Úton

Döcc-döcc...Elindult a Roxfort Expressz.  A szokásos kupéban (a harmadik vagon 5. kupéjában) ültem a legjobb barátaimmal!!!

Ashley Hunter vagyok, egy 15 éves lány és a barátnőm ült mellettem Rachel Grew , akivel 14 éve a legjobba vagyok. Velünk szemben az iskola két legjobb fej fiúja: Harry Potter és Ron Weasly.

Már egy órája úton voltunk és nem történt semmi...PUFFF .Hirtelen Harry ládája lezuhant a fenti csomagtartóról. Mind a négyen felugrottunk.

-Szerencse ,hogy nem a fejedre zuhant!-mondta aggódva Rach.

Erre Ronnal összenéztünk és nagyokat somolyogtunk.

-Ash! Nem kéne nekünk kimenni és körülnézni???-szólt Ron.

Egyből értettem , hogy miért mondja: hadjuk őket kettesben.Felálltunk és kimentünk.

-Tudom, miért mondtad!-szóltam neki.Erre ő:

-Még szép, hogy tudod! Prefik vagyunk. Körbe kell járni a vonatot, hogy nincs e valami zűr valahol!

-Jah! Tényleg! Jó!-suttogtam halkan, de ő persze meghallotta.

-Miért? Mit hittél?

-Hát, hogy....nem érdekes....

-Ha elkezdted, akkor már mondd végig!

-Hát , hogy csak...hadjuk ÖKET kettesben!

-Szerinted összejöhetnek 5 év után???Áh, ez képtelenség Ash!

-Miért ne???

-Hát!nem tom! Ez olyan mintha közöttünk is lehetne Bármi!

-Kitudja...-szóltam mosolyogva.

 Útnak indultunk először a  mozdony fele .Nem volt semmi ,amiért levonhattunk volna pontot.A vonat utolsó kupéjában ott  ült Malfoy és bandája. Természetesen arra a két testőrjére és a kis fekete hajú barátnőjére gondolok, aki az ölében ült-Pansy Parkinsonra. Hirtelen nagyot fékezett a vonat. Én Ronra zuhantam.Egymásra néztünk. Most vettem észre milyen szép kék szeme van ,majd gyorsan felpattantunk és nem néztünk egymásra. A fejünk tiszta vörös volt. Ron homloka beleolvadt a hajába. Ekkor vettük észre hogy Pansy épp Crak intim részétől húzza el a fejét. Neki is lángvörös volt a feje. A vonat tovább indult. Malfoy ránküvöltött:

-Húzzatok el! Mit bámészkodtok???

-Kinek pattogsz itt?!-vágtam rá.

Ronnal nem szóltunk egymáshoz a kupéhoz vezető úton egészen addig , míg nem találkoztunk Cedrickel és Hermionéval akik egymást átkarolva járkáltak.

-Ezek még mindig együtt vannak?-kérdezte fintorogva Ron.

-Ezek szerint!-hagytam rá.

Hermione a Hollóhátba járt. Cedrickel már vagy 2 éve járnak...

Megérkeztünk a kupénhoz bementünk és leültünk. Rach és Harry még mindig egymással szembenültek. Harry a Reggeli Prófétát olvasta épp.

-Nem tudjátok miért álltunk meg?-kérdeztem.

-Valaki poénból meghúzta a vészféket!-válaszolt Harry az újság mögül,azzal behúzta Ront is az újság mögé és vad suttogásba kezdtek!

Én ránéztem Rachre,aki az út hátralévő részében csak kuncogot...

Végül megérkeztünk a Roxfortba. Beültünk az egyik fiákerbe. Beérve a nagyterembe leültünk a Griffendél aztalához. A beosztási ceremónia után Dumbledor beszéde következett, ami a szokásosakat tartalmazta:ne menjünk a Tiltott rengetegbe, És hogy JÓ ÉTVÁGYAT! Rach tíz perc múlva  a fülembe súgta ,hogy majd mesél este. Miután bejeztünk a vacsorát felmentünk a klubhelységbe, a jelszó most a Magistra vitae volt. Leültünk  az ablakpárkányhoz és megvártam amíg a fiúk felmennek a aludni. Azután rászóltam Rachre:

-Elmondanád végre???

-Jah, igen... Szóval a vonat pont akkor fékezett, mikor Harry a ládáját próbálta visszarakni! És hát a láda az visszament  a helyére, de Harry rám esett! És rámnézett és...

-Megcsókólt?-vágtam közbe izgatottan.

-Igen!-mondta Rach halkan.

-Hú, ez nem semmi. 5 év után végre megtette!

-Te ezt honnan tudod?

-Minden évben rólad áradozott! És végre hatodévesen...itt volt az ideje!

-Gondolod?-kérdezte aggódva.

-Igen.Sőt.....Menjünk lefeküdni! Álmos vagyok!-zártam le a beszélgetést.

Azzal felmentünk a hálótermünkbe és lefekedtünk aludni. Rach rögtön elaludt, de nekem végig azon járt a fejem, hogy ha Harry megtudta csinálni akkor Ron miért nem tudja??? Majd mély álom merült a szememre...