Korhatáros rész: Mindenképpen egy jó 14-es!!! VEGYÉTEK KOMOLYAN!

2.fejezet

Az úton nem esett több szó Yoline és Draco között, de felválva méregették egymást. A lány bármit megadott volna azért, hogy csak most az egyszer beleláthasson a fiú fejébe, s megtudja gondolatait, de ezzel Draco sem volt másképp.
Hamarosan megjelentek a Griffendéles prefektusok is, élükön Hermione Grangerrel, akit az egész Mardekár-ház egy felkapaszkodott kis sárvérűnek tartott, de Yolinenak semmi problémája sem volt a lánnyal – eddig.
Mikor kinyílt az ajtó, Draco reflexszerűen ugrott fel zöld, bársony borítású üléséről, s előrántotta a pálcáját. Granger ezt látva ijedten hőkölt hátra.
- Jé, a sárvérű, meg Vízlipatkány! – mondta kaján vigyorral Malfoy.
Ron erre kitátotta a száját, s valami iszonyúan rondát akart mondani, de Granger elhallgattatta.
- Malfoy, kérlek, ne gyerekeskedj! – intette le Hermione – Mint látom, te is a barátnőddel vagy – folytatta.
Erre már Yoline is felpattant, de úgy, mintha kilőtték volna székéből, s most már ő is farkasszemet nézett Hermioneval.
- Nem vagyok Malfoy barátnője! – jelentette ki.
- Persze, még csak az kéne! – fűzte tovább Draco.
- Jaj, ne haragudjatok! – mentegetőzött Granger, majd elsietett a vonat vége felé.
Yoline igazából maga sem értette, miért viselte meg annyira, hogy Malfoy barátnőjének titulálták, hiszen tetszett neki a fiú, nagyon is.
Hamarosan átöltöztek talárba, s Draco elindult megkeresni gorilláit.

Yoline leszállt a vonatról, s beült az egyik fiákerbe. Az lassan odagurult a hatalmas, száztornyú kastély elé, s mindenki, főleg az elsősök most hatalmas ámulattal és örömteli csodálkozással bámulták a milliónyi fényes kis pontot az épület falán, amik feltehetőleg ablakok voltak.
Sorban vonultak be a diákok a Nagyterembe, méghozzá elég nagy ricsajjal, Frics nagy bánatára. „Fel kéne akasztani az ilyen elvetemült haramiákat!”- ordítozta, miközben Hóborc alaposan megdobálta taknyos papír zsebkendőkkel.
A tanári asztal előtt – szokás szerint – egy kis háromlábú szék állt, rajta pedig egy poros, aszott kalap.
Mikor mindenki helyet foglalt, s az izgalomtól körmüket rágcsáló gólyák is elcsendesedtek, McGalagony professzor a székhez lépett.
- Most következzen, a Teszlek Süveg:
Mire a süveg énekelni kezdett:

Iskolánkban béke ugyan nem honol,
S a négy ház egymásra sokat korhol,
Megértik egymást azonban,
S ha baj van, egymás segítségére sietnek, azonnal.
Egyik ház a Mardekár:
Benne az elszántság diktál.
Másik ház a Griffendél,
Itt a bátor s jószívű gyermek él.
Hollóhát a harmadik,
Sok okos gyerek mint ide osztatik,
Hugrabug a negyedik,
Itt van mind ki jó, okos, bátor, s a maradék!

Miután a Süveg elmondta a versikéjét, beosztották az elsősöket. Kilenc új taggal bővült a Mardekár-ház.
Yoline az asztal végén foglalt helyet, hatembernyire Dracotól, azonban a két ifjú folyamatosan egymás tekinteték kereste.

Dumbledore beszéde után mindenki felvonult a hálótermébe. Yoline is megkereste azt az ajtót, amit a 7. LÁNYOK felirat állt. Bement. Jól ismert osztálytársai – Pansy, Dorina és Gween már mind a szünetben történteket taglalták.
- Gyere Yoline, ülj le ide! – utasította őt Parkinson.
Mielőtt azonban a lány leülhetett volna, a macskája, Myau szaladt be a szobába, s egyenesen felugrott gazdája ölébe.
Yoline meglepetten állapította meg, hogy Myau szájában egy levél volt. Kibontotta a papírt, majd magában olvasni kezdte:

Ma tizenegykor a szükségszobájában.
Draco

Ennyi állt a levélen.
Yoline megvárta, míg osztálytársnői nyugovóra tértek, s nem látják őt meg, amint kisurran a teremből.
Hangtalanul osont végig a kihalt, szürke folyosókon. Több emeletet is mennie kellett, míg elérte a szükségszobáját. Háromszor elment a fal előtt, s ekkor megjelent az ajtó.
Yoline belépett, s meglepetten tapasztalta, hogy egy kanapé volt a helyiségben és egy meleget árasztó kandalló. Draco a kandalló előtt állt.
Az ajtó csukódását hallva gyorsan megpördült, s elindult a lány felé.
- Késtél. – állapította meg órájára pillantva.
- Miért hívtál? – kérdezte a lány.
- Hogy megtudd, milyen az, ha valaki halálfaló. Egy halálfalóval nem szórakozhatsz csak úgy, kedvedre. Főleg nem egy Malfoyjal!
Yoline nem nagyon értette a fiú szavait, azonban azt kezdte érezni, hogy valami nincs rendben. Hirtelen hátat fordított a fiúnak, s lenyomta a kilincset, menekülésre készen. Draco azonban nem akarta elengedni a lányt.
- Imperio! – kiáltotta, s a lány hirtelen megmerevedett. Nem csak azért, meg megrémült a főbenjáró átok hallatán, hanem azért is, mert az átkot rá irányították. Halkan megfordult. Szíve vadul kalapált, halántéka lüktetett, tüdeje elszorult. Alig kapott levegőt, s úgy érezte, mentem meghal. Draco azonban leeresztett pálcáját.
- Miért? – nyögte Yoline halkan, miután összeesett.
- Mert velem nem szórakozhat senki, megértetted, te kis ribanc?
A lány még mindig nyöszörögve vonaglott a padlón.
- Vetkőzz! – adta ki az utasítást Draco.
A lány értetlenül ránézett a fiúra, akinek a tekintetében keserűséggel teli fájdalom volt.
- Nem hallottad? Vetkőzz!
A lány nem mozdult, mire Draco újra felemelte a pálcáját:- Imperio! – kiáltotta.
- Vetkőzz!
Yoline ismét megdermedt, s halkan, óvatos mozdulatokkal felállt. Elkezdte lehámozni magáról talárját… piros ingét… farmernadrágját… Már csak alsónemű volt rajta. Draco izgatottan nyögött egyet. A lány levette melltartóját, amely a gyönyörű, kerekded melleit takarta. Nem gondolt semmire, hiszen az átok ezt is - akárcsak a menekülés fogalmát – lehetetlenné tette, de legbelül érezte a fájdalmat és a megalázottságot.
Draco közelebb lépett a lányhoz. Mohón megmarkolta dekoltázsát, s megcsókolta a lány elfehéredett, gyönge ajkait.
- Feküdj le az ágyra!- utasította a fiú Yolinet.
A lány szó nélkül cselekedett. Lefeküdt a meleg kanapéra, s megfeszült izmait megpróbálta ellazítani – nem sok sikerrel. Ekkor azonban kezdett kitisztulni a lány feje. Már nem csak tompa zúgásként és elmosódott árnyakként érzékelte a külvilágot, hanem tisztán látott. Azonnal felmérte a helyzetet: Ő egy díványon fekszik egy szál bugyiban, Draco pedig kinyújtott pálcával áll előtte. „Meg akart erőszakolni!!!”- sikította a lány magában. Cselekedni azonban nem cselekedett, hiszen nem akarta elárulni magát. Próbálta továbbra is elhitetni a fiúval, hogy még minidig az átka hatása alatt áll.
Draco egyre közelebb és közelebb lépett leendő partneréhez, s egyre erősödött izgalma is. Ő is elkezdett vetkőzni.
-Tudod, gyönyörű vagy. Főleg a szemed. Csak az a kár, hogy én nem barátkozom olyannal, aki a „minden lében kanál” Potter-bagázs véleményét osztja. Nem is értem, hogy kerülhettél te ide, a Mardekárba. Rettenetes! Nem baj, most megoldom ezt a kis gondot. Nyugi, te is élvezni fogod. – fejezte be a fiú, immár meztelenül.
A lány továbbra is palástolta tudatát, de ezt már nem bírta elviselni. Igazából, teljesen őszintén magának sem vallotta be, de nem volt ellenére az, amit a fiú tett, ugyanakkor taszította is. Draco csak úgy habzsolta a lány teste által nyújtott örömöket. Kezdetben csak kényeztette Yolinet, majd őt is arra kényszerítette, hogy kényeztesse a fiú erogén zónáit. A lány szó nélkül cselekedett – tudatosan. Miután végeztek a hosszúra nyúlt előjátékkal, végre elérkezett az, amire Draco – s immár Yoline is annyira várt… Draco szép lassan ledöntötte a lányt a díványra, s lassan, óvatosan beléhatolt… Tudta, hogy ez erőszak, de mégsem akart a lánynak fájdalmat okozni. Elékezett a várva várt pillanat. Draco magjai csodálatosan áradtak szét Yoline testében. A fiú gyorsan felöltözött, s elhagyta a szobát, abban a tudatban, hogy most sikerült megleckéztetnie ezt a nyomorult kis ribancot, ám nem is sejtette, hogy a lány egész idő alatt józan volt, és saját önszántából adta oda Draconak a legnagyobb kincsét… a szüzességét.