A következő hétről egy dolog nem mondható el: eseménytéli. Unalmas
és unalmas. Piton nem jött a megbeszélt időben, a teremben, így
egyedül edzettem. Nem is bánta. Jól esett. Vasárnap reggel kicsit
később ébredtem a többieknél így lecsúsztam a reggeliről. Ivettel
üldögéltünk a mardekár klubhelyiségében.
-Na, mi lesz a bállal?- kérdezi.
-Milyen bál??- ledöbbentem. Nem szoktunk szeptember első hetei körül
bált rendezni.
-Igen, bál. Tudod B-Á-L, bál.
-Kac, kac nagyon vicces. Mikor?
-Jövő hét szombat este. De kint van a hirdetőn.- és ujjával az egyik
sarok felé bök. Nem megyek oda, igazából nem nagyon érdekel.
-Kivel mész?- kérdezem tőle.
-Lartennel.- ő az a fiú aki kezdetektől tetszett Ivettnek.
-Nem hiszem el ki lépett?
-Hát… odamentem hozzá és elkezdtünk beszélgetni. És a végén
megkérdezte. Na és te?
Rángatom a vállam. Senki nem kért fel, majd talán. Talán, Tom…
***
Hétfőn viszont odajött hozzám egy bizonyos valami Dan és elhívott. Az
egészben az a vicc hogy griffendéles. Még nagyobb vicc hogy én meg
igent mondtam. Végülis elég jóképű. Hétfőn délután kimentünk sétálni
Ivettel a parkba.
-Na, felkért valaki?
-Igen, Dan.
-Az a griffendéles, aki hetedéves?
-Honnan tudjam?
-Jólvan, na be ne kapjál! Mit veszel fel? Mugliruhát kell, csak
megjegyzem!
-Ja az jó. Neked van?
-Nincs. És
-Majd kitalálunk valamit....