3. fejezet

A legrosszabb nyár

A borzalmas volt. Még, hogy borzalmas?? Annál sokkal, de sokkal
rosszabb! Nem engedtek el Harry bulijára - ami már végképp kiborított.
Nem mehettem sehová egyedeül. Majd beleőrültem.
Egyik reggel - már nem is tudom melyik a sok közül -, épp mentem le
reggelizni.
- Anya, mikor megyünk megvenni az új sulicuccokat? - kérdeztem
reménykedve, hátha láthatom a barátaimat, miközben müzlit öntöttem
a tányéromba.
- Apád már megvette. Ott van a polcon. - mutatott a vitrines
szekrényre. Mindezt olyan egykedvűen mondta, hogy azt hittem dobok
egy hátast.
- Mi!? Na ebből elég! - ordítottam - Nem elég, hogy nem csinálhatok
semmit, nem mehetek egyedül sehová, mé ez is! Elegem van belőletek!
Utállak Titeket! - tudtam, hogy súlyos szavak ezek, de nem érdekelt.
Azzal a hévvel ami bennem volt a falnak dobtam a tányérom,
felrohantam a szobámba és újra - mint /mostanában/ mindig - sírni
kezdtem.
Ez így telt egész nyáron. A szüleimmel csak veszekedtem, mérges
voltam rájuk. Jessica vigasztalt mindig, altalában sikerrel.
De amikor eljött az augusztus 31-e! Olyan lázban égtem, hogy azt
ember el nem tudja mondani. Már 9 órakor a King's Crosson álltam és
vártam az első Roxfortost. Nem is kellett sokat várni és jött, csak nem
az akit én vártam... Szernited, Kedves Olvasóm? Egyértelmű, Draco
Malfoy. De ez engem - ott abban a pillnatban, avval hévvel - nem
nagyon érdekelt. Ugyanis Draco tetszett nekem - csak az nem, ahogy
Harryékkel bánik -, így futottam és - a fiú nem kis meglepetésére - a
nyakába ugrottam és vagy egy "millió" puszit adtam neki.
- Szia! Az első Roxfortos! Végre, ismerős! - suttogtam - félig sírva félig
nevetve - a fiú fülébe.
- Szia, Édes! - csókot lehelt a nyakamra - Hiányoztál!
- Te is! - de észbe keptem, végre - Na! Álljon meg a menet! - toltam el
magamtól - Egy kicsit elragattattam magam!
- Jól van, na! - mosolygott tovább - De tudod, hogy szeretlek! - mondta.
- Tudom! - mosolyogtam.
- És te? Legalább egy picit is szeretsz?- kérdezte, de én csak
mosolyogtam tovább, megöleltem és a fülébe súgtam: - Nagyon!
Apám lépett oda hozzánk, Malfoyékra lekicsínylő pillantást vetett.
- Gyere Melissa! - mondta ellentmondást nem tűrően.
- Na de apa.... - kezdtem.
- Semmi de! - parancsolta.
- Na de mégis hová? - feleseltem.
- Hát el! - kezdte - Legalább innen! de ezt már csak súgta.
- Rendben. - adtam be a derekam - Szia Draco.
- Szia, kicsim. - mondta, majd megölelt és egy puszit adott a
homlokomra.
Átmentünk a 9 és háromnegyedik vágány peronjára és vártunk.

4. fejezet
Út a Roxfortba

Fél 11-kor megérkezett a Weasley család, Harry és Hermione. Én
örömömben nem tudtam mit csinálni, eléjük futottam és szorosan
öleltem, pusziltam Őket. Két kezem közt Ron és Hermione, a hátam
mögött Harry ölelt. Én csak álltam ott és sírtam.
- Ne sírj! - mondták, de én nem tudtam abbahagyni - Itt vagyunk!
- Jó! - szipogtam - De ne hagyjatok többet egyedül! - kérleltem Őket.
- Soha! - mondta Harry és megölelt. Melegség töltött el. Tudni illik, mind
a mai napig halálosan szeretem Harry Pottert.
- Köszönöm! - súgtam a fülébe.
Halk pukkanás hallatszott. Én annyira megijedtem, hogy ráléptem -
persze véletlen - Harry lábára. Hirtelen az ikrek álltak előttem.
- Mi a ...? - kezdtem - Ne hargudj! nagyon fáj? - kérdeztem a fiút - Nem.
- Egész nyáron eezt csinálják! - mondta Ron.
- Jól van! Nyugi Öcsi! - mondta Fred, akinek Jessica ült a nyakában.
- Szia Kedves! - mondta George és megölelt.
- Sziasztok! Nagyon hiányoztatok! - töröltem le a könnyeket a
szememről - Olyan gyerekes vagyok!
- Ugyan már! - hermione lépett oda hozzám, aki szintén a könnyeivel
küszködött - Nem vagy gyerekes!!! - megöleltük egymást, mintha
testvérek lennénk. 10 óra 50 perckor anyám elé léptem.
- Szia! Köszönöm mindent! Majd találkozunk! - mondtam és megöleltem.
- Szia Melissa! Nagyon vigyázz magadra! Hiányozni fogsz! Talán majd
még találkozunk! - ez utobbi mondatát már csak suttogta, úgyhogy én
már nem hallottam, met apám előtt álltam.
- Szervusz! - köszöntem.
- Szia Kislányom! Hidd el érted tettem mindent! Szeretlek! - megöleltem
és az utolsó két könnycsepp is lecsordult az arcomon. Jött Jessica, a
legnehezebb...
- Szia Hugi! Köszönök mindent! Sokat segítettél! De gyorsan váljunk el -
mosolyogtam -, különben annál jobban fog fájni!
- Rendben! - megöleltük egymást, adtunk egy "pár" puszit egymásnak,
mikor hallottuk a Roxfort Expressz induló zaját.
- Hát sziasztok! - mondtam és felszálltam a vonatra a barátaimhoz.
Igen, a barátaimhoz, milyen jó ezt mondani. Kerestünk egy üres kupét.
Csak hamar találtunk is egyet, és Fred, George, Neville, Harry, Ron,
Hermione és én beültünk - igaz, kicsit szorosan - , de együtt a kupéba.
Aztán síri csend, amit végül én törtem meg.
- Figyeljetek! - kezdtem zavarodottan - Egész nyáron egyedül voltam,
bezárva egy házba! És rossz volt! És most itt is ilyen a hangulat!
Kérlek, lesgyünk egy kicsit vidámabbak! - hirtelen mindenkiből kitört a
nevetés csak belőlem nem.
- Most mi olyan vicces!? - morogtam.
- Csak megakartunk viccelni! - mondta George.
- Ha-ha! - mondtam és elnevettem magam. Fél óra múlva - mikor már jó
volt a hangulat - egy nem várt személy nyitotta ki a tolóajtót.
- Szia Melissa! - mosolygott.
- Szia Draco! - köszöntem kelletlenül.
- Beszélhetnénk Kedves!? - mosolygott tovább.
- Nem! Nem szeretne veled beszélni! - pattant fel Harry - És takarodj,
mert zavarod a levegőt! - örjöngött.
- Hagyd Harry! Elintézem! - szóltam közbe és visszanyomtam a fiút az
ülésre - Nagy lány vagyok már! Gyere, menjünk! - mondtam és
kimentem Draco mellett az ajtón.
- Mit akarsz?? - kérdeztem dühösen.
- Na! Hátrább az agarakkal! - nyugtatott.
- Jól van na, bocsi! - mondtam bűnbánóan. De Draco hirtelen a falnak
nyomott és én nem tudtam védekezni.
- Ez fáj! - nyögtem, de a fiú egyre közelebb hajolt, éreztem az illatát, a
leheletét, sőt, már az ajkát is a nyakamon.
- Nekem meg az fáj, hogy levegőnek nézel! Nem jelentett semmit, ami
a peronon történt!? - dühöngött és egyre erősebben szorított.
- Kérlek, Draco, ez már nagyon fáj! - nyögtem újra.
- És akkor mi van?? Legalább megtudod, ha csak egy picit is, hogy én
mennyit szenvedtem. Tényleg nem szeretsz?
- Mit akarsz tőlem? - könycsepp csordult le az arcomon.
- Azt, hogy légy a barátnőm, Melissa! Szeretlek!
- De hisz a fél Mardekár Beléd szerelmes! Akkor miért pont én?? -
kérdeztem, miközben sírtam.
- Mert Téged szeretlek! - megpróbált megcsókolni, mikor hallottam egy -
alég dühös - hangot.
- Melegen ajánlom, hogy ne tedd! - Harry volt az. Pálcával a kezében.
- Különben mi lesz, Potter? - vigyorgott Malfoy.
- Különben letörlöm a képedről azt a mocskos vigyort! - ez hatott,
Draco elengedett és odalökött Harrynek, aki elkapott.
- Veled még találkozunk - mutatott rám mutató ujjával - és úgy is az
enyém leszel! - sziszegte és önelégült mosollyal az arcán, elrobogott.
- Jól vagy? - kérdezte Harry.
- Nem! - és hangosan felsírtam, mire könnyeim folyót alkottak az
arcomon.
- Gyere ide! - megölelt és adott egy puszit a homlokomra.
- Ne, kérlek, Harry! - toltam el magamtól.
- Mi a baj? - kérdezte a fiú.
- Bárcsak elmondhatnám! - sóhajtottam.
- Hát mondd el! Kérlek! - próbálkozott, sikertelenül.
- Nem-nem! - mosolyogtam és letöröltem a könnyeimet.
- De miért? - nézett mélyen a szemembe, ami engem nagyon zavart,
mert - mint azt eddig 4 éven keresztül - elpirultam. De Ő csak nézett
tovább. Elhúztam a fejem.
- Ne nézz így! - mondtam zavarodottan.
- Hogy? - mosolygott.
- Hát... hát, így! - dadogtam, de Ő csak nézett tovább.
- Most min mosolyogsz? - kérdeztem fülig elpirulva.
- Semmin! - erre a mondatra "verekedni" kezdtünk. Harry hirtelen
magához húzott. Megpróbált megcsókolni - ajkunk már majdnem
összeforrt -, de ekkor Hermione jött ki a kupéból.
- Itt a... upsz... bocsi! - nyögte és visszament a kupéba.
- Hát... azt hiszem... - kezdtem zavarodottan.
- Vissza kéne mennünk! - fejezte be Ő is, legalább annyira
zavarodottan, mint én. Így mentünk vissza.
Az út - ezek után - elég furcsa volt. Kerültem Harry pillantását, de nem
csak én, Ő is. Sőt, még Hermioneval sem beszéltünk sokat, ami tényleg
elég furcsa volt. 1 óra körül Fred és George elmentek Lee Jordannal
üzletelni. Neville és Ron, pedig elmentek megkeresni Trevort. Mi hárman
ott maradtunk egyedül, hármasban, de nem szóltunk egymáshoz,
hanem hárman három felé néztünk. Nagyon kellemetlen volt. Talán ez
volt életem legkellemetlenebb útja. De végül odaértünk. Átszálltunk a
fiákerekbe és elindultunk a kastély felé...

5. fejezet
Dumbledore meglepetése

Leültünk a Griffendél asztalához és vártunk. Meg is érkezett
McGalagonya székkel, a süveggel és az elsősökkel. Miután a süveg
befejezte dalát, óriási tapsvihar következett, utána az elsősök
beosztása.
-... Zackmaier, Melanie - tartott a végefelé McGalagony - És végül, de
nem utolsó sorban Zachair, Zelenter. - a fiú föltette a süveget, egy perc
néma csend, végül elkiáltotta magát.
- GRIFFENDÉL! -az asztalunknál óriási tapsvihar tört ki. Rá néztem
Harryre - aki velem szemben ült -, Ő is rám nézett és mosolygott.
Megnyugodtam, jól esett.
Dumbledore szólásra intett, így a teremben csend lett.
- Kedves Gyerekek és Tanártársak! Fontos bejelentést szeretnék tenni!
Idén kerül sor először egy bál megrendezéséhez - a teremben moraj
futott végig, de az igazgató is mét csendet kért -, de nem akármilyen
bál, hanem MugliBál! Volt szerncsém ugyanis részt venni egyen a
nyáron, és be kell látnom, nagyon jól éreztem magam! A Teszlek Süveg
fogja kiválasztani azt a személyt - minden házból egyet -, aki részt
vesz a nyitóbálon! A bálon egyépként Mindenki részt vehet, aki itt
marad a téli szünetben. Köszönöm a figyelmet! Jó étvágyat a
vacsorához! - azzal csettintett és az asztal megtelt minden féle
finomsággal.
- Biztos Te leszel a kiválasztott! Tuti! - mondtam Hermionénak.
- Szerintem pedig Te! - mosolygott.
- Nem hiszem, hogy én lennék! - mondtam szomorúan.
- Szerintem biztos! - mondta Ron.
- Egyetértünk Öcsinkénkkel! - mondták az ikrek.
- Szerintem is! - mosolygott Harry, mire én fülig elpirultam.
- Sziasztok! - Neville, Dean és Seamus léptek oda hozzánk.
- Helló! - köszöntünk - Üljetek le! - tanácsoltam.
- Épp azt tárgyaltuk kit választ a Teszlek Süveg!? - mondta Fred.
- Melissa, ez egyértelmű! - mondta Seamus.
- Szerintem is! - helyeselt Dean.
- Köszi Srácok, aranyosak vagytok! - teljesen zavarban voltam...
- Öh... szerintem... - hebegett-habogott Neville.
- Igen? - kiváncsiskodott Hermione.
- Szerintem Ginny! - mondta esetlenül, mire Ron felpattant a székről.
- Hogy merészeled!! - sziszegte.
- Na de Ron! - mondtam és visszanyomtam a székbe - Csak szerelmes,
ahogy Te is! - mosolyogtam, mire mind a ketten elpirultak.
- Tényleg, ki lett a két új prefektusunk? - váltottam témát.
- Szerinted? - gúnyolódott Ron.
- Te? - mosolyogtam.
- Az kéne még! - tiltakozott.
- Harry és én. - mondta Hermione.
- Gratulálok! Erre igyunk! - örültem. Koccintottam Harryékkel. Szép este
volt, mikor mindenki végzett az evéssel, Dumbledore ismét szólásra
emelkedett.
- Kedves Egybegyűltek! Akkor kezdődjék a kiválasztás! - a Teszlek
Süveg ismét kinyitotta a száját - Vajon ki lesz a Mardekárból? -
kérdezte Dumbledore.
- Hát... - fél perc csend - DRACO MALFOY! - ránéztem Dracora,
mosolygott. Mikor rámnézett én elhúztam a fejem, ránéztem Harryre és
Ronra akik csak egy "Ez a patkány?" nézéssel undorodtak a fiútól.
Órási tapsvihar... a Mardekárnál.
- Hollóhát? - tette fel a kérdést ismét az igazgató.
- MARTINA ROCK. - ismét tapsvihar, de most már mindenki, persze a
Mardekár kivételével.
- Huggrabugg? - kérdezte ismét a Süveget.
- CINDY GREEN. - kiálltott a Süveg. Cindy Paul húga volt. Ismét
tapshivar.
- Griffendél? - tette az utolsó kérdést Dumbledore.
- Nehéz kérdés... Van egy kiválasztottam, de mivel már két lány és egy
fiú van... Sajnálom Melissa! - amint meghallottam a nevem kalapálni
kezdett a szívem - Szóval - egy perc síri csend - HARRY POTTER!!! -
mindenki tapsolt.
- Sajnálom! - mondta Harry a tapsviharba. Még szerencse, hogy tudok
szájról olvasni...
- Semmi baj! - küldtem vissza a választ.
- Köszönjük! - mondta az igazgató - Jó éjt Mindenkinek! Ne maradjanak
fenn sokáig, mert holnap már tanítás! - mosolygott és intett, hogy
elmehetünk. Mindenki elindult, csak én nem.
- Én még maradok! - mondtam.
- De Melissa... - kezdte Harry.
- Semmi baj! Csak egyedül szeretnék lenni! - próbáltam mosolyogni,
sikertelenül.
- Biztos? - kérdezte.
- Tuti! - felálltam és megöleltem - Gratulálok!
- Kössz! - mosolygott és elindult. Én ott maradtam, gondolkodni. De
nem a bálon, hanem a vonatúton. Belemerültem a gondolataimba - épp
a csóknál voltam - mikor valaki megragadta a karom.
- Mi a...!? - mondtam.
- Szia Édes! - Draco lépett elém.
- Ne szólíts így! - tiltakoztam.
- Miért? Akkor mondjuk jobb a... Cicám!? - mosolygott.
- Te meghülyültél! - sziszegtem.
- Te hülyítettél meg! - húzott magához.
- Engedj el! - kiabáltam.
- Egy feltétellel! - már nagyon közel voltunk egymáshoz, kb. 5 centire.
Éreztem az illatát, a leheletét - Gyere velem a bálba! - húzott még
közelebb.
- Előbb a halál! - sziszegtem.
- MI?? - hápogott.
- Jól hallottad! Amíg ilyen vagy, ne is álmodj róla!- próbáltam kitépni
magam a karjaiból, de Ő hirtelen magához húzott és megpróbált
megcsókolni. Aztám Draco szorítása egyszerre eltűnt, vele együtt. A
földre. Mikor lenéztem a földre Dracót és Harryt láttam, verekedni.
Illetve Harry az eszméletét vesztett Dracón feküdt.
- Oh, Istenem! - sírtam.
- Jól vagy? - kérdezte és felállt. De én csak álltam és álltam - Jól vagy? -
kérdezte újra.
- Harry... - de csak sírtam tovább.
- Semmi baj! - odajött és átölelt - Most már vége! - súgta a fülembe.
- Mi ez a ricsaj? - McGalagony, Piton és Dumbledor jöttek elénk.
- Igazgató úr! Jó, hogy jön! - szólt Harry a vállam fölött.
- Mi történt? - kérdezte.
- Malfoy, zaklatta Melissát! Már nem először! - erre a mondatra
hangosan felsírtam - Semmi baj! - súgta a fülembe.
- Ez elfogadhatatlan! - mondta  Piton - 100 pont a Mardekártól! -
dühöngött.
- NE! - kiálltottam - Csak el akart hívni a bálba. - a földet néztem, nem
mertem senki szemébe nézni.
- Mi? - nézett rám döbbenten Harry - És azt úgy kell, hogy kiszorítja a
kezedből a vért? - tajtékzott, de még mindig nem engedett el.
- Nem! - adtam igazat.
- Nem baj Miss Valentine! Ez akkor is elfogadhatatlan! Marad a minusz
100 pont és még mellé egy hét büntető munka is! - mondta Piton.
- Kérem, Mr. Potter kísérje fel Miss Valentine-t a hálókörletébe! -
mondta McGalagony.
- Persze! Jó éjt! - átkarolta a derekam és elindultunk a lépcsőn.
- Honnan tudtad? - szipogtam félúton.
- Mit? - nézett rám.
- Hát, hogy... szt, hogy... - elcsuklott a hangom.
- Azt, hogy ott lesz Malfoy? - bólintottam - Nem tudtam. Téged vártalak!
- Engem?
- Igen. - mondta higgadtan.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert féltem, hogy butaságot csinálsz!
- Butaságot? - nem értettem, de ez nem esett túl jól - Méghogy
butaságot, kössz szépen! - eltoltam magamtól és szaladni kezdtem
kezdtem.
- Hé! Várj! Nem úgy értettem! - szaladt utánam.
- Hanem hogy? - örjöngtem.
- Hát... Nem is tudom! - nézett rám - Féltettelek! - nézte ismét a földet.
- Tényleg?
- Igen. - mondta magabiztosan, de még mindig a földet nézte.
- Köszönöm! - mosolyogtam.
- Mit? - értetlenkedett.
- Hát, hogy megmentettél! - felnézett, végre...
- Nincs mit! - mosolyodott el.
- Akkor mehetünk? - kérdeztem.
- Hát persze! - karon fogott és együtt mentünk a klubhelységbe.