is tartottak. Leültünk egy asztalhoz, és amíg a testvérem rendelt, én jobban szemügyre vettem a pubot. A színpadon egy férfi, jobban mondva, egy nálam kb 3 évvel idősebb fiú ült, kezében egy gitárral. A hangja mély volt és nagyon kellemes, sőt a legjobb hang, amit valaha hallottam, ugyanis ez a hang telítve volt titkos mágiával. A srác maga is istenien nézett ki: úgy 180 cm magas lehetett, fekete egyenesszálú haja a hátát verdeste, bár egy hajgumival összefogta, éjkék szeme pedig szinte fullasztóan mély olt, ahogy rám tekintett. Amint a szemünk találkozott, valami furcsa dolgot éreztem, mintha áramütés ért volna, és a fiú hangja is megváltozott egy árnyalatnyit. A nyakamban lévő lánc (amit szülinapomra kaptam) hirtelen világítani kezdett, pedig eddig még sohasem művelt ilyet. Alexian rám meredt, és abban a pillanatban már rángatott is ki a helyiségből. Amint kiértünk a Telepet jelentő sikátorba, magafelé fordított, és az arcát félelem torzította el.

-    Alex mi a bajod?-kérdeztem.

-    A francba! Ez még veszélyes lehet. Anyáék nem szóltak nekem, arról, hogy megsérülhetsz. A francba! A francba!!!!

-    Bátyó, most vagy elmodod mi bajod van, vagy megátkozlak, rendben?

-    Oké, elmondom. Úgyis meg fogod tudni, úgyhogy mindegy. Arról van szó, hogy te nem egyszerű boszorkány vagy. Ne szólj közbe!-mondta, amikor kinyitottam a számat.- Nem csak arról van szó ahogyan kinézel, hanem arról is, hogy milyen kivételes képessgeid vannak... Nos, nem is tudom hogyan mondjam el...de legjobb ha gyorsan túlesek rajta. Nos hugi, te nektomanta vagy. Ja és hozzáteszem, hogy pálca nélkül is képes vagy varázsolni.

Nekem ott helyben leesett az állam.

-    Tessék? Te miről beszélsz? Hogy én, mint aki tud parancsolni a halottaknak? Meg hogy szükségtelen a pálca? Normális vagy?

-    Attól tartok, igen. Anyáék már a születésed után tudták, hogy mi leszel. Nekem csak tavaly mondták el, hogy vigyázni tudjak rád, de ez így nem fog menni. Ugye tudod milyen ritka az, hogy egy boszorkány irányítani tudja a halottakat?

Mivel megszólalni nem voltam képes így csak bólintottam. MI? HOGY ÉN NEKROMANTA? Nem az nem lehet.

-    A nyakláncod, amit a szülinapodra kaptál nem egyszerű lánc. Csak azért van hogy felismerje, ha veszélybe kerülsz. Odabent éreztél valamit, ugye?

-    Igen. Irtó furcsa volt- és már kezdtem volna részletesen beszámolni az érzésről, amikor kivágódott, a Kék Hold ajtaja, és a fekete hajú fiú csörtetett ki rajta. A srác egyenesen felénk vette az irányt és egyáltalán nem tűnt barátságosnak...