Sors, 2. fejezet

Szép, napsütéses szeptember 1-je volt... Immáron hatodik évünket kezdtük a Roxfortban, Harry, Ron meg én. Istenkém, de régen volt. Pedig mindössze két éve.

A vonatút kellemesen telt. Egészen addig, amíg be nem nyitott Malfoy, meg Crak és Monstro.

-Bele se kezdj, Malfoy!- szólt Ron – tudjuk, hogy lúzerek, hülyék stb. vagyunk, szóval inkább húzz el, jó? Vagy esetleg nem ezt akartad mondani?

-Fogd be, Weasley!

-Miért fogná be? Na, mi az túl sok időt töltöttél Azkabanban látogatóban? Vagy már törzsvendég vagy? Nem gondoltál rá, hogy beköltözz?

-Fogd be, Potter!

-Miért fogná be? Esetleg fogd be te! Vagy mást nem tudsz mondani?- ezt mondtam én.

-Idefigyeljetek, nem akartam semmi rosszat. Életemben talán először nem mondtam semmit. Szálljatok le rólam, jó! Békülni akarok!- és kinyújtotta a kezét. Harry, Ron, Ginny és Neville hangosan nevetni kezdtek. Szerintem én voltam az egyetlen, akit megfogtak Malfoy szavai.

-Malfoy, te tényleg túl sok időt voltál Azkabanban!- kiáltotta prüszkölve Harry.

-Akárcsak a keresztapád!

Harry másodpercek töredéke alatt pattant fel. Ahogy mi is, hogy szükség esetén lefogjuk.

-Hagyd, Harry, nem ér annyit!

Malfoy, látva, hogy semmi szükség rá, kisétált.

-Méghogy békülni akar! Na nee!

A vonat szép lassan begördült az állomásra. Beültünk a fiákerekbe, és bedöcögtünk a kastélyba. A nagyterembe érve még Harry is megenyhült egy kicsit, és elfelejtette Malfoyt. Szegény szerintem még mindig nem dolgozta fel Sirius halálát. Senkivel nem beszél róla, magába fojtja az érzelmeit. Malfoy pedig feltépte a régi sebet.

A terem lassan elcsendesedett, mikor Dumbledore felállt.

-Gyerekek! Fiatalabbak és idősebbek! Újra itt vagytok.  Legelőször a beosztási ceremónia következik.

Oda sem figyeltünk. Az egész ceremónia már kezd unalmassá válni. A végén azonban Dumbledore újra felállt, és zengő, mély hangja betöltötte a termet:

-Kedves gyerekek! Bizonyára tisztában vagytok a tavalyi tanév eseményeivel. Tudjátok, hogy a varázslótársadalom háború előtt áll. A dementorok elhagyták Azkabant, így semmi nem tartja vissza Voldemort nyagyurat és híveit attól, hogy megtámadják a Roxfortot. Kérek mindenkit, hogy ne féljen, ne essen pánikba. Ebben a tanévben megnöveljük a sötét varázslatok kivédése tantárgy óraszámát, melyet jómagam, és pár minisztériumi dolgozó fog tartani. Nem tudhatjuk, mi lesz a háború kimenete, és nem tudhatjuk, mennyire becsületes harcra számíthatunk. Kérlek benneteket, a vacsora után menjetek fel szobáitokba, és élvezzétek az utolsó tanulásmentes perceket!

A vacsorában semmi ünnepi nem volt. Nem mondhatnám, hogy a manók kitettek magukért. Persze, nekik így sem könnyű a sorsuk...

Felmentünk a klubhelyiségbe, Harry meg Ron még maradtak egy kicsit, de én felmentem lefeküdni. Arra gondoltam, mennyire szeretek általában itt lenni, azonban mennyi szenvedés vár még rám....