A gond

7. Osztályos. 17 éves vagyok. Egy nem átlagos fiú. A nevem Harry Potter. 1éves koromba elvesztetem szüleimet, egy varázsló miatt, aki egy jóslatra hallgatott de nem tudta meg a végét mi szerint " nem élhet az egyik, míg a másik él" hát igen ezzel a teherrel a vállamon kell élnem.  Még nem mondtam el senkinek csak én és Dumbledore tudjuk.

Valaki kopogott az ablakon.

 -Pulipinty!-montam (Ron baglya).

A kis madár beröppent és egy levelet, dobot az ágyamra.

                                   Kedves Harry!

Boldog szülinapot kívánok. És, amúgy amit már, írtam holnap megyünk érted, legyél össze pakolva jó! Üzend vissza Pulival.

                                                                        Ron

  Jó, már várlak!-írtam egy pergamenre.

Majd nagy nehezen, ráraktam a kis madárra, a levelet és kiröppent az ablakon. Már éjfél is elmúlt hát gondoltam lefekszem.

                                                ***

Reggel korán össze pakoltam, hogy ne kelljen annyit bajlódni vele!. Majd lementem reggelizni.

-Jó reggelt! -köszöntem mogorván.

-Mi van veled Kölyök, látom, jól érzed magad! -monta a bácsikám undorral!

-Á… semmi csak más hol töltöm az utolsó négy hetet!

-és… hol? -kérdezte megint undorral.

-Semmi közöd hozzá! -feleltem vidáman -jönnek értem Ron szülei.

Majd mikor válaszolhatott volna egy hangos, bamm hallatszódót a kándalló felöl.

-Szia Harry hozd a csomagod sietnünk, kell! -mondta Mr. Weasley.

-Jó napot. –mondtam- mindjárt hozom.

Felrohantam és hoztam a ládát, meg a baglyom, sietem, ahogy csak tudtam.

-         A soha viszont nem látásra .-köszöntem el.

-         Neked is kölyök.