2. fejezet Az Odúban
HollyJade 2004.07.10. 11:05
A jogok HollyJadet illetik!!!
Az új lány 2. (2. fejezet)
Az Odúban
Elegem volt. A kedves, bályos testvérkém minden pillanatot kihasznált, hogy rámásszon Harryre. - Ő maga mondja, hogy mennyire kapós a fiúk körében, erre rámászik a saját testvérének a pasijára! - boszankodtam egyszer Hermionenak a telefonban... Igen csak érdekes volt ez a készülék. Először nem is tudtam, hogy mit csináljak vele... De mivel Harry muglik között nőt fel, ő segített. Elérkezett a nap, amikor végre elmehetek Harryvel az Odúba. - Oda Chrissie nem jöhet el... - mondtam kárörvendően. - Aha... Már elegem van belőle! - mondta Harry. Összepakoltuk a cuccainkat, felnyalábotuk a seprűinket, és elindultunk este az Odúba. Jó volt az idő, repüléshez tökéletesen alkalmas. - Merre? - kérdeztem. - Öh... Észak-Kelet felé kell indulni. Körübelül három órás út lesz. Elindultunk az említett irányba... A szembeszél egy kissé megnehezítette a közlekedést, de Harryvel így is meg tudtunk beszélni néhány dogot.
- Tudom, hogy Chrissie és én mások vagyunk, de ő mindent megtesz, hogy én alul maradjak.
- Nézd, engem nem fog elvenni tőled, mert én tégleg szeretlek. - Harry megpróbálta egy csókkal megpecsételni ezt a mondatát, de ennek az lett a következménye, hogy mindketten majdnem leestünk a seprűinkről.
- Elhiszem, de te nem ismered őt... Ugyanezt megcsinálta három éve, a Durmstrangeban. Erickel... elvette tőlem. Aztán mikor ötödéves koromban elköltözött apuval Franciaországba, újra összejöttem Ericcel. Egy boszorkány ez a csaj...
- Te is az vagy!
- Igen, de nem úgy! Ő kétszeresen is az! - majd nevetni kezdtünk.
Az út hátralévő részében sokat beszélgettünk még erről a témáról. Este tíz óra fele megérkeztünk az Odúhoz. Leszálltunk. Igaz, hogy ez a ház elég romos volt a mienkhez képest, de akkor még nem láttam belülről.
- Csodálatos! - mondtam, amikor beléptem.
Ron és Hermione a nyakunkba ugrottak. Mrs Weasley is kikecmergett a konyhából.
- Amanda! De jó, hogy megismerhetlek! Ron és Hermione sokat meséltek rólad.
- Oh.. Köszönöm.
- Gyertek, gyertek. Harrykém! - majd megölelte Harryt is az asszony.
- Ron, mutasd meg a szobákat a gyerekeknek.
- Oké, anya. Harry, te megint velem vagy, Amanda, te pedig Ginnyvel és Hermioneval.
- Gyere Amanda! - utasított Hermione.
Mikor felértünk a szobába, és kipakoltam, beszélgetni kezdtünk. Ginny nem volt a szobába.
- Figyu... - suttogta Hermione. - Valamit tudnod kell.
- Mondd. - láttam Hermione szemében az izgalmat. - Valami baj van?
- Nem... Semmi... Csak tudod, Ron és én...
- Mi van veletek??? - sejtettem a választ....
- Lefeküdtünk. - mondta halkan Hermione.
Erre nem tudtam mit mondtani, csak elnevettem magam.
- Mi van? - kérdezte zavartan a lány. - Most meg min vigyorogsz? Te is Harryvel? Vagy mi van?
- Nem... Mi még nem. - a még szócskát finoman hangsúlyoztam...
- Aha. És az ikartesóddal mi van?
- Kit érdekel! Felőlem akár vízbe is fulladhat!
- Azért a saját tesódra ne mondj ilyet! - szidott le Hermione.
- Ő nem a tesóm. Szerinted normális az, ha a tesóm egy mugli zeneszámot dudol a zuhany alatt?
- Mit? - kérdezte meglepődve a lány. - Lehet, hogy ismerem.
- Valami Kozsó, vagy mi a neve az énekesnek. Azt mondta, hogy egy sárvérű osztálytársa tanította meg neki! Rettenets! Harrynek is meg akarta tanítani!
- Oh, azt ismerem. Részvétem...
- Kösz. Kérdezhetek valamit? Jó volt?
Hermione úgy elvörösödött, mint egy túlérett paradicsom. Csak finoman bólintott egyett.
Este vacsoránál megismerkedtem a Weasley család többi tagjával. A Weasley ikrek biztosították a jó hangulatot. Folyton köpték a vicceket. Fred állandóan engem bámult... Mr Weasley folyton a régi iskolámról kérdezgetett.
- Hát, igen. Ezt ismerem. A Mágiaügyi Minisztérium se hitte el, hogy Tudjukki visszatért. - magyarázta.
Vacsora után jóllakottan mentünk fel aludni. Harryvel elbúcsúztunk egy forró csókkal, majd elmentem aludni. Reggel korán keltem.
A következő egy héten nem történt semmi. Chrissie küldött egy levelet nekem, amiben megkérdezte, hogy hogy van - Harry.
- Mit érdekli??? - ordítottam kikelve magamból. - Foglalkozzon magával!
Elérkezett a július 31. - Harry szülinapja.
Mindent megtettünk, hogy a lehető legjobban teljen neki ez a nap, és azt hiszem sikerült is. Elhalmoztuk ajándékokkal, de a legjobb csak ezután következett. Megpecséltük ezt a napot.
Harry átölelt, megcsókolt, majd ledöntött az ágyra...
|