1.fejezet

Buli az Ódúban

Elkezdődött a július. Jó idő van, süt a nap, a madarak csicseregnek.
Korán reggel 7-kor keltem és lementem reggelizni.
- Jó reggelt! - köszöntem szüleimnek és hugomnak.
- Szia!
- Jó reggelt!
- Szia, Nővérkém! - jöttek a válaszok.
- Mit kérsz reggelire? - kérdezte anyukám.
- Csak egy piritóst! Holnap lesz Fred és George szülinapja. Elmehetek? -
Fred szó hallatán a hugom rögtön paprikavörössé vált, szerelmes
belé...
- Persze! - mondák kórusban a szüleim.
- Hugi - fordultam Jessicához -, amúgy Téged is várnak! - mosolyogtam.
- Szuper! - felugrott a székéről és öröm táncot járt! - Jaj, de jó!!!!!
Így telt az egész napom, Jessi örömtáncot lejtett, hogy láthatja Fredet,
én pedig újra találkozhatom a barátaimmal. Délután 4 óra felé a
naplóm felcsapta a fedelét.
- Akkor jössz a tesóim bulijára holnap? Ron.
- A világ összes kincséért sem hagynám ki!!!!! Melissa.
- A Hugod is jön, ugye? R.
- Igen. Már nagyon várja. Nem tudja mit vegyen fel... M.
- Értem! Akkor holnap!!!! Ron.
- Oké! És köszi a meghívást! Viszlát az Odúban! M.
- Szívesen! Szia! R.
Elővettem titkos naplómat amit Rontól kaptam és amiről kiderült egy
titkos tulajdonság: válaszol annak aki ír bele! Kinyitottam ott, ahol még
volt üres hely és írni kezdtem.
- Kedves Naplóm! - Holnap van a Weasley ikrek szülinapja! Nagyon
örülök, már ajándékot is vettem. Találkozom majd a barátaimmal és
persze Harryvel. De egy kicsit félek a találkozástól...
- Miért? - jött a válasz - Még mindig szereted, igaz?!
- Igen.
- Akkor miért nem mondod meg neki?
- Megmondani?! Persze, hogy kiröhögjön, mi?
- Nem biztos, hogy kiröhög!
- De van egy másik baj is...
- Na és mi?
- Azt hiszem nem Ő az egyetlen akibe szerelmes vagyok.
- Tényleg? Ki a másik?
- Egy Mardekáros fiú, aki viszont szeret engem.
- És Te is Őt?
- Azt hiszem igen!
- Hiszed vagy tudod?
- Jaj, olyan gonosz vagy! Ez most nem vallatás, hanem a szívem
kiöntése!!!!!!!
- De tudnom kell a részleteket, hogy segíthessek.
- Igazad van! Ne haragudj!
- Nem haragszom, szóval, hiszed, hogy szereted vagy tudod?
- Nem tudom! Csak hiszem. Azt hiszem.
- Értem. Tehát Harryt szereted, de Ő nem tudjuk kit szeret, igaz? Eddig
jó?
- Igen.
- És van egy Mardekáros fiú, aki szeret Téged és lehet, hogy Te is?!
- Igen.
- Nehéz eset....
- Kössz!
- Van esetleg valaki, aki tudja, hogy kibe szerelmes Harry?
- Igen Ron de Ő nem fogja elmondani.
- Miért?
- Mert Ő Harry legjobb barátja.
- Próbáld a Veritaserumot.
- Persze! Hogy kirúgjanak a suliból és az Azkabanba dugjanak mi?
Kiskorú vagyok!
- Igaz. Na és Dumbledore Merengője? Ő megkérdezheti Harryt?!
- Persze: Dumbledore professzor, lenni szíves kifaggatni Harryt, hogy
kibe szerelmes és utána megmutatná a Merengőben?
- Akkor nem tudom! Próbáld meg kikérdezni egy esti beszélgetés
során, tereld a témát a szerelemre! Vagy játszatok Veritaserumos
igazságot!
- De az kockázatos! És ha engem választ a gömb!
- Igaz! Akkor marad a puhatolódzás! Vagy nyist meg előtte a naplót!
Én elmondok neki mindent!
- Nem, Te őrzöd a titkaimat, benned bízom!
- Köszönöm!
- Nincs mit! Na megyek! Majd még írok! Szia!
- Szia Melissa! Sok szerencsét!
Ismét egy kilóval könnyebb lett a hasamban lévő gombóc! Hála a
naplónak és persze Ronnak! Este lefeküdtem aludni. Gyorsan álomba
merültem, azt álmodtam, hogy Harryvel kézen fogva sétálunk a kástály
udvarában. Szép álom volt.
- Melissa! Melissa! Nővérkém, kelj fel!! Kelj már fel!!! - Jessica éles
sikítós hangjára ébredtem.
- Mi van?!
- Reggel 8 óra! Az van. Indulnunk kell, hogy odaérjünk!
- Jó jó! Megyek! - kikászálódtam az ágyamból. Még volt két óra
készülődési időm. Bementem a fürdőszobámba és megmostam a
hajam. Szőke hajam barnára változott, ahogy a vízcseppek "ellepték".
Egész hosszú már a hajam, kisgyermek korom óta növesztem. Most
már a vállamat is elhagyta egy pár centivel. De én nem akaratam
hosszabbra. Mikor kész lettem elővettem a "Bűbájos Boszorkák
kézikönyve azaz hogyan hódítsuk meg szívünk választottját!" c.
könyvem és kinéztem belőle egy alkalmas ruha és smink párosítást.
Találtam is egyet "Baráti party" címmel, amiben piros csillogó felső és
piros csillogó mini szoknya tartozott. A hozzá tartozó smink egyszerű,
de nagyszerű: Erős piros csillogó ajakrúzs ami (egy napig) álja a sarat
akármit csinálok. A szemem halvány pirossal húztam ki, arcom egy kis
pirosítoval díszítettem, hajam pedig piros csillogó csattal feltűztem,
hogy mégiscsak csináljak vele valamit.
- Nővérkém, gyere, indulunk! - kiáltott Jessi.
- Megyek! - válaszoltam, felkaptam (szintén) pirosan csillogó
magassarkú cipőmet és elindultam lefelé.
- Huh, de csinos vagy. - köszöntött Édesapám.
- Kinek akarsz tetszeni? Csak nem Harrynek? - elpirultam a név
hallatán.
- Na de anya! - ripakodtam rá széles mosollyal - És ha igen?!
- Akkor biztos sikered lesz! - mondta Jessica, aki szintén nagyon
csinosan öltözött fel.
- Kösz Jessi.
- Akkor mehetünk? - kérdezte apa.
- Igen. - mondtuk korúsban.
4 órás kocsikázással oda is értünk. Még szerencse, hogy apa Mazda6-
os kocsiját is megbűvölte Mr Weasley. A buli nemrég kezdődhetett,
mert még nem voltunk sokan, csak a szokásos banda: Fred, George,
Harry, Ron, Hermione, Ginny, Dean, Seamus, Paul, Neville és én, de a
csapat most a hugommal és egy pár Griffendélessel bővült.
- Sziasztok! - köszöntem, mire mindenkinek (főleg a fiúknak) táva
maradt a szája - Boldog Születésnapot! - folytattam az ikrekhez és
átadtam nekik egy-egy csomagot amiben egy-egy köny volt "Hogyan
legyünk igazán rosszak! 1-2.", aminek a fiúk nagyon örültek.
- Lesz mit csinálnunk! Köszönjük! - mondták.
- Nagyon szívesen.
- Jól nézel ki! - egy hatodikos Griffendéles lépett oda hozzám aki már
egy ideje szerelmes belém.
- Szia Steve, köszönöm.
- Táncolunk?
- Igen, menjünk. - mondtam kedvesen. Míg táncoltunk Stevevel addig
meggyarapodott a társaság. 20 ember helyett már 60 vagy akár 70-en
is lehettünk. Mikor vége lett a számnak odamentem Harryék asztalához.
- Sziasztok! Leülhetek?
- Persze! - mondták.
- Meséljetek valamit! - mondtam miután leültem - Hermione, Harry
mióta vagytok itt?
- Én nemrég érkeztem. - mondta Harry.
- Én... már itt vagyok itt vagyok egy ideje... - mondta és Ronnal együtt
fülig elpirultak.
- Tényleg? - kérdeztem.
- Járnak. - mondta Harry mosolyogva.
- Igen? És engem erről mikor akartatok tájokoztatni??? - játszottam a
sértődötett.
- Tegnap jöttünk össze!! - mondta Hermione - És ma akartuk
elmondani! - itt szúrós pillantást vetett Harryre aki még most is
mosolygott.
- Jól van na! Örülök Nektek!
- Köszönjük! De mi megyünk is táncolni, ugye Hermione? - mondta Ron.
- Igen! - felpattantak és otthagyta minket.
- Na és Veled mi történt? - kérdezte Harry.
- Semmi különös. Sokat gondolkodtam.
- Min?
- Hagyjuk.
- Mondd el?! Légyszi?!
- Nem. Talán egyszer majd megtudod! - mosolyogtam.
- Talán egyszer... ??
- Nem is olyan sokára.
- Táncolunk? - Ginny lépett az asztalunkhoz Harryhez irányítva
kérdését.
- Nem kössz!
- Kérlek?! Légyszi?!
- Most hagyj ne! Kérlek, Ginny!
- Később?
- Akkor sem!
- Na jó! - undok arccal elvágtatott az asztaltól.
- Szerelmes.
- Tessék?
- Szerelmes! Ginny... Beléd!
- Ugyan!
- Harry! Ezt mindenki tudja!
Csodálatos nap volt. De mint minden jónak, ennek is eljött a vége.
- Ideje indulnunk! - mondta apa - Hol van Jess?
- Gondolom Freddel táncol.
- Itt vagyok! - Jessi is ideért.
- Akkor mehetünk?
- Felőlem. - mondtam szomorúan - Sziasztok! - mondtam a többieknek.
- Szia! - mondták együttérzően.
Hajnalodott, mire hazaértünk. Anya már aludt, ugyhogy csendben
bevonultunk a szobánkba és mi is lefeküdtünk aludni. Reggel későn
keltem, arra, hogy a naplóm fedele felcsapódott.
- Sajnálom, hogy nem maradtál itt! De Harry bulija után már itt
maradsz, remélem!! Herm.
- Mennyi az idő? M.
- Tessék? 10 óra. Herm.
- Jó, én most keltem fel! Amúgy remélem maradhatok! M.
- Mi is nemrég keltünk, sokáig buliztunk tegnap. Hermione.
- Igen. Jó volt. M.
- Ja! A buliról beszéltek? Ron.
- Hé!!! M.
- Nem szálhatok be? Ron.
- Felőlem...! Melissa.
- Oké! Herm.
- Köszi! Harry is jöhet? Ron.
- Oké! Herm.
- Hajrá. Melissa.
- Sziasztok! HP.
- Szia HP, csak azt nem értem, hogy ha Ti egy szobányira vagytok
egymástól! Mi a fészkes fenének kell naplón keresztül írni??? Melissa.
- Ez egy jó kérdés! Ron.
- Kérlek írjatok egy naplóból! M.
- Oké! Herm.
Így írkáltunk egész nap.