2. fejezet Gyülekezés

A tegnap éjszakai történtek miatt érezhető volt a levegő vibrálása. Mindenki arról beszélt, hogy milyen igazságtalan, hogy Potterék hazamehettek míg ők még az utolsó napot áttanulják. A Gyffindor-beli diákok Hermionét és Harry szobatársait nyaggatták, hogy mondják el mi történt. De még ők sem tudták pontosan mi történt.

A reggeli bagolyjárat hamarosan megérkezett. Hermione eloldozta a bagoly lábáról a Reggeli Prófétát és bedobta a knútot a ládikába. Parvatival együtt olvasta, vagyis csak átlapozták érdekes hír után nézve. Egy cikken megakadt a szemük ami a Roxfortot is említette. Rögtön a második oldalon volt bekeretezve

Az anya Cruciatus-t használt,
     Néhány halálfaló összeállt

Most December 10.-én nagyon különös dolgokra került fény egy Magyarország-beli városban. Eddigi értesüléseink szerint az anya ( Irene Count; volt Roxfortos diák ) lányát nem engedte varázslóbeli körökbe. Tanulását viszont nagyon is támogatta. Tökéletes tudását  Cruciatus-átok használatával erőltette! Minden  ellenkezésért is ezt ezt használta. Azkabanba vitele során a következőket mondta: „Egyáltalán nem bántam meg amit csináltam. Ennek így kellett lennie!” Elfogására egy volt halálfalókból álló csoport találkozóján került sor. „ Jogunk van feltételezni – mondta Caramel -  , hogy Potter örültségét elhitték és ezen felbuzdulva muglikat öltek volna meg.” A csatában mely a halálfalók és pár kamasz között zajlott, öten vesztették életüket. Irina lánya (akinek apja nem ismert) most árvaházba kerülne, de mivel kiderült boszorkány volta a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőbe nyert felvételt ahol ötödévesként (15) lesz majd jelen. Christy Count nagyon jó bájitaltanból hiszen idén megnyerte a Phyllida Spora Bájitaltan Emlékverseny Világ Bajnoki címét.

Sokan olvasták  a cikket. Mindenki egy emberként nézett a tanári kar felé. Dumbledore felállt, és mindenki lecsendesedett.

- Kedves diákok! Mint látom mind elolvastátok a cikket, ami új társatokról szól. A szünet utáni első Hétfőn elötettek sor kerül a beosztására, hogy ő se maradjon ki abból a megtiszteltetésből, hogy ide ki áll. – minden diák meredt csendben figyelt Dumbledorra. – Szeretném, ha ide jövetle után nem zaklatnátok őt kérdéseitekkel. Hiszen most nem könnyű a helyzete, nem kell feltépni a régi sebket. – Dumbledore itt egyértelműen a Slytherin asztala felé nézett. – Köszönöm, hogy meghallgatattok. Most menjetek az óráitokra.

_„Este hat óra körül megszólalt az ajtócsengő, és Mrs. Black szokás szerint visítozni kezdett.  Harry feltételezte, hogy Mundungus vagy a Rend valamely tagja másik érkezett. Tovább kuporgott hát Csikócsőr szobájában, amit rejtekhelyéül választott, és az éhségtől nagyot nyelve dobott még egy döglött patkányt a hippogriffnek. Néhány perc múlva azonban

Meglepetésére valaki dörömbölni kezdett a szoba ajtaján.

- Tudom, odabent vagy! – hallatszott Hermione hangja. – Gyere ki, légy szíve! Beszélni akarok veled!

- Hogy kerülsz te ide? – kérdezte csodálkozva Harry, és kinyitotta az ajtót. – Azt hittem, síelni mentél a szüleiddel.

- Az az igazság, hogy nem vagyok oda a síelésért – felelte Hermione -, úgyhogy inkább ide jöttem karácsonyozni. – a lány haja csupa hó volt, arca kipirult a hidegtől. – De Ronnak ezt nem kell mondani. Azért bizonygattam neki, hogy a síelés jó dolog, mert kinevetett. Anyáék egy kicsit szomorúak voltak, de azt mondtam nekik, hogy mindenki, aki komolyan veszi a vizsgákat, a Roxfortban marad tanulni. Azt akarják, hogy jó jegyeket kapjak, úgyhogy végül is nem ellenkezetek... Na gyere – folytatta sürgetően^” -, menjünk le a konyhába! Mrs. Weasley valami fontosat akar mindannyiunknak mondani és tegnap reggel is valamiről, lemaradtatok.

Mikor beléptek a konyhába már mind ott voltak. Kíváncsian várták mit fog mondani Mrs. Weasley nekik, de egyelőre Siriusszal beszélgetett, ügyelve arra, hogy ne hallják, meg amit mond. Ezt Hermione kihasználta, hogy elmondja miért is jött. Mikor befejezte Harry már épp, kezdte kérdezni mi is az amiről lemaradtak, de ekkor Mrs. Weasley és Sirius odajött és szólni kívántak.

- Szóval, nem tudom olvastátok-e a Reggeli Prófétában, hogy mi történt Magyarországon?

Hermione közbekiáltott.

- Harry, pont ez az amit az előbb el akartam mondani.

Mrs. Weasley lecsitította és megkérdezte.

- Ha tudod, elmondanád Hermione? Vagyis inkább itt van az újságcikk?

Hermione bólintott és elővette farmerja zsebéből az összehajtogatott papírlapot. Szétnyitotta, és hangosan felolvasta a többieknek. Mindenki megrökönyödve bámult a papírlapra, mintha az valami szokatlan átokkal lenne meghintve.

 Hermione megkérdezte:

És ez mért olyan fontos dolog? Most ön is el akarja mondani azt, amit Dumbledore mondott nekünk tegnap reggel?

- Nem teljesen. De most kevés az időnk. Gyorsan kell elmondanom a lényeget. – Mrs. Weasley határozottan és gyorsan mondta. – Dumbledornak megvan az oka arra, amit tesz. Ma este ez a lány idejön és egész szünetben, itt marad. Ma este lesz egy rendi gyűlés. Nagyon kérlek titeket ne kérdezettek semmi olyat, ami bántó lehet vagy, hogy mi történt. Elég lesz neki egyszer elmesélni a gyűlésen. – Mindenki egységesen felhördült. Fred felháborodva megkérdezte.:

- De hát ő még csak nem is nagykorú!

- Igen, de el kell mondania az ottani helyzetet. És egyébként is csak addig lesz a gyűlésen, amíg őt kérdezzük. A többin ő sem vehet részt!

- És ő elmondhatja nekünk, ami történt vele? – kérdezte Hermione.

- Persze, de ne erőltessétek. Nem kell még jobban megnehezíteni a helyzetét. Inkább majd segítsetek neki egy kicsit az angollal.

Harry közben jobban megnézte a cikket. Az utolsó mondattól egy kicsit felderült a kedve.

- Ő is segíthet nekünk! – mindenki Harry felé fordult. – Az utolsó mondatra gondolok, itta cikkben. „ Christy nagyon jó bájitaltanból, hiszen idén megnyerte a Phyllida Spora Bájitaltan Emlékverseny Világbajnoki címét.” Szünet után olyan jók leszünk, hogy Snape nyelni, köpni se tud majd.

Mindenki összenézett és gúnyosan mosolyogtak.

- Na, jó, elég az ábrándozásból. – mondta Sirius. De látszott rajta, hogy neki is tetszik a gondolat. – Nem sokára meg kell érkezniük.

- Ki az, akiknek meg kell érkezniük? Hát nem egyedül jön? – kérdezte Hermione.

- Te kiismernéd elsőre magad egy ekkora városban Hermione? McGonagall Professzor kíséri ide. És úgy nyolc körül ide szállingózik majd a többi rendtag is.

Ekkor csöngettek. Mrs. Weasley kisietett.

- Na, itt vannak.

Sirius leült melléjük az asztalhoz. Kintről beszéd hangjai hallatszottak. Hallották amint Mrs. Weasley azt mondja. ’ Rakd csak ide le a holmidat, drágám.’ Majd egy bőrönd koppanását hallották. Majd kabátok suhogását amint a fogasra kerülnek. Majd pár pillanattal később belépett Mrs. Weasley mögötte McGonagall és egy lány, akit most láttak először, mégis Harrynek valahonnan ismerősnek tűnt.

Egy kifakult fekete farmer és egy fekete pulóvert viselt, ami tökéletesen megmutatta karcsú derekát. Vállig érő fekete haj keretezte arcát. Arca a hideg ellenére is fehér volt, de szája így vakítóan piroslott. Arca szomorúságot és elgyötrődöttséget tükrözött. Szemét lesütötte, csak néha-néha pillantott fel.

- Szia! Én Hermione vagyok. – szólalt meg először Hermione. – Te pedig Christy vagy, igaz?

- Igen. – inkább, sejtették, hogy mondja mivel oly annyira halkan beszélt.

- Sziasztok! - ezt már érthetőbben mondta.

- Mutatkozattok be neki sorjában! – mondta Mrs. Weasley.

- Hello! Én Sirius vagyok. – közben bizalom-gerjesztően mosolyogott, de Christy még inkább félénkebb lett.

- Én Fred Weasley vagyok.

- Én meg George Weasley. – közben mindketten magukra mutattak. – Ne is próbálj megkülönböztetni minket, úgyse fog menni. – vigyorgott Gerorge.

- De azért egy idő után úgy is tudni fogod. George lököttebb nálam. – most Fred vigyorgott.

- Hé! – szólt körbe George. Szemmel láthatólag nem tetszett neki az előbbi mondat.

Christy most már mosolygott. Láthatólag elszállt a rosszkedve.

 Fred magában mondott önmagának valamit, ’ Ezt most mért mondtad te ökör?! ’

- Én Ginny Weasley vagyok. – mondta gyorsan mielőtt George még mondhatott volna valamit. – Úgy-e majd segítesz nekünk bájitaltanból?

- Oh, persze. De nem vagyok valami jó tanár.

- Remélem a Gryffindorba kerülsz – mondta Ron -, mert akkor órán tudsz nekünk segíteni.

- Az a tanártól függ. Nem vagyok jó súgásban.

Ron arcáról lehervadt a mosoly.

- Egyébként, hogy hívnak? Te is biztos Weasley vagy.

- Öh, honnan?…  Ja, igen! Ron vagyok.

- Én pedig Harry Potter. Biztos ismersz.

- Valamit olvastam rólad. Meg anyám mindig téged szidott, hogy elbuktattad Voldemortot.

A név hallatán Harry-n és Sirius-on kívül mindenki összerezzent.

Sirius reagált rá és egy kissé tréfás hangnemben válaszolt rá. – Anyád biztos örült neki, hogy kimondod Voldemort nevét.

- Egy idő után kénytelen volt megszokni. Mert mikor először hallottam a nevét, rájöttem milyen nagy fegyver anya ellen. Írtam is egy versecskét, ami Voldemort nevét jó sokszor említi. A haverokkal mindig ezt kántáltuk. Persze csak, ha nem volt ott más varázsló.

- Tuti, hogy a Gryffindor-ba fogsz kerülni! – mondta örömmel Fred. –  Vagy ha nem! Mi majd a kalap lelkére beszélünk!

- Jó, ebből elég! Most menjetek fel! Ott beszélgessetek! Christy, drágám, te Hermionéval és Ginnyvel leszel egy szobában. Majd szólunk ha a gyűlés kezdődik. A te ügyedet tárgyaljuk először. – mondta Mrs. Weasley.

- Most tényleg muszáj mindent elmondanom- kérdezte Christy.

- Sajnos igen, de majd Dumbledore úgyis kérdez miután elmondod a saját szavaiddal.

Azzal fölmentek a szobákba. Christy lerakta a holmiját. És átment Ginny-vel és Hermione-val együtt a fiúk hálószobájába, hogy beszélgessenek.

Ginny izgatottan beszélni kezdett.

- Tényleg igazi halálfalók voltak ott? És muglikat akartak megölni? És a szüleid a Roxfortba jártak? És mikor oszt be a süveg? És, hogy hogy ki mered mondani a nevét Tudodkinek? Nagyon fáj a Cruciatus? Mért nem akarta a mamád, hogy közénk gyere?

Hermione lecsendesítette és mérgesen nézett rá.

- Dumbledore azt mondta, hogy kérdezzünk ilyeneket. Christy bocsi, de...

- Nincs semmi baj! Nem tudom mit mondhatok el nektek ezért először nagyvonalakban válaszolok a kérdéseidre Ginny – itt biztatóan nézett rá. - , és a gyűlés után amit lehet elmondok.

Leültek az ágyra úgy, hogy mindenki lássa a mindenki arcát.

- Akkor kezdd el! – mondta sürgetően Ginny. – Anya azt mondta, hogy nyolckor kezdődik a gyűlés.

- Mi volt az első kérdésed?

- Nagyon fáj a Cruciatus?

- Már nem tudom. Egy ideje nem érzékelem. Tudod ez olyan mint mikor megégeted magad többször is egy helyen, ott képződik egy kemény bőrréteg ami nem érzékeli többet a forróságot.

- Akkor végül is most ez jó! – ámuldozott Ginny.

- Persze, hogy jó! – mondta Harry. – Én is tudom, hogy milyen. Voldemort használta már ezt rajtam.

- Jaj! Tényleg én is csak mondom, de nem is tudom milyen. - mondta szégyenkezve Ginny.

- Nincs semmi baj. Mit kérdeztél még, de most röviden válaszolok.

- Mi történt nálatok? – ezt már Hermione kérdezte.

Ez már tényleg mindenkit érdekelt.

- Mivel Voldemort visszatért a halálfalók újra gyülekeznek, és nem csak Angliában hanem a többi országban is. Mivel anyám is halálfaló azt akarta, hogy én is az legyek. Ezért engem is fel akartak avatni meg még a barátaimat is. Minél többen vannak annál nagyobb a sikerük Voldemort előtt. De mi ezt nem akartuk ezért elkezdünk küzdeni, hogy elfogjuk őket és kiszolgáltassuk őket az auroroknak, de sajnos elszámítottuk magunkat, mert volt ott egy halálfaló aki Voldemort közeli bizalmasa és az ő megbízatásából jött ide. Túl erős varázsló volt számunkra. – Christy ezeket nagyon gyorsan, sietve, egy lélegzet vételre mondta el.

- Ha Voldemort bizalmasa akkor nem magyar, jól gondolom? – kérdezte Harry.

- Nem, nem egy magyar, hanem egy angol férfi. Ti biztos ismeritek. Ha jól emlékszem akkor anyáék Malfoy-nak vagy valami vagy valami ilyesminek hívták.

- Malfoy! – kiáltott fel Ron. – Naná, hogy ismerjük! A fia évfolyamtársunk. És a családjuk minden tagja a Slytherin-be járt.

- Aha. Soka a baj? – mindenki értetlen arcot vágott. Christy rájött, hogy rosszul tette fel a kérdést. – Szóval, sok bajotok van a fiával a suliban?

- Igen, mert a Slytherin-esek mindig minket Gryffindor-belieket csúfolnak. Sok óránk van velük együtt mint pl. legendás lények gondozása, bájitaltan.... – Ron ezt nem tudta folytatni, mert Christy beléfojtotta a szót.

- Tényleg akartam kérdezni, hogy ki a bájitaltan tanár, hogy néz ki meg mindent tudni akarok róla. McGonagall csak annyit mondott, hogy majd a gyűlésen találkozok vele a többit majd ti elmondjátok.

Christy-nek nem kellett sokáig várnia a válaszra, mert egymás szavába vágva mondták.

Ron kezdte.

- Snape egy állat. A Gryffindor-beli diákokat mindig megszívatja.

Erre Harry.

- És engem meg tökre utál csak, mert az apám egyszer megmentette az életét.

Újra Ron.

- És olyan büntetőmunkát ad, hogy átkozod a nevét is. És ahogy kinéz...

Most George szólalt meg.

- Mi csak úgy hívjuk, hogy a Halálmadár. Majd, ha meglátod akkor megfogod érteni ezt.

Hermione közbeszólt.

- Szerintem Christy nem ilyenekre kíváncsi.

- Igen, valahogy a személyes negatív véleményetekre nem ehhez a kérdéshez tartozik. Szóval Hermione.

Christy szemében fokozott izgatottság ült, hogy milyen lehet.

- Severus Snape-nek hívják. 37 évesen lehet. Vállig érő fekete, zsíros haja van és kampós orra. És mindig úgy néz ránk Gryffindor-beliekre mintha fel akarna falni minket. Ő a Slytherin házvezetője ezért velük mindig kivételez.

- És mi a szerepe a Rendben? – szólt közbe Christy.

- Ő a kémünk. Halálfaló volt, de Dumbledore kérésére kémkedünk nekünk az élete árán.

- Milyen hősies! – sóhajtott fel Christy.

- Úristen, ez a csaj örült! – mondta Ron. A többiek is egy kicsit furcsán néztek rá. – Talán ha megismered kiábrándulsz.

- Jaj, maradj már! – mondta Christy. – Én úgy gondolom, hogy bármilyen rossz is valaki meg kell nézni a jó tulajdonságait is azokat értékelni és neki ez a tulajdonsága, az önfeláldozás a legnagyobb a tulajdonsági között.

- Neked agyadra mentek a Crució-k vagy szimplán örült vagy? – kérdezte Ginny.

- Jaj, hagyjátok már! Joga van azt gondolni amit akar. Snape-be úgyis belebukik majd, ha megismeri. – mondta Fred.

- Szóval akkor ennyi róla.... Még kérdés? – ezt már letörten mondta Christy.

- Mikor osztanak be? – kérdezte Ginny.

- Nem tudom. Még nem igazán tudom, hogy lesz.

- Dumbledore mondta, hogy Hétfőn óránk előtt beoszt a Süveg előttünk. – mondta Hermione.

- Ezt mikor mondta neked Dumbledore? – kérdezte Harry dühösen.

- Tegnap reggel. Az iskola tanulóinak, miután mindenki elolvasta a cikket. – felelte szemrehányóan Hermione.

- Nehogy veszekedni kezdjetek! – szólt közbe Christy.

Ekkor belépett Mrs. Weasley.

- Christy, drágám gyere kérlek! A Gyűlés mindjárt elkezdődik, már csak rád várunk.
 

Lefelé mentek a lépcsőn a konyha felé. Mrs. Weasley megpróbálta valahogy Christy haját megigazítani és a ruháján a ráncokat eltüntetni.

- Át kellett volna öltöznöd. Az úttól nagyon gyűrött a ruhás meg te is. Nem kell féled! – mondta Christy arcát látva, ami immár falfehér volt és keze, lába remegett. - Dumbledore nagyon kedves és türelmes. Nem lesz gondod az angollal sem hiszen ő tud magyarul. Majd megkérdezed, ha nem tudsz egy szót. Az a lényeg, hogy a tőled telhető legnagyobb pontossággal mondj el mindent! – De Christy nem félt, csak izgatott volt, hogy lássa Professzor Snape-t.

Ekkor már a konyha előtt voltak. Mrs. Weasley kinyitotta a konyhaajtót. A bent ülők elhalkultak. Christy belépett, mögötte Mrs. Weasley becsukta az ajtót és pajzsbűbájt tett rá.

Severus fölnézett. Már teljes izgalomban volt, hogy láthassa a lányt. Mikor meglátta gondolatok sora röppent a fejébe. Volt ideje elmerengni, hisz Dumbledore egyenként bemutatta a Tagokat.

’Milyen különös... Mintha már láttam volna valahol. Olyan gyönyörű! Ez a szomorúság és ez a meggyötörtség az arcán, olyan elérhetetlené mégis védtelenné teszi. Úgy átölelném és arcon csókolnám, hogy elfeledtessem vele mindazt a rosszat ami történt vele! Vajon hova fog kerülni? Ha az én házamba kerülne nem lenne feltűnő, ha.... szeretném....

*

Eközben Dumbledore Lupinhoz ért.

- Ő itt Remus Lupin. Biztos jól kijöttök majd.

- Szia! – köszönt először Remus.

- Hello! Te is vérfarkas vagy. Érzem rajtad.

Remus meglepődött. – Igen, az vagyok. Már kisgyerek korom óta. Te mióta?

- Tulajdonképpen csak képletesen. Igaz minden teliholdkor általában átváltozok, de önmagamtól, mivel animágus vagyok.

Sirius közbeszólt.

- Üdvözöllek körünkben. Én is, csak kutyává.

- Na, jó. Menjünk tovább. – szólt Dumbledore.

*

De majd együtt lehetek vele! Biztos adhatok majd neki különórákat, vagy inkább ő taníthat engem... Akkor ketten lehetnénk.... Olyan szép!!....’

Ő itt pedig Severus Snape. – szólalt Dumbledore és rámutatott Severusra. Severus máris újra a valóságban volt. – Ő lesz a bájitaltanárod.

- Örülök, hogy megismerhetlek. – monda Severus. Közben olyasmit tett amit még talán gyermekkorában tett meg utoljára: igazából szeretetteljesen rámosolygott Christy-re ügyelve rá, hogy csak Christy láthassa.

- Jó estét,.... Professzor! – mondta igencsak félénken.

- Akkor kezdhetjük? Készen állsz, hogy elbeszéld mi történt? - Dumbledore most már komolyra fordított a szót.

- Igen. – a válasz rövid volt, de igen határozott. Christy immár nem félénknek látszott. Tartása merev és büszke lett. Arca már nem árult el izgalmat, sem semmilyen érzelmet. Olyan lett mint Snape.

- Nem először volt ilyen gyülés, de akkor soha nem volt rajtuk csuklya. Most volt és Voldemort is ott volt.

Mindenki döbbenten nézett.

- Mit akart Voldemort-t? Miért harcoltatok ellene? – kérdezte Dumbledore.

- Azért jött, hogy anyám beváltsa neki tett ígéretét. De én nem akartam belemenni.

- Mi közöd van neked anyád ígéretéhez?

- Az, hogy azt igérte meg neki, hogy én, ha elég idős leszek hozzá Voldemort feleségül fog venni engem.

- Te ezt mióta tudod?

- Csak aznap óta.

- Értem...

- A barátaid akkor Voldemort ölte mg.

- Nem, ő ráhagyta a csatlósaira a piszkos munkát. Elment. Anyámnak mondta, hogy visszajön értem később.

- De már nem tud. – mosolyodott el biztatóan Dumbledore. – Viszont nyáron gondok lesznek. A Roxfort-ban nem maradhatsz. És megvédeni csak a saját családbeliek tudnak. A tanév alatt megpróbáljuk megtalálni az apádat.

Christy föllelkesült. Sokat álmodott arról, hogy van egy apja. Nem mintha az anyjának nem lettek volna élettársai, de ők nem lányukként néztek rá.

- Az jó lenne.

- Történt még valami?

- Az aurorok nem minden halálfalót kaptak el. Volt ott egy aki úgy tűnt Voldemort bizalmasa. És ő is angol.

- Tudod a nevét?

- Igen. Nem először volt itt nálunk. Lucius Malfoy-nak hívják.

- Malfoy mindig benne van az ilyenekben. Nem meglepő. Nem tudod honnan ismeri anyádat?

- Egy iskolába jártak mást nem tudok.

-Most elmondok pár dolgot amit szeretném, ha szigorúan betartanál! – mondta Dumbledore komolyan és fenyegetően.

- Rendben van. – hangjában sem volt ellenkezés

- Először is: Senki nem tudhatja meg, hogy magid vagy. Nem használhatod az erőd mások jelenlétében! – itt megállt Christy-re nézve  Christy kihasználta az alkalmat, hogy megkérdezze.

- Szóval, ha 100%-osan egyedül vagyok használhatom?

- Nem! Legfeljebb, ha csak egy tanár van a közeledben. De legjobb, ha valamit tényleg akarsz akkor az igazgatói szobában teszed meg.

- Értem. A másik meg gondolom az lesz, hogy iskolán kívül nem használhatom a pálcámat sem.

- Igen. Pontosan. Kivétel a bájitalok készítése. Gondolom nyáron gyakorolsz. Indulsz a következő Versenyen is?

- Még nem tudom. Lehet itt abbahagyom. Anyám nem nézte jó szemmel, hogy ezt ennyire szeretem. Sokszor eltiltott tőle.

Snape közbeszólt.

- Pedig a tehetséget ápolni kellene! Én azt mondom folytasd!

Christy egy kissé hidegen mondott valamit a Rendnek.

- Egy valamit utálok, a sajnálatot! Engem nem kell sajnálni azért ami történt! Lehet együtt érezni, de nem kell gyenge elméjűek kezelni! – mindenki megdöbbent.

Dumbledore szólt.

- Christy mi nem akarunk...

- Tudom! De a szemekben látom, hogy úgy sajnálnak, ezért úgy kezelnek mintha teljesen védtelen és tehetetlen lennék! – ezeket úgy mondta, hogy arca meg se rezdült, szméből büszkeség sugárzott és hangja sem remegett meg a dühtől.

’Ezt nem kellett volna mondanom. Én tényleg csak Szeretni akarom. Lehet, hogy szokatlan neki ez, hogy valaki így szóljon hozzá és ez csak védekezés. Néha én is ilyen vagyok.’

- De ez nem tartozik szerintem a gyűléshez.

- Akkor most elmehetsz... És volna még valami, azt sem tudhatják, hogy animágus vagy! - Christy bólintott.

- Viszontlátásra!

Christy már ment kifelé mikor tüzes fény villant fel a konyhában és egy főnix jelent meg, „aki” odaszállt Christy-hez.

- Hotaru! Hát te mg hol csavarogtál? Előbb értem ide mint te. – mondta Christy mosolyogva miközben simogatta a főnix hátát. A főnix valamit „csiripelni” kezdett a főnixek lágy „csicsergésével”. Christy válaszolgatott rá. Kissé dühösnek látszott. Most viszont újra visszahúzódó lett.

-Miért mentél el hozzá?

- ’Csip-csip-csip.’

- És mit mondott?

- ’Csip-csip-csip.’

- Menjen ő a fenébe!

Dumbledore megszólalt.

- Most kiről beszéltek?

- Anyámról. Elment az Azkaban-ba Hotaru.

- Igazán? És hogy érzi magát?

- ’Csip-csip-csip.’

-Még eszénél van. De rögeszmeként még felügyel engem.

- ’Csip-csip-csip.’

- Van valaki akit megbízott, hogy vigye a híreket.

- Ki az? – kérdezte Snape.

- ’Csip-csip-csip.’

- Lucius Malfoy.

Dumbledore Snape-hez fordult.

- Severus, figyeld kérlek Lucius minden lépését is.

- Rendben! – válaszolt eltökéltséggel hangjában.

’Nem fogom hagyni, hogy elvegye a Nagyúr! Életem árán védem őt!’

- Folytassuk a Gyűlést! Christy kérlek menj ki. – szólt Dumbledore. Christy karján Hotaru-val kimen.

- Na, mi volt? – kérdezte Hermione.

- Csak elmondtam amit nektek.

Ginny Hotaru-ra mutatott és felkiáltott.

- Ez egy főnix! Dumbledore-nak van egy főnixe. Ez az övé?

- Nem. Ő senkié. Ő a maga úrnője, de hivatalosan én vagyok a gazdája és nevelője. Három éves voltam mikor rátaláltam még tojás állapotában. Ő a legjobb barátnőm.

- Megsimogathatom?

- Persze. Nyugodtan. De úgy, hogy ne húzd meg a tollát.

Ginny óvatosan ölbe vette a varázslényt. Hotaru énekelni kezdett.

- Tényleg kiábrándultál már Snape-ből?

- Mi bajotok van vele? Nekem semmi gonoszság nem tűnt föl benne. Csak az élet meggyötörte és nem tudja hogyan bánjon Veletek.

- Ezt már én is észrevettem. - mondta Hermione. – Mindig mondom nekik, hogy hagyják békén. - Hermione a fejét csóválta. – De hát, nem mindenki érti meg ezt meg.

- Én egyelőre maradok az álláspontomnál, de lehet, hogy órán Snape tényleg más lesz. Én azt hiszem lefekszek aludni. Hosszú volt az út. Hotaru itt marad, ha akar veletek.

Hotaru egyet „csipogott” és bólintott.

Christy átment, átöltözött és lefeküdt ágyába. Gyorsan álomba merült. Álmában újra a VB-n volt mikor kihirdették az eredményt, de most valaki volt ott, akit ismert, valaki aki mosolygott rá ás szeméből büszkeség sugárzott: Severus Snape. Utána odajött hozzá, átölelte és azt mondta. : Jól van, Kicsim. Szeretlek.