Író: Judit

Csak veled
 
Sziasztok! Engem Vanessa  Krügernek hívnak és most vagyok
hatodikos a Roxfort suliban. 2 legjobb barátnöm Hermione és Cho akik
nagyon sok mindenben segíttetek már életem során azonban egy nap
ez megváltozott. Életem nagy szerelme Harry Potter aki az
osztálytársam és már 3 éve járunk.Egy nap lementem sétálni és
észrevettem Cho-t aki egy fiúval csókolózott .A fiú arcát nem láttam ,de
nagyon örültem ,hogy végre talált magának egy hozzá illö fiút.Oda is
siettem amikor befelyezték a csókolózást és gyorsan megöleltem.Mikor
észre vettem a fiú arcát rögvest elájultam.5 perccel az ájulásom után
arra ébrendtem fel ,hogy Harry és Cho szólítgatnak.
-Vanessa ,Vanessa jól vagy???-szólt Harry.
-Persze nagyon jól vagyok azután ,hogy ti itt mit csináltatok.-szóltam
közbe.
-Bocsáss meg nekünk de nem tudtuk fékezni az érzelmeinket.-szólt
Cho.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ szóval nem tudjátok fékezni ( könnyek csordultak le a
szememböl) ....szép kis mese...mondjátok csak mióta tart ez a
kapcsolat ????????????????????????
-Miért nem mondtátok meg?????
-Féltünk ,hogy örökre megutálsz minket.-szólt Harry
-Hát ezt sikerült elérnetek mert örökre megutáltalak titeket.........
És hirtelen felébredtem.
-Álmodtam,,,az egészet csak álmodtam.
-Az arcom teli volt könyekkel és a szemem pedig vér vörösen csillogott.
Bejött Harry a szobámba és álmuldozva nézett rám .
-Mi a baj? Mi történt??-kérdezett Harry.
-Rosszat ,nagyon rosszat álmodtam .
-És mégis mit álmodtál?? H.
-Azt ,hogy.......nem tudom vagyis nem akarom elmondani...
-Oké ,de ugye mostmár minden rendben van??-H.
-Igen ,azt hiszem ,hogy igen.
Harry egy csókot nyomott a számra és átölelt.
-Nagyon szeretlek.-mondta Harry.
-Én is szivem.-mondtam.
-Mégegyszer szorosan átölelt majd kiment.
Gyorsan átöltöztem és lementem reggelizni.
A többiek furcsán néztek rám mikor közéjük ültem.
-Mondd mi a baj?? Te sírtál?? .kérdezte Pamela.
-Á csak álmodtam.nincs semmi bajom.
-Akkor jó.-szólt Pamela.
Reggeli után Számmisztika óra kezdödött.
Az egész órán azon töprengtem hogy vajon mi van ha Harry tényleg
Cho-t szereti.
Mikor az óra végetért Harry oda jött hozzám és megcsókolt .
-Mondd csak nem akarsz velem sétálni egyet?-kérdezte Harry.
-De ,igen az jó lenne.
Lementünk hát a parkba és beszélgetni kezdtünk.
-Ugye tudod ,hogy nagyon szeretlek? H.
-Igen tudom.
-Akkor jó. H.
Sokat beszélgettünk aztán fölmentem a szobámba és elö készítettem a
köv.órára a holmiaimat.
Észre vettem egy gömböt.Erösen megráztam aztán egy lányt és egy
fiút láttam benne .Csókolóztak.Ezek mi voltunk Harryvel.Én egy
kisbabát szorongattam és közben Harryvel beszélgettem.Ez pontosan
25 éves koromban lesz.Írta ki a gömb.Hirtelen megijedtem ,de
ugyanakkor örültem is.
Mi van ha ez tényleg igaz???????
Nagyon örültem.
Lefutottam Harry-hez és elakartam mondani neki a jó hírt amikor
megláttam kézen fogva egy lánnyal.Odafutottam hozzá és elkezdtem
sírni.Mikor megláttam a lányt elnevettem magamat.Hiszen ez csak a
huga volt.
-Miért sírsz?-kérdezte Harry .
-Csak örömömben.szóltam
-És mi az a nagy öröm? H.
-Képzeld mikor felmentem a szobámba egy gömböt találtam amiben te
és én voltam 25 évesen és egy babát fogtam a kezemben.Vagyis a
gyerekünket.Harry nagyon örült a hír hallatán és a huga is.
Teltek múltak az évek és kezdtünk felcseperedni.
25 évesen egy gömböt találtam a szobámban.Ez volt rá írva:
"Ki meghallja végzetét az elveszti életét"
A szavak hallatán megrémültem.Ez meg mi? Jött be a szobába Harry.
-Ez az a gömb amit hatodikos korunkban mutattam neked.
-Jesszus!!!!!!!!! eZ MEG ,HOGY KERÜLT IDE?
-Én sem tudom.OLvasd a szavakat!!!
-"Ki meghallja végzetét az elveszti életét"
-Úr isten! Ez meg mit jelent? H.
-Nem tudom ,de félek.
-Én megvédelek örökkön örökké .-szólt hozzám Harry.
Teltek múltak az évek és én magányosan 68 évesen a
karosszékemben ültem e gömböt fogva és sírtam.
Harry 25 évesen halt meg miután megmutattam neki ezt a gömböt.
-Ez mindd miadtam van!!!!!!!!
-Ha 6-kos koromban nem mutatom meg neki akkor ez mind nem történt
volna meg.És  csak sírtam ,sírtam és sírtam.
Egyszercsak fájdalmakat éreztem és meghaltam.A szerelemünk
azomban még mindig él...Örökkön örökké.,,,