1. fejezet
Era 2004.09.24. 09:24
A jogok Erát illetik!!!!!!!!
1. A borzalmas álom
Egy régi romos házban, egy kisgyerek alszik a bölcsőben.Két farkasszerű lény tart felé vicsorogva. Undor látszik a pofájukon, a szemükben pedig a vér csodálata.Egymás szemébe néznek, egy jelre várva a másiktól.Mintha az eggyik meghátrálna, hogy ő mégsem vetemedik arra a tetre hogy megölje ezt a szegény árvát.De a másik felmordul, és a nyakába kap.Harc lesz nagy harc.A vér folyik mind a két lényből.Amelyik meghátrált megízlelte a vér ízét.Szeretne ölni.A másik lény ezt észlei és nekitámadnak a gyereknek.Ebben a pillanatban beront valaki, és elkiáltja magát:Stupor!! És ekkor:BIP-BIP-BIP-BIP! Sue Hill olyan gyorsan pattant fel az ágyból, mintha ő magát egy ágyúból lőtték volna ki. -Szent Kleofás! Már megint ez a rémálom.-és akkorát csapott az órára hogy az megreccsent -Jaj ne!!!Már megint el kell vinni a szer...- Sue ilyetten a fejéhez csap - A leckém...Nem csináltam leckét!!A matektanár már megint le fogja szedni a fejem. Felkellt az ágyból és elindult mosakodni.Elhalad egy naptár mellet ami szerint ma július 20.-a van. -Dehát nyáriszünet van!! - kiállt fel Sue.Rohan vissza az ágyba.Úgy leveti magát hogy most az ágy reccsen.De ezt Suet nem érdekelte. - Jó reggelt Seb! - köszönt és felnézett a plafonra, bámulni az állatos posztereit. Rajongott az állatokért.Volt egy ara-papagája is.Sebastian volt a neve, de ő csak Sebnek hívta. Sue nevelőszülőknél lakott.A szüleit sohasem ismerte, fényképe is alig volt róluk.Megakarta ismerni őket, de nem akarta elhagyni nevekőszüleit.Ők voltak a kedvencei.Mondhatta azt is, hogy jobban szereti őket mint az igazi szüleit. Felkelt az ágyból és elindult a tükör felé.A tükörből egy hosszú,fekete hajú,kék szemű,kicsi, kócos lány nézett vissza rá.Sue ahoz képest hogy 11 éves 121 cm.Ő volt a legkisebb a lányok közül az iskolában.Ezért sokan cikizték - a mai szavakkal élve.Fölöltözött és lement reggelizni. - Jó reggelt apa! - Jó reggelt anya! - köszönt. - Jó reggel Sue! Jól aludtál? - Nem éppen.Megint a kisgyerekről álmodtam, meg azokról a fura lényekről.- felete, és közben felidézte az utolsó kiáltást: Stupor.Vajon mi lehet az a Stupor.Tudta hogy nincsen semmi értelme de mégis... - Apa!Mi az a Stupor? - Mért kérded? - Benne van az álmomban. - Nem, nem jelent semmit.Inkább menj ki és nézd meg a postát. - felete Mr.Hill. - Miért akarsz mindig lerázni mikor az álmom rejtelmeiről akarok beszéln!!.Mert látszik rajtad hogy tudod, de nem akarod elmondani.Miért? - Sue!Légyszíves és hozd be a postát. - Rendben!! - mondta Sue egy kicsit erősebben a kelleténél.Kitrappolt a konyhából.Miért?? Miért nem mondja el??
|