6. fejezet

A büntetőfeladat

Mikor végeztünk a vacsorával, elindultam a nagyterem ajtaja felé. Megláttam Harry-t, majd odaléptem hozzá:

- Mit akartál mondani?

- Csak azt, hogy sajnálom. Tudom, hogy amit tettem, arra nincs mentség, de...

- Hát nincs! - vágtam közbe.

- Igen... Szóval, kérlek, bocsáss meg. - mondta lesütött szemmel.

- Nem, Harry. Mostmár legalább tudom, hogy nem engem szeretsz. - egy könycsepp lecsordult az arcomon.

- És tavaly? Mi volt tavaly a szobornál? Ha nem szeretnélek, akkor...

- Nem, Harry. Nem... - olyan ingerült voltam, hogy már rázkódtam dühömben. - Én más szeretek.- tudtam, hogy most olyat mondtam, ami nem igaz...

- Kit? - kérdezte ijedten a fiú. - Malfoyt?

- Igen, Harry. - hazudtam újra.

- Nem, az lehetetlen. - Harry már a sírással küzködött.

Ekkor megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelemes. SOHA! Se Harrybe, se Dracoba... se senki másba.

- Sajnálom, Harry, de már mást szeretek. Ez van, ilyen az élet! - mondtam.

- Remek! Akkor... Szia. - mondta immár megvetően a fiú.

NEEEE! - ordítottam magamban. Most Harry utál... Nagyon utál. Ekkor valakí szelíden átölelte a derekam, és belesuttogta a fülembe:

- Na, ki vagyok?

- Draco, ne! Kérlek! - próbáltam lehántani magamról a fiú kezét. - Most hagyj egy picit! - felnéztem az emeletre: Harry ott állt a korlátnál, és minket figyelt. Az arca nem árult el semmilyen érzelmet, de mikor találkozott a tekintetünk- én még mindig Malfoy karjaiban vergődtem - látszott benne a csalódottság. Harry elfordult, és elment.

- Jó, akkor majd jövök később! - mondta Draco.- Szia.

- Szia.

- Másnap reggel korán keltem. Az elsők között mentem le reggelizni. A szemem egy kissé kisírt volt... Hát, igen. A tegnapi események után...

Hermioneval megettük a reggelinket, majd megvártuk McGalagonyt.

- Az órarendjeik. - mondta a magas, őszes hajú tanárnő. Közben megérkeztek a többiek is.

- Ne! Bármit csak ezt ne! - nyöszörgött Neville, az órarendre meredve. - Dupla bájitaltan a második óránk!

- És ráadásul jóslástannal kezdünk! - folytatta Ron a siránkozást.

- Kíváncsi vagyok, az idén hogy fogok meghalni! - nevetgét Harry.

Kilenc előtt elindultunk az Északi-torony felé. Próbáltam leszakadni a Harry-Ron párostól, de ez a tömeg miatt elég nehezen ment... Folyton összeütköztünk. Mágnesként vonzottuk egymást. Persze ez Chrissienek is szemet szúrt, mivel a harmadik ilyen alkalom után azt mondta:

- Szerintem, Amanda, te nem tudsz menni.

Trelewney természetesen megjósolta Harry korai kínhalálát egy halálfaló által. (-Ez elég érdekes!- mondta Ron az óra után. - Téged nem csak Tudodki ölhet meg?). És megjósolta Chrissinek, hogy az ő élete nagyon boldog lesz, és hamarosan rátalál az igazira.

Itt nagyot dobbant a szívem. Ugye nem Harry az?

Ezután dupla bájitaltan következett - a Mardekárral. Beléptünk a terembe. Megpróbáltam a lehető legmesszebb ülni Harrytől, és Dracotól is, de ez nem ment olyan könnyen. Igaz, hogy tőlük elég távol kerültem, de Chrissie ott ült a mellettem lévő üstnél.

Piton is becsörtetett a terembe.

- Rendben. Nos... Mint látom, egy új taggal bővült a Griffendél ház. - mondta undok mosollyal. - Miss Brown! Megkérdezhetem, hogy magának miért nem kell minden tanárnál írnia egy szintfelmérést, mint ... - itt rám pillantott. - Mint tavaly a testvérének?

- Természetesen, megkérdezheti, tanár úr. - Hallatszott a céltudatos válasz, mire Piton elég fura - Ron szerint inkább dilis - arcot vágott. - A tanév kezdete előtt írtunk egy levelet Dumbledore professzornak, hogy hol tartok az egyes tantárgyakból.

- Értem.- felelte Piton. - Nos, az óra első részén a fiatalító főzetet vesszük  ismétlésként, a második felében pedig elkezdjük az öregítő főzetet. A fiatalítónak nem írom fel a receptjét a táblra, hiszen azt tudniuk kell fejből, igaz Potter? - mondta mélységes undorral.- Mi a feladata a celluzion gyökérnek?

- Ööö... - Harry csak dadogott. - Ez alakítja az élőlény szervezetét.

- Eddig tarott, mire meg tudta súgni, Miss Granger? - nézett élesen Hermione felé. - Ez bizony mínusz tíz pont... - kiélvezte szavai hatását - a Griffendélesek felmorajlottak - majd folytatta: - Most pedig párokban fognak dolgozni.

Beoszototta a párokat.

- Majd én felszelem a celluzon gyöketet! - mondta Chrissie mérhetetlen nagy dühvel. Ő lett a párom...

- Jó. Én meg a szépiaszemeket. - mondtam halkan, de legszívesebben az arcába vágtam volna a szépiaszemeket.

- Oké. Amúgy ugye utálod Harryt? - mondta, majd leült mellém. - Mert azt hallottam, hogy ő már utál téged.

- Igen? és kinek mondta ezt? - kérdeztem ingerülten.

- Hát nekem!!! Persze azt is mondta, hogy soha nem is szeretett igazán! - mondta kárörömmel a hangjában.

- HAZUDSZ! - ordítottam. A terermbn minden szem ránk szegeződött, de ez ebben a pillanatban cseppet sem érdekelt.

- Én hazudok? - Chrissie már tajékzott a dühtől. - ÉN SOHA NEM HAZUDOK!

- Most is hazudsz! - ordítottam, majd egy marék szépiaszemet a képéb vágtam.

- Ezért megfizetsz, te hülye ... - itt olyan szót ordított, amit inkább nem írok le.

- Igen?! - majd mindketten pálcár rántottunk.

- Elég ebből! - rivallt ránk Piton. Most eszméltem csak: a bájitaltan óra kellős közepén vagyunk... - Üljenek le, és fejezzék be azt a kis színjátékot! Mínusz ötven pont a Griffenféltől!

- De Tanár úr... - kezdtem.

- Fejenként! És ha nem fogja be, még vonhatok le pontot! Mindkettejüknek büntetőfeladat!

Az óra többi része csendben telt. ( Kivéve azt, amikor Neville felrobbantotta az üstjét.)

- Nem hiszem el! - mondtam az óra végén, mivel megint nekem kellett feltakarítanom. - Neville, ha kéred adhatok neked külö órákat is! Csak kérlek, ne robbantsd fel az üstöd!

- Bocs...

- Délután megírtam a két méteres dolgozatom Pitonnak a sárkánybendőről, majd elindultam a tanár szobája felé. A helyiségben már ott ült Chrissie. Nem mentem be rögtön, hanem megálltam egy kicsit hallgatózni.

- Én nem tehetek arról, hogy a Amanda egy kicsit félresikeredett! - hallatszott ki a tesóm hangja.

- Nem vagyok kíváncsi az önajnározó monológjára! - torkollta le Piton.

Beléptem a terembe.

- Miss Brown is szíveskedett végre idefáradni... - mondta mélységes undorral. - Kérem, kövessenek!

Elvezetett minket a Mardekáros klubbhelységhez, majd:

- Menjenek be!

- De mi ide nem...

- Menjenek már be! Vagy inkább a Tiltott Rengetegbe kívánkoznak?

- Nem...

Felvezetett minket az emeletre, majd ott bementünk egy kis szobába.

- A feladatuk a következő: Fel kell fújniuk ezeket a luffballonokat - itt a sarokban álló nagy kupac lufi felé mutatott- majd feliratozzák őket.

- De, mit írjunk rá? - kérdeztem.

- Mivel Mr Malfoynak pont egy hónapja volt a szülinapja, meg kell ünnepelnünk. Itt az iskolában is meg szoktuk tartani.

- Nem, ezt én nem fogom... - kezdtem, de Piton ismét közbeszólt.

- És persze varázslat nélkül!