Szeptember 22.
Pamela P. 2004.09.18. 09:26
Roxmortsi kiruccanás és az álom.(kicsit hosszú lett)
Kora reggel kellett kelni.Elvégre adtak egy szünet napot amin le mehetünk végre Roxmortsba!Majdnem az összes diák felsorakozott a rendhagyó roxmortsi kirándulához,amire az első és másodévesek is eljöhettek.A bejárati csarnokban Frics várta a Roxmortsba igyekezőket.én csak későn értem oda,mert elmentem Remyhez a gyengélkedőre,akit kiengedtek végre a kórteremből!Félig vele mentem a falu felé,félig Harryékkel.Együtt sajnos nem lehetett,mert Remy még mindig gyűlölt harryt.Valahol megis értem,elvégre Harry majdnem megölte az apját.
Roxmorts egyszerűen gyönyörű volt!Harry,Ro,hermione és én beültünk a Három Seprűbe elfogyasztani egy pohár finom Vajsört.Nagyon jól éreztük magunkat.Aztán amikor épp ki akartunk menni belefutottam egy fiúba akit már ismertem félig-meddig.Szeptember 7.-én írtam róla,Trelawney óráján beszélgettem vele.John Stakennek hívták.
Hirtelen azt se tudtam mit mondjak.
-Öh…-nyögtem ki.
-Na mi azt hiszem nem zavarunk megyünk tovább!Sziasztok!-szólt Hermione majd kimentek az ajtón.
-Hát hello,rég beszélgettünk.-mondta Johnny.
-Aha…szia.
-Nem lenne kedved holnap naplemente idején egyet sétálni a tónál?
Nagyon megdöbbentem.Randira hív,vagy mi??!Na persze…hiszen járnak a írek hogy járok Danyvel,de nem úgy néz ki.
-Sajnálom de nem.Tudod…szóval most barátom van és…
-Ki az?-kérdezte engem félbeszakítva.
-Dany…David Johnson.
-Ja hogy ő…ismerem.-mondta Johnny olyan keserűen mintha citroba harapott volna.
-Penny!Penny!Végre!Elment a fattyú?-Remy futott oda hozzám.
-Igen,elment.-feleltem.
-Hmm….te ki vagy?-kérdezte Remy és végignézett Johnnyn.
-John Staken vagyok,te bizonyára Remy Potter vagy.
-Igen…Penny gyere,menjünk,nézzük meg a Mézesfalást!
-Oké…-mondtam,majd Remy kirángatott az ajtón.Még utoljára Johnny szemébe néztem-Sajnálom.
Tényleg nagyon sajnáltam…vajon helyesen cselekedtem?
A Mézesfalás egyszerűen gyönyörű volt!Annyi mindent megkóstoltam,hogy majdnem szétpukkattam.Aztán ránéztem az órára.
-Hu te jó ég negyed 5 van
-Na és?-kérdezte Remy értetlenül.
-Bocs Remy de menem kell!
-Hova mész?
-Találkozom van Danyvel!
Végig rohantam a kis utcán,míg nem odaértem a Három Seorű bejárata elé.Dany ott járkált.
-Jaj ne haragudj,kiment a fejemből!-mondtam Danynek.
-Semmi baj.Gyere mutatok neked egy gyönyörű helyet.
Finoman megfogta a kezem és elindult velem arra,amerre már alig voltak.Útközbe összefutottunk Jhonnyval.Lesütöttem a tekintetem,ő pedig mogorva arccal nézte Danyt.
-Hova megyünk?
-Mindjárt meglátod.
Kiértünk egy kerek kis tisztásra,mögötte fák sorakoztak.Mi elindultunk két igazán szép fa között,míg nem értünk le a tóhoz.A kilátás gyönyörű volt.Rengeteget beszélgettünk és a végén már a domboldalon feküdtünk egymás karjaiban.A felhőket néztük.
-Nézd csak!Annak olyan alakja van mint egy szívnek.-mondta Dany és igaza is volt.Aztán egymás szemébe néztünk.
-Szeretlek.
Ekkor olyan dolog történt ami velem még soha!!!Megcsókolt!!!!Nagyon izgultam közbe és olyan hevesen vert a szívem mint még soha.Nagyon jó volt,és ekor határoztam el,hogy ezt a napot soha nem fogom elfelejteni.Még maradtunk egy kicsit,aztán sugrzó arccal visszaindultnuk a kis utcába.Már indultunk vissza Roxfortba,amikor én visszaindultam Remyhez.
-Téged meg mi lelt?-kérdezte Remy.
-Miért kérded?
-Hát mert olyan boldognak látszol,és tisztára el vagy pirulva…várj csak!Csak nem!
-De igen..megcsókolt…-feleltem mosolyogva.
Estefelé a klubhelységben ültünk,amikor láttam Mariet lejönni a hálóból.Valamit szorongatott a talárja alatt…volt egy tippem mi az…
-Marie!Várj egy pillanatot!
-A lány megrezzent és óvatosa felém fordult.
-Mi-mi az?
-Á semmi,csak ezt visszavenném.Szia!-azzal kivettem a kezéből amit szorongatott.A varázstükröt.
-Ez szép volt!Honnan tudtad hogy nála van?
-Hát egyértelmű volt.Harry,Ron!Légyszi vigyétek ezt a hálótokba és jól rejtések el4Mert a lány hálókba bármikor be tud menni Marie!
-Oké,elrejtük.
-Nagyon köszönöm.
Éjjel megint rémálmom volt.Megint a vérfarkas üldözött,aztán eltünt a kép…és hirtelen Fionát láttam,aki hívott”Gyere!”Elindultam felé.Hirtelen billenést éreztem…
-PENNY!
A kiáltásra felébredtem.De nem az ágyamba votam.Hanem az ablakpárkányon álltam kint,és amint felébredtem megcsúsztam a párkányon!
-Penny!Gyere add a kezed!-Chirstina volt az aki kiáltott és most a segítségemre sietett.
Visszahuzott,és rögtön meg is kérdezte.
-Miért akartál kiugrani?
-Nem akartam…álmomban kerültem oda…Ez nem lehet igaz!Bizztos megint Fiona műve!Pár nappal ezelőtt is belemászott az álmaimba,hiszen tudod!Akkor meg egy kést szúrt a hasamba!Na majd 25.-én a párajon megmutatom neki,hogy velem nem fog szórakozni,és nem fogja az életemet kockáztatni!
|