Október 4.
Pamela P. 2004.09.24. 09:42
Megébredés,és a rossz előérzet...
A nagy párbaj óta eltelt idő alatt végig komában voltam, ezért nem írtam. Madam Pomfrey szerint kaptam egy enyhe agyrázkódást, ezenkívűl eltört a jobb lábam, a kezemen pedig egy hatalmas karmolás feszített. Amikor felébredtem, és kinyitottam a szemem hallottam a körülöttem lévőknek felsóhajtását. Rengetegen vettek körül, ami nagyon jól esett. Bal oldalomon Remy, Dany,Tina és középen Kathleen, jobb oldalt Harry, Ron és Hermione. De ez még nem minden rajtuk kívűl vagy tíz griffendéles nézett engem.
- Juj de jó hogy végre magadhoz tértél!!! Már azt hittük hogy…
- A lényeg hogy magadhoz tértél, és semmi bajod.- szakította félbe Dany Remyt. Dany karja be volt kötve, Remy egyik lába gipszben volt, Hermione arcán egy nagy karmolás állt, Ron bal szeme alatt egy kisebb monokli díszlegett, és még sorolhatnám. Akik ott voltak velem azon az éjjelen úgy néztek ki mint a hadseregből menekült katonák.
- Én két nappal ezelőtt tértem magamhoz, a többiek már előbb.- mondta Remy.
- Na és Fiona? A mardekárosok? Meséljetek már!
- Ezúttal Bimba professzor és Flitwick professzor talált ránk. Amikor Madam Pomfrey meglátott Téged meg Remyt, összecsapta a tenyerét. Te meg Remy a két leghűségesebb látógatói.- kuncogott Kathleen, aki nem sokkal miután én elájultam magához tért. A mardekárosokat egy másik teremben ápolják. Úgy gondolták így lesz jól.
- Na és a tanárok mit szóltak ehhez?- kérdeztem izgatottan.
- Azt mondták hogy ha még egy ilyen lesz veled… szóval, hogy összetűzésbe kerülsz mardekáros társaddal, Fionával… akkor kicsapnak.
- És ezt maga Dumbledore mondta… pedig neki aztán van türelme, bőven…- folytatta Ron.
- Persze Piton már most azt mondta, hogy mindjáunkat csapjanak ki…- vette át a szót Dany.
- Öhm… kettesbe maradhatnék kicsit Remyvel?- kérdeztem kis idő elteltével.
- Persze…- mondták kórusba a többiek és kibagtattak a kórteremből.- Majd jövünk később! Szia!
- Miről akarsz velem beszélni?- kérdezte Remy.
- Csak arról,hogy… szóval valamit nem értek… ha egyszer összevesztünk, miért védtél meg minket?
- Jah csak ez az!- mondta megkönnyebülten a mardekáros lány.- Hát azért, mert rájöttem, hogy hülyeség ez miatt veszekedni… és nem állíthatlak csak így választás elé… belegondoltam a helyzetedbe… aztán eszembe jutott hogy az nap van a párbajod Fionával… és mivel nem segítettem biztos csalódott vagy… így hát kironahtam, hogy mire éjfélt üt az óra, én is ott legyek… aztán láttam ahogyan Fiona felcsalogatott a Sötét toronyba… és aztán átalakultam…
- Köszönöm. Nélküled már tuti nem élnék se én, se a többiek. És örülök, hogy megértettél.- mondtam, felültem az ágyba és átöleltem Remyt.
- Van egy rossz hírem…
- Mi az?- kérdeztem kétségbeesett hangon.
- Dany… szóval megkért hogy inkább én mondjam el… de tudod… szóval azon az estén…Dany megvédett téged a vérfarkas harapása elől… és így őt harapta meg…
Remy kiment és egyedül maradtam. Elgondolkodtam azon, hogy valóban összefüggött a rémálmom a valósággal… hiszen azt álmodtam mindig, hogy esik az eső és egy vérfarkas üldöz…
A délután ugyanúgy telt mint a délelőtt. Sokan jötek látogatóba, és midnenféle édességet hoztak nekem. Aztán úgy késő délután rossz kedvem lett… méghozzá egy rossz előérzetem miatt… nem bírtam sokáig, köntöst húztam és elindultam amerre az eszem súgta… meg kell találnom azt, amiért rossz az előérzetem… meg kell akadályoznom… ha meg tudom… Elindultam a fal mentén kapaszkodva… a törött lábamra nem bírtam ráállni annyira fájt … a pálcámat kitartottam magam elé… a csendben csak a saját szívem dogobását hallottam… aztán sikogatást hallottam rohanni kezdtem a hang irányába… egy hatalmas ablaknál aztán megálltam… amit láttam attól egy percre még a lélegzetem is elállt… Fionát láttam aki egy ismerős lányt kínozott… a lány az ablakhoz lépett… az egyik lába már a levegőben lógott…
-NE! Remy!!!- kiáltottam. Odarohantam a párkányra. Remy már csak a kezével kapaszkodott, én pedig minden erőmmel húzni kezdtem… Fiona a hátam mögött kacagott… éreztem, hogy alig van erőm… a fejem lüktetett, a lábam nagyon fájt… a szemem könnyezni kezdett a fájdalomtól… Aztán lökést éreztem... Fiona állt mögém,és lökni kezdett engem a mélybe, Remy pedig a tört lábamon kapaszkodott… aztán erős szél fuvallat csapott az arcomba és zuhanni kezdtem Remyvel együtt! Aztán hallottam még, hogy Fiona nevetését félbe szakítja egy ismerős hang…
- CAPITULATUS!- kiáltotta az ismerős hang, aztán az ablakhoz lépett, és egy varázsigét motyogott amit már nem hallottam tisztán… mert a föld felé közeledtem… aztán hirtelen egy-egy hordágyra estem én is, és Remy is.
|