Az új lány (16. fejezet)

Két kviddics meccs

Két hét telt el a haza érkezésem óta. Az órákon egész jól teljesíttettem, mivel Hermione segítségével sikerült hamar bepótolni mindent. Persze ez alól kivétel volt a bájitaltan. Szinte minden órán Malfoyjal kerültem egy csoportba, aki minden pillanarot kihasznált, hogy közelebb kerüljön hozzám. Piton még mindig nem mondott le arról a jó és kedves szokásáról, hogy velem takaríttat.

- Miss Brown, kérem...

- Takarítsak fel! - mondtam undorodva Piton hangján.

Már majdnem készen voltam, amikor Malfoy odalépett hozzám. Felnéztem rá, de csak egy eszelős, bunkó vigyorra futotta.

- Hol voltál egy egész hétig? Nem láttalak a gyengélkedőn...

- Pedig ott voltam. - most már felálltam, és a felmosórongyot ráztam Malfoy gatyája előtt. - csak éppen egy elzárt helyen. Előjött a ragya az arcomon. Mondjuk még mindig kisebbek voltak, mint a tieid! Szerintem te is menj el a gyengélkedőre! Jót fog tenni egy hét ragyakúra...

- Mocskos kis...

- Na mi vagyok? Kíváncsian várom a választ! Eddig még én voltam a királynőd, a szerelmed, most meg már egy mocskos ki valami?

- Nem... Igazad van. Az én arcom is ragyás, de vajon Potter nézett már tükörbe?

- Harryt ne merd bántani!!! - ordítottam, majd előkaptam a pálcám. - ezért kimosom a szád! Nyamvadék! Suvickus!

Majd Malfoy elrohant hatalmas, rózsaszín buborékokat böfögve.

Ekkor belépett az ajtón Ron.

- Ez meg mi volt? - a hasát fogta a röhögéstől.

- Malfoy... Rózsaszín buborék-böfögő Malfoy. - már én is dőltem a röhögéstől.

- Ez majdnem olyan jó, mint Malfoy: a pattogó görény.

A következő napokban lejátszották a Mardekár - Hollóhát meccset is.

- Mikor lesz a Griffendél - Hollóhát meccsnek az újra játszása?

- Öhmmm... Amanda... Már megvolt. - felelte bocsánat kérően Harry.

- Mi??? Hogy? Mikor?

- Amíg te HisChristophernél voltál.

- És ki volt a... a hajtó helyettem? Mi lett a végeredmény?

- 160 -110. Colin Creevey volt, de elég béna... Te ezerszer jobb vagy.- mondta bűntudatosan Harry.

- Kinek lett 160? - kérdeztem furcsállóan.

Harry nem válaszolt, csak bólintott.

- Ne!!! Nyert a Hollóhát?

- Igen, de még nyerhetünk! Csak a Hugrabugot kell megvernünk, és kész! Nyertünk!

- Ja. Harry, gyorsan elkapod a cikeszt, és miénk a kupa. - magyarázta Ron.

Három nap múlva eljött a Griffendél - Hugrabug találkozó ideje is.

Reggelniél nem sok szó esett, mert mindenki ideges volt.

Az öltözőben Harry elmondta a buzdító beszédét, majd kivonultunk a pályára. Ezernyi Griffendéles zászló lendült a magasba.

- Jó idő van. - állapította meg Javey Seam, a másik hajtó.

Valóban... A nap hétágra sütött, és a szél is csak fújdogált. A fűszálak vidáman égnekálltak, mintha még életükben nem kaptak volna napfényt.

Harry és a Hugrabugos kapitány - az a fiú aki ott volt a bálmegnyitón is - kezetfogtak. Madam Hooch belefújt a sípjába.

- Ron elrepült a póznák felé, Harry fel a magsba, Javey mellém, Ginny pedig tágra nyílt szemekkel figyelte a gurkókat.

- FELREPÜLT A KVAFF!!! - ordította a kommentátor. - Éssss... Amnada Brown kapja el. Hát igen, Harry, jól választottál.

- Mr Finningan!

- Oh, elnézést McGalagony professzor.Tehát... Hol is tartottam... EEEzaz! Tíz - nulla a Griffendélnek! Szép volt Amanda! De most a Hugrabugnál a kvaff...

Figyeltem Harryt, aki most a kommentátort hallgatta, ám a szemével a cikeszt kereste.

Csináltam még egy pár műbukás, sőt egy pár kobrát is, majd sorban lőttem a gólokat. Javey is nagyon ügyes volt... Már vagy négy órája játszottunk, amikor újabb gólt szerzett a Hugrabug. A csapatok már fáradtak voltak, akár a szurkolók, akik már a tüdejüket is kiordították... Az eredmény így 240 - 200 lett a mi javunkra.

Egyszer csak Harry elindult zuhanórepülésben lefelé. Mindenki megállt, nagy lélegzetet vett. A szurkolók hangja is elcsuklott... Harry egyre lejebb repült, nyomában a másik fogóval... Egysercsak Harry a magasba lendítette a kezét.

- HARRY POTTER ÚJRA ELKAPTA A CIKESZT, ÍGY GYŐZŐTT A GRIFFENDÉL 390 - 200-RA!!!!!

A szurkolók egy emberként rohantak le a pályára. Hermione a nyakamba vetette magát, és gratulált. Bent az öltözőben átöleltem Harryt, majd megcsókoltuk egymást. A többiek már rég kimentek az öltzőből, amikor mi még mindig ott ültünk az egyik vécéfülkében.

- Szeretlek!

- És is! - mondta Harry. - Nagyon jól játszottál.

- Köszi. Te is. Szép volt az a zuhanó repülés.

- Köszi. Nem kéne már menni? Mennyi lehet az idő?

- Nyolc óra. Sietni kéne az vacsorához. Jaj, Harry, kérdeznem kell valamit. Amíg én távol voltam... Nem kérték el tőled a gyűrűdet?

- Öh... de... de... Illetve elveszett... Egyszer, amikor elmentem zuhanyozni, levettem, és mikor fel akartam venni már nem volt ott.

- Oh...

- Bocs...

- Sem-semmi baj. - mondtam, majd megpusziltam az arcát. - Valamit mondanom kell... - Majd elmeséltem neki mindent a gyűrű milétéről.

- Kitől kaptad?

- Hát... izé... Na, jó. Elmondom, de ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni. Amikor azt a gyűrűt kaptam, még mi nem... nem jártunk...

- Mondd...

- Malfoytól.

- MI? - ordította Harry.

- Mondom, hogy hülyeség volt!

- De nem rám nézve, hanem rád!!!

- Tudom! De figyelj! Csak és kizátólag mi - te és én - találhatjuk meg Voldemortot! Érted? Be kell raknunk azokat a gyűrűket a szobor két szemébe! Csak mi rakhatjuk be... Feltéve, hogy...

- Hogy?

- Hogy én vagyok az igaz szerelmed...

- KI MÁS LENNE??

- Háát...

Harry nem mondott semmit, szavak helyett inkább megcsókolt.