A Történet

1. fejezet

Eddigi életem dióhéjban

Sziasztok! Az én nevem Jamie Wilde. Hetedéves leszek a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában.

Eddig magántanárnál tanultam, mert anyuékkal folyton úton voltunk. A szüleim ugyanis – most mugli szóval fejezem ki magam – diplomaták. Vagy nagykövetek? Nem tudom. Valahol a kettő között.

És ez azt jelenti, hogy állandóan úton vagyunk.

Általában hónaponta költöztünk, de volt, mikor hetente. És így nagyon nehéz lett volna hónaponta iskolát váltanom.

Ezt anyuék is belátták, s gondoltak egy nagyot: magántanárt hivattak, aki mindig velünk utazott.

A közeli rokonaink között szerencsére volt is egy tanár, a nagybácsim, Jack bácsi, ő tanított engem 11 éves koromtól fogva. Egész jól kijöttünk egymással. Jól tanított.

Ötödévesen az RBF-et a Beauxbatons Mágusakadémiában tettem le, mert akkor éppen Franciaországban tartózkodtunk.

Éppen egy éve kaptam meg a levelet az RBF eredményeiről. Tizenhármat sikerült letennem! Anyuék is nagyon örültek neki, s hogy még nagyobb legyen az öröm, vettek nekem egy Tűzvillámot!

Igen, egy Tűzvillámot! Ha még nem említettem volna, hát akkor most mondom, hogy a szabadidőmben a legtöbbször a seprűt lovagolom. Ha van rá alkalmam, akkor kviddicsezek is.

A seprűn szoktam magam szabadnak érezni. Ha dühös vagyok, csak ráülök, s mikor leszállok a földre, már tökéletesen meg vagyok nyugodva.

No de térjünk vissza a jelenbe.

Anyuék úgy döntöttek, hogy most már végleg letelepedünk Angliában. Munkát vállaltak a Mágiaügyi Minisztérium Nemzetközi Máguskapcsolatok osztályán.

Ugyanazt fogják végezni, mint eddig, csak most költözések nélkül.

Ideje volt, gondoltam. Mert már nekem is nagyon elegem volt ebből az egészből. A sok költözés hátrányaként még nem találtam igazi barátot.

De remélem, ez most már máshogy lesz. Hisz mostantól egy rendes iskolába fogok járni! Néhány száz gyerekkel együtt! Biztos lesz valaki, akivel majd megértjük egymást…