6.Tacsi az idegen


Nem akarta kinyitni szemét.Nem akarta tudni hogy mivé változott.De
meg kellett tennie hisz lehet hogy a többi vérfarkas
rátámad.Kinyitotta szemeit és fölkelt.Társai körégyültek és elkezdték
szimatolni.De Sue nem tett így.Ekkor eszébe jutott
a könyv szövege:
"...de ezek a különös lények általában meg bírják őrizni tudatukat..."
Ezek szerint egy ember farkas testben.Hacsak:
"...Csak akkor leszek képesek falni, ha megérzi a vér ízét..."
- Nem szabad ölni...Nem szabad ölni...nem szabad ölni...- gondolta
magában.  Mikor a vérfarakos végeztek a szimatolással
mindegyik a Hold felé fordult és fevonyított.Vagy mégsem a Hold
felé...a Sirius csillagkép felé fordultak, és azt ugatták
és nem a Holdat.Sue nem tudott ellenálni a kísértésnek és ő is
elkezdett ugatni.Úgy érezte isteníti a csillagképet.Ekkor
valami megreccsent egy közeli bokor mögött, és két alak bontakozott
ki belőle.
- Ne taposs rajtam- szólt az egyik a másiknak.Olyan ismerős volt a
hangja.
- Akkor ne legyél ily...Jesszusom...Erick!!
- Mi van...vérfarkasok...- ilyedt meg Erick, mikor a vicsorgó farkasok felé
fordult.- Charlie, csípj meg!
- Meg kell mentenem őket! - gondolta Sue.
A vicsorgó társaság egyszerre csapott le az ilyedt fiukra.De Sue is
résen volt.Érezte hogy valami mintha kiesne belőle de nem
fájt.A vérfarkasok elé vágott és kiáltott a srácok után:- Fussatok! -
pontosabban üvöltötte, de megértették belőle.De sajnos
mind a két fél.Míg a fiuk rohantak, a vérfarkasok az "árulóra"
vetemedtek.Sue elindult be a rengetegbe.A fák között cikázva
menekült a febőszült csapat elől.Egy idő után megáll mert nem hallott
lihegő, recsegő csoportot a nyomában.Leül egy fa
tövében és maga elé mered.Ekkor egy másik vérfarkas jelenik meg.Sue
már kezdene futni, de a másik megszólítja:
- Ne félj!Nem akarlak bántani.Inkább beszélni akarok veled.Te vagy
Sue Hill?
- Igen.Mért kérdi?
- Ismerem a szüleidet.Egy másik falkából jöttem ide hogy találkozzak
veled.
- Maga is polavérfarkas?
- Igen.És az édesanyád is.Apád az sima vérfarkas.
- Mit tud róluk?Ők hol vannak?
- Messze innen Skóciában.Én titokban eljöttem mert szeretelek látni
téged, akit ennyit emlegetnek.Skóciában több falka
is van.
Sue mellé leült a titokzatos idegen és tovább folytatta:
- A nevem Tacsi, mindenki a falkában így szólít.Az eredeti nevem nem
használom, mert borzalmas emlék jut róla eszembe.És
tegezz nyugottan.
- Rendben.Te mindig itt maradsz?
- Úgy tervezem.De ha hazaugrok szólok.Ja és figyelmeztetnélek
arra.Én reggel este polavérfarkas vagyok.Ha kellek, ha
valakinek ki akarod önteni a lelked csak gyere le a Tiltott
Rengetegben.Én itt leszek, és megértesz még farkas nyelven is.Hisz
a többieket is megértetted mikor első este hívtak, nem?És most
aludjunk.
- Itt nem tudnak megtámadni?- kérdezte Sue.
- Nem.Itt nem.És velem vagy, így nem tudnak.
- Hogy hogy?
- Engem mindeki ismer.Én egy nagyobb rangú farkas vagyok így
engedelmeskedniük kell, külömben megsértik Sirius
csillagképet.Tudod a Sirius csillagkép a mi istenünk.Ő vezérel minket.Ha
megsebesülsz azt a Sirius akarta.Őmiatta hullanak
le a levelek a fáról.Ha meghalunk, minden farkas, kutya, vérfarkas, és
polavérfarkas oda jut fel.A Siriusra.De már tényleg
aludjunk.
Holnap hosszú magyarázkodás áll előtted.
Sue megbízott az idegenben - vagy a Tacsiban - így amit Tacsi mondott
elhitte neki.

Mikor reggel felébredt, már emberként feküdt Tacsi ölében.
- A tegnap este csak álom volt...A tegnap este csak álom volt...-
motyogta magában Sue.
- Nem.Ez valóság volt.- hallatszott egy meleg férfihang mögüle.Tacsi
volt az.
Sue megfordult és egy vérfarkas állt előtte.Pedig már lement a hold, és
hajnalodott.
- Te tényleg reggel este, akár teliholt van, akár nincs vérfarkas
vagy!?! - ámélkodott magában Sue.
- Mit gondoltál.Hazudok?
- Nem.Csak ez olyan furcsa.
- Nekem mondod.Ha valaki meglát spuriznom kell mert azt akarom
hogy azt hidje aki engem látott hogy délibáb
vagy valami ilyesmi... és tanítás után nyugottan lejöhetsz a
barátnőddel, Pattel.Ha persze nem jöttök az sem gond.
- Én előbb szeretnék még egy kicsit emészteni a tegnap történtek
után.Ugye nem gond?
- Persze hogy nem.Na menj. Menj már!!!
Sue elindult a kastély felé.Fogalma sem volt róla hány óra mert
fennhagyta az óráját a hálóteremben.Mikor belépett az
előcsarnokba az üres volt.Azt gondolta még felmegy a
hálóterembe.Felsétált a festmény elé - ami egy kövérkés dámát
ábrázolt.
- Herkentyű - mondta a jelszót.
- Mi...mi?Te hogy kerülsz ide hajnalok hajnalán?
- Herkentyű - ismételte Sue.
- Jólvan, de ha késel még egyszer...
- Herkentyű - mondta egy kicsit eréjesebben.
A festmény fecsapódott, és ő bement.A klubb helységi óra szerint
06:37 volt.
- Még felbandukolok, és felébresztem Patet és mindenről dióhélyban
beszámolok. - gondolkodott hangosann és benyitott a
hálóterembe.Pat még aludt, így nem akarta felébreszteni.Leült az
ágyára, és elgondolkozott hogy mi is történt vele az este.
"Ha nem lenne Tacsi, nem lenne igazság.Nem lenne senki aki mindent
megmondjon.Nem lenne aki lelki támaszt adjon nekem!"
Tacsi mondta meg Suenak hogy miért ugatnak a kutyák, hogy még a
szülei élnek, és segített neki abban hogy újra önmaga
legyen.Mert Sue megtudta hogy nem ő az akinek a legrosszabb, hisz
van valaki a ki éjjel-nappal egy farkasember.És így
visszaadta az életkedvét.Sue még nem is tudta hogy mennyit fog még
megköszönni Tacsinak, mert segített rajta.
- Hát te meg mért nem szóltál hogy megjöttél??? - Sue majd kiugrott a
bőréből mikor meghallotta Pat hangját.- Mért nem
szóltál mikor megjöttél,hisz egész nap aggódtam érted mikor
kirohantál.Óra után kimentem megkeresni és nem voltál sehol.
Hol voltál??Mit csináltál??
- Egyszerre csak egy kérdésre tudok válaszolni. - mosolyodott el Sue
mikor Pat boldog egyben felháborodott és
megkönnyebűlő arcát meglátta.