Amikor felébredtem másnap reggel nagyon boldog voltam: 11-kor indul a vonat!!!! A csomagom már tegnap este bepakoltam, úgyhogy volt két szabad órám. Úgy döntöttem lemegyek az Abszol útra, és megkeresem azt a fiút, akit Madam Malkin talárszabászatábn láttam. Sajnos sehol nem találtam. Amikor csalódottan visszaindultam, egy lány nekem jött.

 - Mit jössz nekem, mi??- kérdezte felháborodva.

 - Remy, hagyj békén! Miért kell mindig belém kötnöd?

 Mire kimondtam a kérdést a lány már el is ment. A Czikornyai ás Patzába újra találkoztam Patriciával.

 - Jaj, légyszi hívj simán Patinak! Neked mi a beceneved?

 - De igen. Penny.

 - Penny? Hogyhogy nem Pam?

 - Nem tudom, ez ragadt rám.

 Oké, akkor ezentúl úgy hívlak. Harmadéves leszel, ugye?

 - Igen.

 - Akkor évfolyamtársak leszünk…

  Végre eljött a tizenegy óra.Már a vonaton ültem, amikor egy bozontos hajú lány nyitott be a fülkémbe:

 - Szia! Bocs,de nem láttál egy varangyot?Egy Neville nevű fiú elhagyott egyet.

 - Nem láttam.- feleltem megdöbbenve.

 - Na mind1… - azzal leült velem szembe a lány.

 - Hermione Granger a nevem,most elsőéves. Te?

 - Én Pamela vagyok, és most harmadéves, eddig a Durmstrangban tanultam.

 - Na és mi a vezetékneved?

 - Hát öhh… sajnos nem tudom még… de ma kiderül. Intézedben nőttem fel.

 - Ohh..ne haragudj..nem tudtam.

 - Semmi baj.

 - Gondolom akkor barátokat szeretnél szerezni, ugye?

 - Hát igen.- mondtam elmosolyogva.

 - Gyere velem, bemutatlak két barátomnak, akiket én is most ismertem meg.

 - Rendben.

 Azzal megfogta a kezem és kirángatott a kabinból. Aztán megállt egynél, kinyitotta. A fülkében egy vörös hajú, szeplős fiú ült, és egy szemüveges, feketehajú fiú… akinek az arca roppantul emlékeztetett valakire. Mintha már láttam volna valahol…

 - Fiúk, Ő Pamela. Pamela,Ő itt Ron Weasley és Harry Potter.

 - Sziasztok.- mondtam zavartan, és közben arra gondoltam, hogy Harry kire emlékeztethet.

 Az út hátralévő idejében velük beszélgettem, és sikerült nagyon jól összebarátkoznunk.

 A vonatról leszálva az út Roxforthoz zökkenőmentes volt, egész addig nyugodt voltam amíg az igazgató fel nem állt székében, az elsősök beosztása után, amikor már csak én álltam egyedül az asztaluk előtt.

 - Eljött az újjabb tanév. Hadd mutassam be nektek Pamelát, aki eddig a Durmsrangban tanult. Most beosztjuk őt is valamelyik házba, és harmad évesként folytatja itt tanulmányait.

 Pamela POTTER! Kérem fáradjon a székhez.

 Hirtelen azt hittem álmodok. Hallottam a diákok csodálkozásait, és mindenki meghökkenten nézett az igazgatóra.

 - Mielőtt beoszt a Teszlek süveg valamelyik házba, tudnia kell a diákoknak és neked is, hogy Te vagy az a gyermek, akit Potterék intézetbe küldtek, mikor a kis Harry megszületett. Te vagy Harry Potter testvére és Remy Potter féltestvére.

 Harry és Remy annyira megdöbbentek, hogy tátva maradt a szájuk. Remy szemében megcsillant a gyűlölet fénye.

 - Hát akkor lássuk!- Azzal Dumbledore a fejembe tette a süveget:

 - Hát igen… ez egy nagyon nehéz kérdés. Eszes, ravasz is egyben, viszont bátorsága felülmúlhatatlan… GRIFFENDÉL!

  Nagyon boldog voltam, ahogy siettem a Griffendél asztalához minden szem rám szegeződött.

 A lakoma alatt végig Harryvel beszélgettünk:

 - Akkor azért voltál olyan ismerős, mert rám hasonlítasz- mondtam Harrynek.

 - Igen, én is észrevettem a vonaton.- felete mosolyogva Harry.

 Hirtelen megpillantottam Patriciát, aki a Hugrabug asztal felöl integetett. És még valakit… a Griffendél asztalánál ült... nem messze tőlem… a fiút... a barna szemű, édes fiút... a szívem ismént nagyot dobbant, és feldöntöttem a tányéramat.