A Sötét Erők

1. fejezet

Meleg, július közepi éjszaka volt. a legtöbb ember az igazak álmát aludta. Snowdownban semmi nem zavarta meg a csendet, a nagy házak és középületek hangtalanul, és nyugodtan álltak az utcákon, amiket derengős félhomályba vonták az utcai lámpák gyér fénye. Csak egyetlen egy épület ablakából szűrődött ki világosság. A Rochester Blyen Városi Árvaház legfelső szobályának ablakából.
-Mi történt Vamana? Miért sírsz kislányom?- kérdezte egy kedves női hang. A beszéde közben ziháló zokogás hallatszott.
-Álmok... már megint... - a Vamanának nevezett lány elhallgatott, mivel újra erőt vett rajta a zokogás.
-Megint ugyanazok az álmok? - a lány csak bólintott.- Az édesanyádat láttad? - a sírás egyre halkabban hallatszott, majd elhalt.
-Igen. De most többet is láttam.
Láttam, ahogy anya egy levelet olvas, azután sír. Pillanatokon belül betörik az ajtót. anya előttem állés segítségért kiállt. Aztán elhallgat. Furcsa hideg áramlik szét a levegőben, megszűnik minden jó. Különös alakok jönnekbe, anyu magához szorít,de húzzák el tőlem. Aztán egy vakító vörös villanás, az anyám sikolya, egy másik nő halála, egy zöld villanás, egy fájdalmas ordítás... aztán én egyedül maradok. Jön egy férfi elvisz engem... és- újra sírni kezdett. A nő vígasztalóan magáhozölelte a lányt. Ez így ment már majdnem két éve. Minden este rémálmai vannak. Ezért is rakták külön a többiektől, nehogy felébressze, vagy megijessze őket. Amikor megnyugodott, Vamana megtörölte szemeit, kihúzta magát, és furcsán méltóságteljesen ült az ágyában. Hosszú, fekete haja leomlott a lállára, zöld szemei, melyek máskor élénken csillogtak, most csak tompán fénylettek. Vékony, piros szája még remegett az álomban látottaktól. Vamana 16 éves múlt, illetve aznap volt a születésnapja.
- ne szóljon senkinek, kérem.-mondta halkan.- Nem akarom, hogy újabb pszichológusok kérdezzenek ki.
-Rendben. - egyezett bele. Ellies Khout, az intézet nevelője volt. \"Különben sem tudnak neki segíteni. - gondolta- Én tudom, mit jelent az álma, de nem segíthetek neki. Csak egyvalaki segíthet. Lehet, hogy hamarosan el is jön érte, talán hamarabb is mint gondolnánk.\"-Most aludj. Én itt maradok veled.-a lány némán visszafeküdt, és hamarosan el is aludt.
Reggel tovább aludhatott, mint a többiek. Ezt Ellies harcolta ki neki a zűrös éjszakáira való tekintettel. Mikor ránézett az órára, az majdnem 12-t mutatott. Fölöltözött gyorsan, és lesietett a napközi teremben. A terem ajtajához érve Mrs. hengelson, az igazgatónő közeledett felé.
-Vamana! Névtelen betelefonálás érkezett, miszerint ma ebéd után meglátogatják. Egy órára ígérkeztek. Addig készülj el. Vedd fel a normális ruhádat, és az isten szerelmére próbálj meg normálisan viselkedni!
-Igen, Mrs Hengelson.-mondta a lány teljesen kómásan. Egyrészt a kevés alvástól, más részt a megdöbbenéstől. Őt még soha nem látogatta meg senki. Az igazgatónő elrohan valami nagyon fontos dolgot elintézni. a lányt barátnője hangja riasztotta el merengéséből.
-Amanda!- a lány összerezzent. Mivel nem szerette eredeti nevét, ezért kitalált magának egy másikat.
-Hm.. tessék, mi van?-kérdezte
-Boldog Szülinapot!
-Ja, köszi!-mondta, és rámosolygott a lányra.
Hónapok óta először mosolygott. Nagyon megviselték az álmai.
-Mért nem voltál reggelizni?-kérdezte
-Anne, te is tudod jól!-csattant fel.
-Jó,jó. Mi történt, ingerlékeny vagy.- Hát igen Anne-nél jobban senki nem ismerte Amandát. Amióta az ezsüket tudták együtt voltak. Annet nem kedvelték a többiek, mivel élt valamilyen távoli rokona, aki gyakran küldött neki gyönyörű ajándékokat, és féltékenyek voltak rá. Amandától pedig egyenesen féltek. Hirtelenharagú volt, és gyakran történtek körülötte zűrös, homályos dolgok.-Szóval, hajlandó vagy elmondani, hoyg mi történt? - Amanda csak bólintott, és elmesélte a rejtélyes hívást.
-Dehát ez nagyszerű! Elvégre, lehet, hogy a családod jön érted. Jajj gyere, segítek normálisan felöltözni!-Annet nagyon föllelkesítette, hoyg barátnőjének vendéga érkezik. Fölmentek Amanda szobájába, ahol aztán bámulatos alapossággal felpróbálta az ő és Anne összes ruháját. Aztán végül a legelső mellett döntött. Anne lement ebédelni, és hívta őt is, de ő nem ment. Úgy érezte, csak azért tud még egyáltalán járni, mert nincs benne egy falat kaja sem. Ígyhát innentől kezdve csak feszülten figyelte az órát. Még 15 perc... -gondolta. érezte, hogy haja sebesen nőni kezd, minrt mindig ha ideges volt, vagy izgult. Ránézett a kezére. az előbb mág tövig lerágott korme hosszan kinött az ujja után még vagy fél centivel. -Még 5 perc... akkor most elindulok...-kinyitotta az vajtaját, és lesétált a lépcsőn. Elindult a vendégszoba felé. Útközben elhaladt az igazgatói iroda előtt. Odabentről hangok szűrődtek ki. Amanda megtorpant, és közelebb ment az ajtóhoz.
-Gondolja, Ellies, hogy Ő az?- kérdezte remegő hangon az igazgatónő.
-Nem tudom mit gondoljak. De nem adhatjuk ki neki a lányt!
- Az istenit, ha neki csak ő kell, akkor vigye! Nem kockáztathatunk semmit Vamana denem miatt!
-De Mrs...-Elliest félbeszakította a csengő hangja. Amanda gyorsan odébb állt, nehogy lebukjon, hogy hallgatózott.