1. fejezet

Öt év

Szóval, Hermione Granger a nevem, most múltam tizenhét éves. Ja és mellesleg boszorkány vagyok. Röviden összefoglalom, hogy sikerült beilleszkednem a mágusvilágba:

Egészen 10 éves koromig muglik közt éltem, majd jött egy levél a Roxfortból, hogy felvettek. Anyuék totál ledöbbentek. Ami azt illeti én is... Az Abszol úton bevásároltuk a szükséges holmikat, majd végre – valahára elérkezett a várva – várt nap, szeptember 1-je. Az út első felében egyedül voltam, és olvasgattam, majd bejött egy Neville Longbottom nevű srác, és valami békát keresett. Gondoltam, ha már úgyis egyedül vagyok, segítek neki keresni. Az egyik fülkében két fiú ült. Harry Potter (a híres Harry Potter...) és Ron Weasley.

Majd elkezdődött a suli. Megpróbáltam minden téren a legtöbbet kihozni magamból. Mikor egy bűbájtanóra után a griffendéles csoporttal mentem egy hangfoszlány ütötte meg a fülem:

-Nem csoda, hogy mindenki utálja....- A vonaton megismert Ron volt az. Szó szerint emlékszem minden egyes szavára. Egyértelmű volt, hogy kiről van szó...

Sértődötten elrohantam a lányvécébe. Nem érdekelt semmi. Egészen addig, amíg meg nem hallottam valami furcsa zajt. Egy troll volt az. Halálra rémültem, de Ron és Harry megmentettek. Az a Ron, aki annyira utált. Az a Ron, aki ettől kezdve a barátom volt. Harryvel együtt.

Minden évben hihetetlen kalandokban volt részünk. Előbb Harry, Ron és én megmentettük a bölcsek kövét, majd Harry az egész sulit megvédte a Baziliszkusztól, aztán megszöktettük a keresztapját, Siriust. Aztán negyedikben, a  Trimágus Tusán.... Emlékszem, milyen féltékeny volt Ron, mikor összejöttem Viktorral. De az már a múlté. Ahogy Ron is...

Év végén bekövetkezett a drámai fordulat: Voldemort nagyúr visszatért. Ötödikben pedig már harcoltunk ellene és a halálfalók ellen. Harry beleszeretett Cho Changba. Milyen suta kérdéseket tett fel nekem!!! Most meg olyan boldogok Ginnyvel. Olyan jó nekik!

Tavaly pedig... Hát igen, itt kezdődik az én igazi történetem....