Csendet!

Megérkeztünk a Grimmauld térre. Tudtam, hogy itt van a Főnix
Rendjének főhadiszállása, egyszer már voltam itt. Akkor anyám azt
hitte, hogy egy barátnőmnél vagyok, pedig nincs is barátnőm. Miután
beléptünk a házba felmentem és lepakoltam a holmimat, majd
lementem a konyhába. Nagyon örültem, hogy végre találkozhatok
apával, hisz legutóbb augusztusban találkoztunk. Mikor beléptem a
konyhába találkoztam Mrs. Weasleyvel, aki épp vacsorát főzött, és
Rémszem Mordonnal aki elmélyülten tanulmányozott egy Reggeli
Prófétát, ám mikor beléptem mind a ketten rám néztek, és mosolyogva
üdvözöltek. Gondolom apa elmondta nekik, hogy ki vagyok, ha már ide
költözöm. Utánam belépett Tonks, Lupin Harry, Ron, Hermione, egy
alacsony, szeplős, vörös hajú kislány, és két szintén vörös teljesen
egyforma fiú. Bemutatkoztunk egymásnak, így megtudtam, hogy a
kislány a legifjabb Weasley, az ikrek pedig Fred és George Weasleyk.
Mikor megmondtam, hogy ki vagyok, és hogy ki az apám, leesett az
álluk. A vacsora közben elkészült, úgyhogy mindenki leült enni, kivéve
engem. Én állva maradtam és körbenéztem a társaságon. Valami nem
stimmelt. Harry észrevette, hogy nem ülök le.
-Mi van? – kérdezte.
-Ööö… semmi. Vagy még is. Hol van Sirius?
Ebben a pillanatban kinyílt a konyhaajtó, és belépett rajta maga
Dumbledore. Mindenkit üdvözölt, majd odalépett hozzám.
        -Alice, ülj le kérlek.
Engedelmeskedtem. Dumbledore is helyet foglalt előttem.
        -Édesapád meghalt. – szólt. Majd csak beszélt, és beszélt,
azt hiszem arról, hogy hogyan történt, de én egy szavát sem értettem.
Nem is érdekelt. Végignéztem az embereken, majd felálltam, és
nyugodt léptekkel kisétáltam a szobából, majd a házból. Nem érdekelt,
hogy hűvös van, nem érdekelt, hogy a többiek aggódni fognak. Csak
mentem és mentem, ám nem céltalanul bolyongtam, tudtam, hogy hova
megyek. Átsétáltam fél Londonon, pirkadt, mire odaértem. A Temse
partján leültem egy kőre, és becsuktam a szemem. Nagyon fáradt
voltam. Ehhez a kőhöz jöttem egész éjjel. Itt egyszer apával egy napig
ültünk. El van rejtve, nem lehet látni szinte sehonnan, mi viszont
mindent remekül láttunk. Jaj apa! Miért nem vagy itt? Lefeküdtem a
kőre. Hallottam, hogy a Big Ben négyet üt. Nem. Hatot, tizet,
negyvenet. Az óra tovább kong a fejemben, és nem akar csendben
maradni. Autók moraja, hajó dudája, emberek zsivaja mind ott szól a
fejemben, és közben bamm, bamm, bamm, kong az óra. Nem bírom,
széthasad a fejem! Segítsen valaki! Csendet akarok! Nem akarok
hallani! Segítséééééééééég!