Október 8.- Borús reggelre ébredtünk. Könnyű nap elé néztünk Remyvel, hiszen egyik órán se voltunk ott az eltelt pár napban, így hát nem kellett félnünk a feleltetéstől,dolgozatoktól.

 A délelőtt hamar elment. Délután kviddicsedzésünk volt. Wood kitett magáért, minden tagnak felajánlott egy darab csokibékát ha jól játszunk. Nagyon jó volt újra seprűn ülni. Az arcom az edzés végére teljesen kipirosodott az erős széltől. Dany egész végig nagyon furcsán viselkedett. Nem is szólt hozzám. Elhatároztam, hogy edzés után beszélek vele, hogy mi a baja...

 - Dany! Várj, beszélni akarod ve...- mondtam neki, de nem tudtam befejezni, mert elakadt a lélegzetem attól amit láttam. Egy másik lánnyal csókolózott. Azt hittem, hogy ez csak egy rossz álom. Odamentem hozzájuk, és akkora pofont lekevertem Danynek, hogy míg él nem felejti el, az biztos.

 - Hogy lehetsz ilyen... ilyen... rohadék!- mondtam könnyező szemmel majd elrohantam a kastély felé. A klubhelységbe Harryék rám vártak.

 - Szia! Na milyen volt az...- kérdezte Hermione de látva,  hogy milyen rossz állapotba vagyok, nem folytatta. A hálóba futottam, és egyenesen az ágyamra. Nekiálltam még keservesebben sírni. Aztán abbahagytam egy percre, és a mellettem lévő éjjeliszekrényen álló piros szivecskét(amit még Danytől kaptam régebben) kivágtam a nyitva lévő ablakon. Kopogtak.

 - Penny! Mi a baj?- kérdezte kintről Hermione, és miután nem érkezett válasz benyitott. Én az ablak alatt gugoltam. Nagyon rossz állapotba.

 - Penny. Dany miatt vagy ilyen? Mi történt? Csak nem? Megcsalt?- kérdezte finoman, majd megcirogatta a hajamat. Bólogattam, mire átölelt. Meggyőzőtt, hogy ne mutassam meg neki, hogy fáj amit velem tett. Azt mondta menjek le felemelt fejjel. Megtettem. Dany hála istennek nem volt ott.

 - Remy... látni akarom.- mondtam.

 - Jó- jó maradj itt, megkeresem, és idehívom a folyosóra.- mondta Hermione, majd elviharzott. Kisvártatva aztán végre visszajött.- Nah kint van. Menj csak ki hozzá.

 - Köszönöm.- azzal kimásztam klubhelységből. Amikor megpillantottam a lányt, odarohantam hozzá, és átöleltem.- Remy! Remy!

 - Tudom.- mondta Remy, és az ő szemébe is könnycseppek csillogtak.- Láttam őket az előbb. Felháborító. Ezért kinyirom azt a köcsög disznót!- szólt, és a szemébe láttam a véres bosszú jelét.

 - Nem kell... békén hagyom... majd megbánja... ismered azt a lányt akivel összejött?

 - Igen. Ő Fiona nővére.

 Azt hittem rosszul értettem... de sajnos nem... egy életre elegem volt már Fionából, és nagyon nem akarok összetűzésbe kerülni a rokonaival, de az az érzésem, hogy vele is fogok én még párbajozni valaha...

 Most 20.-a van. A szakítás után nem mozdultam ki a hálóból. Féltem, hogy meglátom azzal a lánnyal... a végén annyit sírtam, hogy a gyengélkedőre kerültem ismét. Ma engettek ki. Most már azt hiszem jobb állapotba vagyok, ahhoz hogy tovább lépjek. A kviddicsmérkőzést elhalasztották, így hát pár nap múlva kerül rá sor...