A szökés

Talán egész életemben erre a napra vártam. Már nagyban tombol a
nyári szünet, és soha de soha nem kell visszamennem a
Drumstrangba! Apa azt írta, hogy majd jönnek értem, és segítenek
megszökni anyámtól. Anya úgy tudja, hogy szeptemberben
visszamegyek az eddigi sulimba, de hála az égnek nem így lesz, mert
apa átíratott a Roxfortba. Ó, hogy mennyire szeretem apát! Nem is
tudom, hogy mit csinálnék nélküle!
Anyának írtam egy levelet. Nem hosszú, csak az van benne, hogy
elmegyek, jól vagyok, és ne várjon haza. Nem érzem rosszul magam,
hogy itt hagyom. Igaz, hogy anya boszorkány, de a legrosszabb
fajtából való. Nem halálfaló, bár elég kegyetlen hozzá, leginkább apám
anyjára hasonlít, azzal a különbséggel, hogy anya letagadja, hogy
boszorkány. A varázspálcája a szekrény mélyén lapul. Azt, hogy
egyáltalán varázslósuliba járhatok a nagyinak, anya anyjának
köszönhetem, ugyan is ő beszélte rá anyámat, hogy írasson be. Hívtak
a Roxfortba, de anya inkábba Drumstrangba küldött. Szerinte a Roxfort
nem elég kegyetlen.
Kopp…kopp…kopp.
Az ablakomhoz időnként egy-egy kavics verődött. Kipattantam az
ágyból, egy ugrással az ablaknál teremtem, kitártam és kihajoltam
rajta. Végre! Megjött a felmentő sereg! Gyorsan az ablakhoz vittem az
utazóládámat, majd halkan leszóltam nekik.
        -Kész vagyok!
        -Maradj ott, Harry felmegy érted!
Nem tudtam, hogy hogyan akar feljönni, hisz a lakásba nem
engedhettem be, mert anyám TV-t néz, és ahhoz, hogy fel tudjon jönni
az emeletre, át kell mennie a nappalin. Anyám meg nem biztos, hogy
örülne, ha egyszer csak Harry Potter átsétálna a szobán. Aztán láttam,
hogy nincs szükség lépcsőre, mert Harry felpattant a seprűjére és
felrepült hozzám. Istenem, de jól nézett ki! Gyorsan átmásztam és
felültem mögé. Engem levitt, majd visszament a ládámért. Mikor
lekászálódtam a seprűről körbenéztem. A jelenlevők közül kettőt
ismertem, kettővel meg még nem találkoztam, de tudtam, hogy
kicsodák. Az egyik Ron Weasley volt, a másik meg Hermione Granger.
Ott volt még Remus Lupin és Nyimphandora Tonks is, velük már
régebben találkoztam. Közben Harry megérkezett a ládámmal, leszállt
a seprűjéről, odavitte Ron seprűjéhez a ládámat és rákötözte, majd
felegyenesedett és így szólt:
        -Indulhatunk.
        -Apa hol van? - kérdeztem.
Komoran összenéztek, majd Lupin így szólt:
        -Nem tudott eljönni. De most induljunk.
Felszálltunk a seprűinkre, én Harry mögé, és végre elindultunk.